„Újszerzeményi Bizottság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) a jav |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Újszerzeményi Bizottság''' ''(Neoacquistica Commissio)'' a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet volt. |
Az '''Újszerzeményi Bizottság''' ''(Neoacquistica Commissio)'' a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet volt. |
||
Még folyamatban volt az [[Oszmán Birodalom]] ellen vívott háború, mikor már a [[bécs]]i körök nagyon behatóan foglalkoztak a visszaszerzett területek szervezésének kérdésével. Közjogilag el volt ugyan intézve a kérdés az [[1687]]. évi országgyűlés azon végzése által, mely szerint őfelsége a töröktől visszahódítandó területen a magyar alkotmányt és kormányt lépteti majd életbe. Hanem azért nem szűnt meg a törekvés olyan állapotot teremteni a régi és az új Magyarországon egyaránt, amely az eddiginél jobban megfelel a császári ház dinasztikus és hatalmi érdekeinek. |
Még folyamatban volt az [[Oszmán Birodalom]] ellen vívott háború, mikor már a [[bécs]]i körök nagyon behatóan foglalkoztak a visszaszerzett területek szervezésének kérdésével. Közjogilag el volt ugyan intézve a kérdés az [[1687]]. évi országgyűlés azon végzése által, mely szerint őfelsége a töröktől visszahódítandó területen a magyar alkotmányt és kormányt lépteti majd életbe. Hanem azért nem szűnt meg a törekvés olyan állapotot teremteni a régi és az új Magyarországon egyaránt, amely az eddiginél jobban megfelel a császári ház dinasztikus és hatalmi érdekeinek. |
||
A lap 2009. február 5., 00:23-kori változata
Az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet volt.
Még folyamatban volt az Oszmán Birodalom ellen vívott háború, mikor már a bécsi körök nagyon behatóan foglalkoztak a visszaszerzett területek szervezésének kérdésével. Közjogilag el volt ugyan intézve a kérdés az 1687. évi országgyűlés azon végzése által, mely szerint őfelsége a töröktől visszahódítandó területen a magyar alkotmányt és kormányt lépteti majd életbe. Hanem azért nem szűnt meg a törekvés olyan állapotot teremteni a régi és az új Magyarországon egyaránt, amely az eddiginél jobban megfelel a császári ház dinasztikus és hatalmi érdekeinek.
Sehol sem volt a magyar nemesség és a császári politika közti ellentét olyan szembetűnő, mint az újonnan visszaszerzett területen. Jogilag nem szűnt meg a régi földesurak birtoka lenni, ténylegesen azonban a haditanácsnak és a császári kamarának került az igazgatása alá, és minthogy elsősorban az udvar viselte a háború költségeit, indokoltnak látszott, hogy megfizettesse a birtokba jutást azokkal, akik jogukat addig nem érvényesíthették. Az újonnan visszaszerzett területek rendezésével megbízott tanács (az ún. neoacquistica commissio), melynek élén Kollonich Lipót állt, az egyházi birtokot minden kifogás nélkül restituálta, de csak azon világi földesurakat elégítette ki, akik a jogukat hiteles adományozó dokumentummal bebizonyították. Erre sokan nem voltak képesek az okleveleik elvesztése miatt, és így birtokaik császári kézen maradtak. A többitől is 10%-os adót követeltek birtokba juttatás fejében. (Ezt a váltságot jus armorum = fegyverjognak nevezték.) A birtok értékét a bizottság állapította meg, jellemzően felülértékelve azt. Ez is ellenmondott az 1687-es törvénynek, de ennél is jobban sértette annak szellemét, hogy a korona a Jászságot és a Kiskunságot zálogba adta idegen birtokosnak – a Német Lovagrendnek – a Frangepán-féle uradalmakat pedig a grazi kamara igazgatása alá helyezte. Később a jászok és a kunok saját pénzükön váltották vissza a kamara által zálogba adott földjeiket (Redemptio). A Dráván túli megyék: Pozsega, Verőce, Szerém és Valkó külön igazgatás alá kerültek. Úgy tűnt, hogy a magyar közjog ellenében a kormány fegyverre támaszkodó önkénye jut érvényre.
A Neoacquistica Commissio az udvar egyik eszköze volt, hogy segítsen a pénzügyi zavarain.