„Ottlyk György” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
[[Kategória: 18. századi magyarok]] |
[[Kategória: 18. századi magyarok]] |
||
[[Kategória:Magyar történelmi személyek]] |
[[Kategória:Magyar történelmi személyek]] |
||
[[Kategória:A Rákóczi-szabadságharc fontosabb alakjai |
[[Kategória:A Rákóczi-szabadságharc fontosabb alakjai]] |
A lap 2009. január 17., 16:24-kori változata
Ottlyk György (1656? - 1723 után?), Trencsén vármegyei kisnemesi család leszármazottja, Thököly Imre ezredese, majd II. Rákóczi Ferenc brigadérosa és főudvarmestere.
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A váradi pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a törökök csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok kuruc emiatt át állt a "labancokhoz", köztük Ottlyk György is. Az Aeneas Caprara, császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a kassai várvédők egy részét a várkapitány, Faygel Péter és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk I. Lipót császár-király ezredeseként résztvett Buda 1686. évi visszafoglalásában. Antonio Caraffa császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az eperjesi vésztörvényszék halálos ítéletét (felmentették).
Már 1703-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, akinek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve - a szabadságharc végéig - főudvarmestere volt a vezérlő fejedelemnek. 1711. februárjában Lengyelországba távozott, de - mint sokan mások - élve a szatmári béke adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
Feltehetően 1723 után halt meg. Önéletírása fontos kordokumentum.
Források
- Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.
Külső hivatkozások
- Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, I-II. kötet. Budapest, 1888-1889.
- SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE