„Julesz Miklós” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Apró utánsimi |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[File:Miklós Julesz (1904-1972) Hungarian doctor.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Arcképe a |
[[File:Miklós Julesz (1904-1972) Hungarian doctor.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Arcképe a [[Szegedi Egyetemi Könyvtár]] gyűjteményéből]] |
||
'''Julesz Miklós''' ([[Kiskunfélegyháza]], [[1904]]. [[május 12.]] – [[Szeged]], [[1972]]. [[október 18.]]) [[Kossuth-díj]]as orvos, belgyógyász, endokrinológus, az orvostudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1967) tagja. A 20. század második felében a klinikai [[belgyógyászat]], azon belül az [[endokrinológia]] tudományának iskolateremtő egyénisége volt. [[Julesz János]] (1943) orvos, endokrinológus apja. |
'''Julesz Miklós''' ([[Kiskunfélegyháza]], [[1904]]. [[május 12.]] – [[Szeged]], [[1972]]. [[október 18.]]) [[Kossuth-díj]]as orvos, belgyógyász, endokrinológus, az orvostudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1967) tagja. A 20. század második felében a klinikai [[belgyógyászat]], azon belül az [[endokrinológia]] tudományának iskolateremtő egyénisége volt. [[Julesz János]] (1943) orvos, endokrinológus apja. |
||
12. sor: | 12. sor: | ||
Kevés, de nagy jelentőségű könyvei jelentek meg, többnyire társszerzőségben, némelyikét több nyelvre is lefordították. Emellett kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. 1955-től részt vett a ''Magyar Belorvosi Archívum'' szerkesztésében, az 1960-as évektől az ''[[Új magyar lexikon]]'' szócikkeinek írásában. |
Kevés, de nagy jelentőségű könyvei jelentek meg, többnyire társszerzőségben, némelyikét több nyelvre is lefordították. Emellett kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. 1955-től részt vett a ''Magyar Belorvosi Archívum'' szerkesztésében, az 1960-as évektől az ''[[Új magyar lexikon]]'' szócikkeinek írásában. |
||
A [[ |
A [[buchenwaldi koncentrációs tábor|buchenwaldi]] és [[ohrdrufi koncentrációs tábor]]okban szerzett élményeit 1971-ben adta közzé ''Kirándulás a pokolban'' című dokumentumregényében. |
||
== Társasági tagságai és elismerései == |
== Társasági tagságai és elismerései == |
||
[[File:From right Kukán Ferenc, Julesz Miklós, Ábrahám Ambrus.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jobbról balra Kukán Ferenc, Julesz Miklós, [[Ábrahám Ambrus]] egy |
[[File:From right Kukán Ferenc, Julesz Miklós, Ábrahám Ambrus.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jobbról balra: [[Kukán Ferenc]], Julesz Miklós, [[Ábrahám Ambrus]] egy 1950-es évekbeli előadáson a [[Szegedi Tudományegyetem]] auditorium maximumában]] |
||
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a [[Nemzetközi Belgyógyászati Társaság]] (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni [[Royal Society of Medicine]] külső tagja, emellett a [[Nemzetközi Endokrinológiai Társaság]] (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt. |
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a [[Nemzetközi Belgyógyászati Társaság]] (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni [[Royal Society of Medicine]] külső tagja, emellett a [[Nemzetközi Endokrinológiai Társaság]] (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt. |
||
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a [[Budapesti Orvosegyesület]] Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben [[Kossuth-díj]]at, 1964-ben a Munkaérdemrend arany fokozatát, 1972-ben [[Jancsó Miklós-emlékérem|Jancsó Miklós-emlékérmet]] kapott. 1967-ben a [[Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem]] honoris causa díszdoktorává avatták. |
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a [[Budapesti Orvosegyesület]] Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben [[Kossuth-díj]]at, 1964-ben a [[Munkaérdemrend]] arany fokozatát, 1972-ben [[Jancsó Miklós-emlékérem|Jancsó Miklós-emlékérmet]] kapott. 1967-ben a [[Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem]] honoris causa díszdoktorává avatták. |
||
== Főbb művei == |
== Főbb művei == |
||
*''A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája.'' Budapest |
*''A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája.'' Budapest, Akadémiai, 1957, 992 p.<ref>Németül Holló I. társszerzővel 1961; oroszul 1963, 1967.</ref> |
||
*''Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai.''[[Kovács Kálmán (orvos)|Kovács Kálmánnal]]. Budapest |
*''Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai.''[[Kovács Kálmán (orvos)|Kovács Kálmánnal]]. Budapest, Akadémiai, 1966, 548 p.<ref>Németül 1966.</ref> |
||
*''Steroids in human skin.'' [[Faredin Imre|Faredin Imrével]] és [[Tóth István (endokrinológus)|Tóth Istvánnal]]. Budapest |
*''Steroids in human skin.'' [[Faredin Imre|Faredin Imrével]] és [[Tóth István (endokrinológus)|Tóth Istvánnal]]. Budapest, Akadémiai, 1971, 221 p. |
||
*''Kirándulás a pokolban.'' Budapest |
*''Kirándulás a pokolban.'' Budapest, Szépirodalmi, 1971, 347 p. |
||
== Jegyzetek |
== Jegyzetek == |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
⚫ | |||
== Felhasznált források == |
|||
{{MNL|10|369–370}} |
{{MNL|10|369–370}} |
||
⚫ | |||
{{ÚMÉL|3|639–640}} |
{{ÚMÉL|3|639–640}} |
||
A lap 2009. november 16., 09:56-kori változata
Julesz Miklós (Kiskunfélegyháza, 1904. május 12. – Szeged, 1972. október 18.) Kossuth-díjas orvos, belgyógyász, endokrinológus, az orvostudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1967) tagja. A 20. század második felében a klinikai belgyógyászat, azon belül az endokrinológia tudományának iskolateremtő egyénisége volt. Julesz János (1943) orvos, endokrinológus apja.
