„Iannis Xenakis” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{tataroz}}
{{zeneszerző infobox}}
{{zeneszerző infobox}}


'''Iannis Xenakis''' ([[Brăila]], [[1922]]. [[május 29.]] – [[Párizs]], [[2001]]) görög klasszikus zeneszerző.
'''Iannis Xenakis''' ([[Brăila]], [[1922]]. [[május 29.]] – [[Párizs]], [[2001]]. [[február 4.]]) görög klasszikus zeneszerző.


Görög családban született, de 1945 elején megsérült a második világháborús ellenállási harcokban, ezért emigrált. 1947-től Párizsban élt, és itt ismerkedett meg az újabb európai zenei irányzatokkal. Képzett mérnökként egy ideig [[Le Corbusier]] munkatársaként működött, majd figyelme a zeneszerzés felé fordult. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a [[szerializmus]] irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját ''sztochasztikus'' stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az [[elektronikus zene|elektronikus zenéhez]] is illik, [[számítógép]]es technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint ''„Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”''.
Görög családban született, de 1945 elején megsérült a második világháborús ellenállási harcokban, ezért emigrált. 1947-től Párizsban élt, és itt ismerkedett meg az újabb európai zenei irányzatokkal. Képzett mérnökként egy ideig [[Le Corbusier]] munkatársaként működött, majd figyelme a zeneszerzés felé fordult. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a [[szerializmus]] irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját ''sztochasztikus'' stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az [[elektronikus zene|elektronikus zenéhez]] is illik, [[számítógép]]es technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint ''„Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”''.

A lap 2019. szeptember 26., 13:57-kori változata

Iannis Xenakis
Életrajzi adatok
Született1922. május 29.
Brăila
Állampolgársága
Elhunyt2001. február 4. (78 évesen)
Párizs
Családja
HázastársFrançoise Xenakis
GyermekeiMâkhi Xenakis
Pályafutás
Műfajok
Díjak
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy
  • honorary doctor of the University of Sydney
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka
IPI névazonosító
  • 00033301730
  • 00068888800
  • 00150494777
  • 00150494875

A Wikimédia Commons tartalmaz Iannis Xenakis témájú médiaállományokat.

Iannis Xenakis (Brăila, 1922. május 29.Párizs, 2001. február 4.) görög klasszikus zeneszerző.

Görög családban született, de 1945 elején megsérült a második világháborús ellenállási harcokban, ezért emigrált. 1947-től Párizsban élt, és itt ismerkedett meg az újabb európai zenei irányzatokkal. Képzett mérnökként egy ideig Le Corbusier munkatársaként működött, majd figyelme a zeneszerzés felé fordult. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az elektronikus zenéhez is illik, számítógépes technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint „Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”.

Források

  • Marcus Weeks: Zene (Műértő-sorozat), ford. Petrányi Judit, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2005 ISBN 963-337-011-6, 129. o.