„Julesz Miklós” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
16. sor: | 16. sor: | ||
== Társasági tagságai és elismerései == |
== Társasági tagságai és elismerései == |
||
[[File:From right Kukán Ferenc, Julesz Miklós, Ábrahám Ambrus.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jobbról balra Kukán Ferenc, Julesz Miklós, [[Ábrahám Ambrus]] egy előadáson, [[SZTE]] auditórium maximum, [[1950-es évek]]]] |
[[File:From right Kukán Ferenc, Julesz Miklós, Ábrahám Ambrus.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jobbról balra Kukán Ferenc, Julesz Miklós, [[Ábrahám Ambrus]] egy előadáson, [[SZTE]] auditórium maximum, [[1950-es évek]]]] |
||
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában |
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a [[Nemzetközi Belgyógyászati Társaság]] (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni [[Royal Society of Medicine]] külső tagja, emellett a [[Nemzetközi Endokrinológiai Társaság]] (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt. |
||
Tudományos kutatási eredményeiért |
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a [[Budapesti Orvosegyesület]] Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben [[Kossuth-díj]]at, 1964-ben a Munkaérdemrend arany fokozatát, 1972-ben [[Jancsó Miklós-emlékérem|Jancsó Miklós-emlékérmet]] kapott. 1967-ben a [[Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem]] honoris causa díszdoktorává avatták. |
||
== Főbb művei == |
== Főbb művei == |
A lap 2009. november 16., 01:55-kori változata
Julesz Miklós (Kiskunfélegyháza, 1904. május 12. – Szeged, 1972. október 18.) Kossuth-díjas orvos, belgyógyász, endokrinológus, az orvostudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1967) tagja. A 20. század második felében a klinikai belgyógyászat, azon belül az endokrinológia tudományának iskolateremtő egyénisége volt. Julesz János (1943) orvos, endokrinológus apja.
Életútja
Általános orvosi oklevelét 1927-ben szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, amelyet 1929-ben belgyógyászati szakképesítéssel egészített ki. 1927-től 1943-ig a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai alapítványi közkórházában folytatott gyógyítótevékenységet, időközben 1929-ben rövid ideig a párizsi Pitié-Salpêtrière Kórházban végzett endokrinológiai kutatásokat. 1943-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet pestújhelyi tébécékórházába, a Vass József Munkáskórházba helyezték át. 1944 októberében a nyilas hatóságok munkaszolgálatra rendelték be, majd a buchenwaldi, később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945-ben tért haza. 1945-ben a budapesti tudományegyetem I. számú belklinikájának tanársegédévé, később adjunktusává nevezték ki, 1947-ben pedig magántanári képesítést szerzett az endokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája tárgykörből. 1951-től docensi, 1956-tól egyetemi tanári címmel oktatott tovább az immár önállósult Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1958-ban felajánlották számára a Szegedi Orvostudományi Egyetem belgyógyászati tanszékvezetői széket, s haláláig irányította a tanszék munkáját. Ezzel párhuzamosan 1958–1959-ben az egyetemi II. számú, majd 1959-től haláláig az I. számú belgyógyászati klinika igazgatói feladatait is ellátta.
Munkássága
Kutatásai a kísérleti és klinikai endokrinológia, illetve neuroendokrinológia legkülönbözőbb kérdéseire irányultak. Behatóan tanulmányozta a belső elválasztású mirigyek normális és kóros működését, ezen belül főként az agyalapi mirigy funkciózavarai foglalkoztatták. Átfogó vizsgálatokat végzett a B1-vitaminnak az agyalapi mirigy elülső lebenyére, az adenohipofízisre gyakorolt hatásmechanizmusáról. Kutatásai során bizonyította a szteroidhormonok szintetizálóképességét, és új eljárásokat dolgozott ki egyes hormonzavarok előidézte endokrin betegségek, például a cukorbetegség és a női klimax kezelésére. Mindemellett nevéhez fűződik a pubertáskori bazofilizmus, a másodlagos Morgagni–Adams–Stokes-tünetcsoport, valamint a szekunder Cushing-szindróma kórképének leírása. Élete vége felé különösen a fokozott szőrnövéssel járó hirsutizmus kóroktanának kérdései foglalkoztatták.
A Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikáján iskolát teremtett, tanítványai közül a magyarországi belgyógyászat és endokrinológia meghatározó személyiségei kerültek ki: Varró Vince (1921), Faredin Imre (1922–1997), Bencze György (1922–1998), Rák Kálmán (1929–2005), Szarvas Ferenc (1930), Borvendég János (1935), Csanády Miklós (1937) és mások. Szervezőmunkájának volt köszönhető a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság 1972-es megalakítása.
Kevés, de nagy jelentőségű könyvei jelentek meg, többnyire társszerzőségben, némelyikét több nyelvre is lefordították. Emellett kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. 1955-től részt vett a Magyar Belorvosi Archívum szerkesztésében, az 1960-as évektől az Új magyar lexikon szócikkeinek írásában.
A buchenwaldi és ohrdrufi koncentrációs táborokban szerzett élményeit 1971-ben adta közzé Kirándulás a pokolban címú dokumentumregényében.
Társasági tagságai és elismerései
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a Nemzetközi Belgyógyászati Társaság (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni Royal Society of Medicine külső tagja, emellett a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt.
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a Budapesti Orvosegyesület Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben Kossuth-díjat, 1964-ben a Munkaérdemrend arany fokozatát, 1972-ben Jancsó Miklós-emlékérmet kapott. 1967-ben a Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem honoris causa díszdoktorává avatták.
Főbb művei
- A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája. Budapest : Akadémiai, 1957, 992 o.[1]
- Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai.Kovács Kálmánnal. Budapest : Akadémiai, 1966, 548 o.[2]
- Steroids in human skin. Faredin Imrével és Tóth Istvánnal. Budapest : Akadémiai, 1971, 221 o.
- Kirándulás a pokolban. Budapest : Szépirodalmi, 1971, 347 o.
Jegyzetek és források
- Szegedi egyetemi almanach (1921-1996). II. köt. Szeged, Dobozy Attila, 1997. Julesz Miklós lásd 161., 468. p.
Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 369–370. o. ISBN 963-9257-02-8 Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 639–640. o. ISBN 963-547-414-8