„Enrique Granados (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 6. sor: | 6. sor: | ||
1911-ben mutatta be ''Goyescas'' című zongoraszvitjét, amely egyik leghíresebb műve lett. A szvit egy hat darabból álló sorozat, amelyet [[Francisco José de Goya y Lucientes|Francisco Goya]] művei ihlettek. A siker arra ösztönözte, hogy a témát bontsa ki tovább. Így született az 1914-ben írt ''Fernando Peroquet'' című operája a témában, de az [[első világháború]] kitörése meggátolta annak [[európa]]i premierjét. A művet ezért [[New York]]ban mutatta be 1916. január 28-án, ahol az opera kedvező fogadtatásban részesült. Röviddel ezután meghívást kapott egy [[Thomas Woodrow Wilson|Woodrow Wilson]] elnök előtt tartandó zongorakoncertre. New Yorkból való távozása előtt a Lipari Társaság „Duo-Art” rendszerével felvételeket készítettek a játékáról. Ezek a Granados játékáról készült egyetlen hangfelvételek. |
1911-ben mutatta be ''Goyescas'' című zongoraszvitjét, amely egyik leghíresebb műve lett. A szvit egy hat darabból álló sorozat, amelyet [[Francisco José de Goya y Lucientes|Francisco Goya]] művei ihlettek. A siker arra ösztönözte, hogy a témát bontsa ki tovább. Így született az 1914-ben írt ''Fernando Peroquet'' című operája a témában, de az [[első világháború]] kitörése meggátolta annak [[európa]]i premierjét. A művet ezért [[New York]]ban mutatta be 1916. január 28-án, ahol az opera kedvező fogadtatásban részesült. Röviddel ezután meghívást kapott egy [[Thomas Woodrow Wilson|Woodrow Wilson]] elnök előtt tartandó zongorakoncertre. New Yorkból való távozása előtt a Lipari Társaság „Duo-Art” rendszerével felvételeket készítettek a játékáról. Ezek a Granados játékáról készült egyetlen hangfelvételek. |
||
A hangfelvételek okozta későbbi indulás miatt nem tudott közvetlenül Spanyolországba utazni, csak Anglián és Franciaországon keresztül tudott hazatérni. A Sussex a Dieppe nevű kompot azonban egy német [[tengeralattjáró]] megtorpedózta a [[La Manche]] csatornán. Hogy megmentse vízbe került feleségét, Amparót, utánaugrott a mentőcsónakból, és a vízbe veszett. Hat gyermekük maradt árván: Eduard (zenész), Solita, Enric (úszóbajnok), Víctor, Natalia és |
A hangfelvételek okozta későbbi indulás miatt nem tudott közvetlenül Spanyolországba utazni, csak Anglián és Franciaországon keresztül tudott hazatérni. A Sussex a Dieppe nevű kompot azonban egy német [[tengeralattjáró]] megtorpedózta a [[La Manche]] csatornán. Hogy megmentse vízbe került feleségét, Amparót, utánaugrott a mentőcsónakból, és a vízbe veszett. Hat gyermekük maradt árván: Eduard (zenész), Solita, Enric (úszóbajnok), Víctor, Natalia és Francesc. |
||
== Műveiből == |
== Műveiből == |
||
A lap 2011. augusztus 31., 22:32-kori változata
Enrique Granados i Campiña (Lleida, 1867. július 27. – La Manche csatorna, 1916. március 24.) spanyol zeneszerző, zongoraművész, Felipe Pedrell, Isaac Albéniz és Manuel de Falla mellett az új spanyol zene jelentős képviselője. Zenei tevékenységén túl kiváló festő is volt.
Élete, munkássága
A spanyolországi Lleidában született Calixto Granados katonatiszt és Enriqueta Campiña gyermekeként. Először Barcelonában tanult zongorázni, többek között Francisco Jurnet és Joan Baptista Pujol voltak a tanárai. 1887-ben Párizsba utazott, hogy ott folytassa a tanulmányait. A konzervatóriumba ugyan nem került be, de az intézmény jeles professzorától, Charles-Wilfrid de Bériot-tól (akinek az édesanyja a híres szoprán, a spanyol származású Maria Malibran volt) magánórákat vett. Bériot különösen igényes volt a hangképzés és a pedáltechnika tekintetében, de elősegítette Granados improvizációkészségének kialakulását is. Ugyanilyen fontosak volt a Felipe Pedrellnél töltött tanulmányai is. 1889-ben tért vissza Barcelonába, és jóbarátja, a zongorista Ricardo Viñes konzervatóriumát vezette. Első sikereit az 1890-es évek végén itt aratta a Maria del Carmen című zarzuelával, ami még XIII. Alfonz spanyol király figyelmét is felkeltette.
1911-ben mutatta be Goyescas című zongoraszvitjét, amely egyik leghíresebb műve lett. A szvit egy hat darabból álló sorozat, amelyet Francisco Goya művei ihlettek. A siker arra ösztönözte, hogy a témát bontsa ki tovább. Így született az 1914-ben írt Fernando Peroquet című operája a témában, de az első világháború kitörése meggátolta annak európai premierjét. A művet ezért New Yorkban mutatta be 1916. január 28-án, ahol az opera kedvező fogadtatásban részesült. Röviddel ezután meghívást kapott egy Woodrow Wilson elnök előtt tartandó zongorakoncertre. New Yorkból való távozása előtt a Lipari Társaság „Duo-Art” rendszerével felvételeket készítettek a játékáról. Ezek a Granados játékáról készült egyetlen hangfelvételek.
A hangfelvételek okozta későbbi indulás miatt nem tudott közvetlenül Spanyolországba utazni, csak Anglián és Franciaországon keresztül tudott hazatérni. A Sussex a Dieppe nevű kompot azonban egy német tengeralattjáró megtorpedózta a La Manche csatornán. Hogy megmentse vízbe került feleségét, Amparót, utánaugrott a mentőcsónakból, és a vízbe veszett. Hat gyermekük maradt árván: Eduard (zenész), Solita, Enric (úszóbajnok), Víctor, Natalia és Francesc.
Műveiből
Spanyol tánc, Op.37. Előadja: William Riley
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrique Granados című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. 72. o.
- Enrique Granados Biography
- Enrique Granados Work
- Biography and images