„Ottlyk György” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok [[kuruc]] emiatt át állt a "[[labancok]]hoz", köztük Ottlyk György is. Az [[Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[Kassa|kassai]] várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk [[I. Lipót]] császár-király ezredeseként résztvett [[Buda]] 1686. évi visszafoglalásában. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] halálos ítéletét (felmentették). |
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok [[kuruc]] emiatt át állt a "[[labancok]]hoz", köztük Ottlyk György is. Az [[Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[Kassa|kassai]] várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk [[I. Lipót]] császár-király ezredeseként résztvett [[Buda]] 1686. évi visszafoglalásában. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] halálos ítéletét (felmentették). |
||
Már 1703-ban csatlakozott [[II. Rákóczi Ferenc]]hez, akinek a seregében brigadéros lett. |
Már 1703-ban csatlakozott [[II. Rákóczi Ferenc]]hez, akinek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve - a szabadságharc végéig - főudvarmestere volt a vezérlő fejedelemnek. 1711. februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de - mint sokan mások - élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért. |
||
Feltehetően 1723 után halt meg. 'Önéletírása' fontos kordokumentum. |
|||
A lap 2009. január 17., 15:54-kori változata
Ottlyk György (1656? - 1723 után?), Trencsén vármegyei kisnemesi család leszármazottja, Thököly Imre ezredese, majd II. Rákóczi Ferenc főudvarmestere.
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A váradi pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a törökök csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok kuruc emiatt át állt a "labancokhoz", köztük Ottlyk György is. Az Aeneas Caprara, császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a kassai várvédők egy részét a várkapitány, Faygel Péter és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk I. Lipót császár-király ezredeseként résztvett Buda 1686. évi visszafoglalásában. Antonio Caraffa császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az eperjesi vésztörvényszék halálos ítéletét (felmentették).
Már 1703-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, akinek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve - a szabadságharc végéig - főudvarmestere volt a vezérlő fejedelemnek. 1711. februárjában Lengyelországba távozott, de - mint sokan mások - élve a szatmári béke adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
Feltehetően 1723 után halt meg. 'Önéletírása' fontos kordokumentum.
Források
- Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.