„Jakabffy Elemér” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Közel kétszáz, általam kezdeményezett akadémikus-életrajzban így van, itt is |
a Források -> Felhasznált forrás |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
*''Kisebbségi sorskérdések.'' (Vál.: Balázs Sándor) Kolozsvár, 2005. |
*''Kisebbségi sorskérdések.'' (Vál.: Balázs Sándor) Kolozsvár, 2005. |
||
== Felhasznált |
== Felhasznált forrás == |
||
{{Mel}} |
{{Mel}} |
||
*{{MNL|10|147}} |
*{{MNL|10|147}} |
A lap 2010. március 8., 23:07-kori változata
Jakabffy Elemér (Lugos [ma Lugoj, Románia], 1881. május 17. – Szatmárnémeti [Satu Mare], 1963. május 19.) magyarországi, majd 1920 után romániai magyar politikus, jogász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1938).
Életútja
1903-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi, majd 1905-ben jogtudományi doktori oklevelet. Ügyvédi vizsgáját 1908-ban tette le, ezt követően nyitotta meg 1919-ig működő ügyvédi irodáját Lugoson. 1910 és 1918 között a Nemzeti Munkapárt színeiben a németboksáni választókerület országgyűlési képviselője volt.
Erdély 1920. évi Romániához való csatolását követően szülőföldjén maradt, ahol élénk politikai, publicisztikai és lapszerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1922-től 1938-ig az Országos Magyar Párt (OMP) alelnöke, 1928-tól a bukaresti országgyűlés Bihar, majd 1931-től Szatmár megyei képviselője volt. II. Károly diktatórikus uralmának bevezetésekor és az OMP betiltásakor, 1938-ban megtagadta a belépést a Romániai Magyar Népközösségbe (RMN) és visszavonult a politikai élettől. 1943-tól korábbi döntése dacára tevékenyen részt vett az RMN munkájában. 1944 augusztusában Bukarestbe internálták mint „nemzetiségi túszt”, fogvatartásával a román kormány az Észak-Erdélyben rekedt Emil Haţieganu biztonságát kívánta kikényszeríteni.
Végül Jakabffy csak nyolc hónap elteltével, 1945 áprilisában szabadult ki, kényszerlakhelyéül a hatóságok Hátszeget jelölték ki. 1945-ben a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete hívta tagjai sorába, de megrendült egészségi állapotára hivatkozva a felkérést visszautasította. Hátszeget 1954-ben hagyhatta el, ezt követően Szatmárnémetiben telepedett le, s hátra lévő éveit itt élte le visszavonultságban.
Munkássága
Az 1910-es évek végétől kifejtett közírói tevékenysége az erdélyi nemzetiségi viszonyokra és népesedéstörténetre, majd 1920 után az erdélyi magyarság kisebbségi, demográfiai, politikai és társadalmi helyzetére irányult. Politikusként is a romániai magyarság jogaiért és helyzetük javításáért harcolt, 1925 és 1935 közötti diplomáciai útjain több ízben képviselte az erdélyi magyarságot a Népszövetség Genfben megrendezett kisebbségügyi kongresszusain.
1922-től 1942-ig a Magyar Kisebbség című folyóirat alapító szerkesztőjeként tevékenykedett, emellett 1923-tól a kisebbségpolitikai szemle román (Glasul Minoritâtilor), 1926-tól német (Die Stimme der Minderheiten) és francia (La Voix des Minorités) nyelvű változatait is szerkesztette. Behatóan foglalkozott a Bánság, azon belül főként Krassó-Szörény megye történetével.
Társasági tagságai és elismerései
1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, de az 1960-ban végrehajtott akadémiai tagrevízió során nem erősítették meg tagságát.
Főbb művei
- A románok hazánkban és a Román Királyságban. Budapest, 1918.
- Régi krassóiak. Lugos, 1919.
- Naplóm az 1918. évi forradalom eseményeiről. Lugos, 1920.
- Erdély statisztikája. Lugos, 1923.
- Adatok a magyarországi románság történetéhez. Lugos, 1927.
- A bánsági magyarság húsz éve Romániában. Budapest, 1939.
- Krassó-Szörény vármegye története, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre. Lugos, 1940.
- Kisebbségi sorskérdések. (Vál.: Balázs Sándor) Kolozsvár, 2005.
Felhasznált forrás
Magyar életrajzi lexikon
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 147. o. ISBN 963-9257-02-8
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 524. o. ISBN 963-547-414-8
- Jakabffy életrajza a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány honlapján