„Szent Pantaleon” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 213.222.128.250 (vita) szerkesztéséről DirlBot szerkesztésére |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Szent Pantaleon''' ''(Hagios Panteleimon)'' [[vértanú]] és [[gyógyító]] [[szent]]. |
|||
[[Fájl:Agios panteleimon.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Szent Pantaleon képmása, a Pieria Korinos templomából.]] |
|||
A kisázsiai Nikomédiában (a mai [[Izmit]]) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius ([[Eusztorgiosz]]) [[pogány]], míg anyja, [[Szent Eubula]] [[keresztény]] volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres [[nikomédia]]i orvosnál. Ekkoriban ismerkedett meg a [[keresztény]] vallással egy Hermolaus ([[Hermolaosz]]) nevű [[presbiter]] által. Pantaleon híre eljutott [[Diocletianus]] császárhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve holtan, akit a mellette lévő mérges kígyó megmart. Pantaleon az Úr Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges kígyó elpusztításáért. Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a kígyó pedig Pantaleon szemei láttára elpusztult. A csodás események után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak ellenére, hogy a keresztény hit tiltott vallás volt. Nem sokkal később egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre. Egy vak öregembert gyógyított meg, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett. |
|||
Pantaleon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. [[Jézus Krisztus]] segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos irigységből, megvádolta Pantaleont, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt kereszténynek tartotta magát. A dühős uralkodó nehéz kínzásoknak vetette alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnek és megerősítette a szenvedésekben. Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig fejezzék le. A szentet egy olajfához kötözték és az egyik katona kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebet ejteni. A szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták folytatni a kivégzést, de Pantaleon nagyvértanú felszólította őket, hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a szenttől. |
|||
Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa, amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek [[Krisztus]]ban. A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben. Testét végül keresztények temették el szülővárosában Nikomédiában (305-ben ?). |
|||
==Érdekesség== |
|||
Róla kapta a nevét [[Dunapentele]] (a mai [[Dunaújváros]] óvárosa). |
|||
==Lásd még== |
|||
*[[Szent Pantaleon-apátság]] |
|||
==Forrás== |
|||
* Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994. |
|||
* Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007. |
|||
{{A tizennégy segítőszent}} |
|||
{{DEFAULTSORT:Pantaleon, szent}} |
|||
[[Kategória:Szentek, boldogok]] |
|||
[[Kategória:Vértanúk]] |
|||
[[en:Saint Pantaleon]] |
|||
[[bg:Пантелеймон (светия)]] |
|||
[[ca:Sant Pantaleó]] |
|||
[[de:Pantaleon (Heiliger)]] |
|||
[[es:Pantaleón (mártir)]] |
|||
[[fr:Pantaléon de Nicomédie]] |
|||
[[it:San Pantaleone]] |
|||
[[nl:Pantaleon]] |
|||
[[pl:Święty Pantaleon]] |
|||
[[pt:São Pantaleão de Nicomédia]] |
|||
[[ru:Великомученик Пантелеимон, целитель]] |
|||
[[uk:Святий Пантелеймон]] |
A lap 2009. január 24., 12:31-kori változata
Szent Pantaleon (Hagios Panteleimon) vértanú és gyógyító szent.
A kisázsiai Nikomédiában (a mai Izmit) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius (Eusztorgiosz) pogány, míg anyja, Szent Eubula keresztény volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres nikomédiai orvosnál. Ekkoriban ismerkedett meg a keresztény vallással egy Hermolaus (Hermolaosz) nevű presbiter által. Pantaleon híre eljutott Diocletianus császárhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve holtan, akit a mellette lévő mérges kígyó megmart. Pantaleon az Úr Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges kígyó elpusztításáért. Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a kígyó pedig Pantaleon szemei láttára elpusztult. A csodás események után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak ellenére, hogy a keresztény hit tiltott vallás volt. Nem sokkal később egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre. Egy vak öregembert gyógyított meg, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett.
Pantaleon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. Jézus Krisztus segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos irigységből, megvádolta Pantaleont, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt kereszténynek tartotta magát. A dühős uralkodó nehéz kínzásoknak vetette alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnek és megerősítette a szenvedésekben. Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig fejezzék le. A szentet egy olajfához kötözték és az egyik katona kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebet ejteni. A szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták folytatni a kivégzést, de Pantaleon nagyvértanú felszólította őket, hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a szenttől.
Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa, amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek Krisztusban. A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben. Testét végül keresztények temették el szülővárosában Nikomédiában (305-ben ?).
Érdekesség
Róla kapta a nevét Dunapentele (a mai Dunaújváros óvárosa).
Lásd még
Forrás
- Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994.
- Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007.