Életútja
Általános orvosi oklevelét 1927-ben szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, amelyet 1929-ben belgyógyászati szakképesítéssel egészített ki. 1927-től 1943-ig a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai alapítványi közkórházában folytatott gyógyítótevékenységet, időközben 1929-ben rövid ideig a párizsi Pitié-Salpêtrière Kórházban végzett endokrinológiai kutatásokat. 1943-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet pestújhelyi tébécékórházába, a Vass József Munkáskórházba helyezték át. 1944 októberében a nyilas hatóságok munkaszolgálatra rendelték be, majd a buchenwaldi, később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945-ben tért haza. 1945-ben a budapesti tudományegyetem I. számú belklinikájának tanársegédévé, később adjunktusává nevezték ki, 1947-ben pedig magántanári képesítést szerzett az endokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája tárgykörből. 1951-től docensi, 1956-tól egyetemi tanári címmel oktatott tovább az immár önállósult Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1958-ban felajánlották számára a Szegedi Orvostudományi Egyetem belgyógyászati tanszékvezetői széket, s haláláig irányította a tanszék munkáját. Ezzel párhuzamosan 1958–1959-ben az egyetemi II. számú, majd 1959-től haláláig az I. számú belgyógyászati klinika igazgatói feladatait is ellátta.
Munkássága
Kutatásai a kísérleti és klinikai endokrinológia, illetve neuroendokrinológia legkülönbözőbb kérdéseire irányultak. Behatóan tanulmányozta a belső elválasztású mirigyek normális és kóros működését, ezen belül főként az agyalapi mirigy funkciózavarai foglalkoztatták. Átfogó vizsgálatokat végzett a B1-vitaminnak az agyalapi mirigy elülső lebenyére, az adenohipofízisre gyakorolt hatásmechanizmusáról. Kutatásai során bizonyította a szteroidhormonok szintetizálóképességét, és új eljárásokat dolgozott ki egyes hormonzavarok előidézte endokrin betegségek, például a cukorbetegség és a női klimax kezelésére. Mindemellett nevéhez fűződik a pubertáskori bazofilizmus, a másodlagos Morgagni–Adams–Stokes-tünetcsoport, valamint a szekunder Cushing-szindróma kórképének leírása. Élete vége felé különösen a fokozott szőrnövéssel járó hirsutizmus kóroktanának kérdései foglalkoztatták.
A Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikáján iskolát teremtett, tanítványai közül a magyarországi belgyógyászat és endokrinológia meghatározó személyiségei kerültek ki: Varró Vince (1921), Faredin Imre (1922–1997), Bencze György (1922–1998), Rák Kálmán (1929–2005), Szarvas Ferenc (1930), Borvendég János (1935), Csanády Miklós (1937) és mások. Szervezőmunkájának volt köszönhető a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság 1972-es megalakítása.
Kevés, de nagy jelentőségű könyvei jelentek meg, többnyire társszerzőségben, némelyikét több nyelvre is lefordították. Emellett kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. 1955-től részt vett a Magyar Belorvosi Archívum szerkesztésében, az 1960-as évektől az Új magyar lexikon szócikkeinek írásában.
A buchenwaldi és ohrdrufi koncentrációs táborokban szerzett élményeit 1971-ben adta közzé Kirándulás a pokolban című dokumentumregényében.
Társasági tagságai és elismerései
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a Nemzetközi Belgyógyászati Társaság (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni Royal Society of Medicine külső tagja, emellett a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt.
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a Budapesti Orvosegyesület Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben Kossuth-díjat, 1964-ben a Munkaérdemrend arany fokozatát, 1972-ben Jancsó Miklós-emlékérmet kapott. 1967-ben a Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem honoris causa díszdoktorává avatták.
Főbb művei
- A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája. Budapest, Akadémiai, 1957, 992 p.[1]
- Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai.Kovács Kálmánnal. Budapest, Akadémiai, 1966, 548 p.[2]
- Steroids in human skin. Faredin Imrével és Tóth Istvánnal. Budapest, Akadémiai, 1971, 221 p.
- Kirándulás a pokolban. Budapest, Szépirodalmi, 1971, 347 p.
Jegyzetek
Felhasznált források
Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 369–370. o. ISBN 963-9257-02-8
- Szegedi egyetemi almanach (1921–1996) II. Szeged, Dobozy Attila, 1997, 161., 468. p.
Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 639–640. o. ISBN 963-547-414-8