„Marco da Gagliano” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
== Élete és munkássága == |
== Élete és munkássága == |
||
1582-ben Firenze városában |
1582-ben Firenze városában született, eredetileg papnak szánták. Zenei tanulmányait Luca Bati tanítványként kezdte a San Lorenzoban. [[Orgona (hangszer)|Orgoná]]lni és [[theorbia|theorbiá]]n tanult játszani. Tehetsége igen hamar megmutatkozott: már 20 éves korában a San Lorenzo zenetanára és mestere asszisztense lett. Hamar hírnévre tett szert. 1607-ben megalapította Accademia degli Elevati-t, mely korának híres zeneszerzőit és szövegkönyvíróit gyűjtötte egybe egészen 1620-ig. Gagliano előtte a [[A firenzei Camerata|Camerata]] tagja volt. |
||
Még ebben az évben [[Mantova|Mantová]]ba utazott, ahol egy opera komponálásra kapott megbízást a Gonzagaktól. Ekkor írta meg a ''Dafnét''. Amíg távol volt [[Jacopo Peri|Peri]] helyettesítette Firenzében. Még több művet is komponált Mantovában, de még 1608 előtt visszatért Firenzébe. A San Loranzo kórusmestere lett, majd a [[Medici-család|Medici]]ek udvarában töltötte be halálig ugyanezt a posztot. Miután a ''Dafné''t Firenzében is bemutatták, több színpadi zenét is írt a város számára. 1619-ben kinevezték a San Lorenzo Protonáriussává. 1619-ben Perivel közösen komponált egy operát ''Lo sposalizio di Medoro et Angelica'' címen. Ezután egyházzenei műveket alkotott, többek között két [[oratórium]]ot ''La regina Sant’Orsola'' és ''Istoria di Iudit'' címekkel. 1628-ban mutatták be utolsó operáját a ''La Florát''. 1630-tól kezdve azonban már nem alkotott többet. Halálig betegeskedett, gyakran feladatait sem tudta ellátni, ekkor öccse helyettesítette. 1643-ban hunyt el szülővárosában. |
Még ebben az évben [[Mantova|Mantová]]ba utazott, ahol egy opera komponálásra kapott megbízást a Gonzagaktól. Ekkor írta meg a ''Dafnét''. Amíg távol volt [[Jacopo Peri|Peri]] helyettesítette Firenzében. Még több művet is komponált Mantovában, de még 1608 előtt visszatért Firenzébe. A San Loranzo kórusmestere lett, majd a [[Medici-család|Medici]]ek udvarában töltötte be halálig ugyanezt a posztot. Miután a ''Dafné''t Firenzében is bemutatták, több színpadi zenét is írt a város számára. 1619-ben kinevezték a San Lorenzo Protonáriussává. 1619-ben Perivel közösen komponált egy operát ''Lo sposalizio di Medoro et Angelica'' címen. Ezután egyházzenei műveket alkotott, többek között két [[oratórium]]ot ''La regina Sant’Orsola'' és ''Istoria di Iudit'' címekkel. 1628-ban mutatták be utolsó operáját a ''La Florát''. 1630-tól kezdve azonban már nem alkotott többet. Halálig betegeskedett, gyakran feladatait sem tudta ellátni, ekkor öccse helyettesítette. 1643-ban hunyt el szülővárosában. |
||
A lap 2019. február 3., 12:28-kori változata
| Marco da Gagliano | |
_bis.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1582. május 1. Firenze |
| Elhunyt | 1643. február 25. (60 évesen) Firenze |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Tevékenység | zeneszerző |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marco da Gagliano témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marco da Gagliano (Firenze, 1582. május 1. – Firenze, 1643. február 25.) nagy befolyású kora barokk olasz zeneszerző. A firenzei Accademia degli Elevatia alapítója, az opera műfajának egyik megteremtője.
Élete és munkássága
1582-ben Firenze városában született, eredetileg papnak szánták. Zenei tanulmányait Luca Bati tanítványként kezdte a San Lorenzoban. Orgonálni és theorbián tanult játszani. Tehetsége igen hamar megmutatkozott: már 20 éves korában a San Lorenzo zenetanára és mestere asszisztense lett. Hamar hírnévre tett szert. 1607-ben megalapította Accademia degli Elevati-t, mely korának híres zeneszerzőit és szövegkönyvíróit gyűjtötte egybe egészen 1620-ig. Gagliano előtte a Camerata tagja volt.
Még ebben az évben Mantovába utazott, ahol egy opera komponálásra kapott megbízást a Gonzagaktól. Ekkor írta meg a Dafnét. Amíg távol volt Peri helyettesítette Firenzében. Még több művet is komponált Mantovában, de még 1608 előtt visszatért Firenzébe. A San Loranzo kórusmestere lett, majd a Mediciek udvarában töltötte be halálig ugyanezt a posztot. Miután a Dafnét Firenzében is bemutatták, több színpadi zenét is írt a város számára. 1619-ben kinevezték a San Lorenzo Protonáriussává. 1619-ben Perivel közösen komponált egy operát Lo sposalizio di Medoro et Angelica címen. Ezután egyházzenei műveket alkotott, többek között két oratóriumot La regina Sant’Orsola és Istoria di Iudit címekkel. 1628-ban mutatták be utolsó operáját a La Florát. 1630-tól kezdve azonban már nem alkotott többet. Halálig betegeskedett, gyakran feladatait sem tudta ellátni, ekkor öccse helyettesítette. 1643-ban hunyt el szülővárosában.
Gagliano igen tekintélyes mennyiségű zeneművet hagyott az utókorra, amelyek túlnyomú részét a Mediciek számára komponálta. Legjobb művének már kortársai is Dafnéját tartották, amelyet Peri saját művénél jobbnak, a librettó legkiválóbb feldolgozásának tartott. Saját elmondása szerint a műben a Camerata törekvéseit akarta megvalósítani. Ezzel a monódia formájának legtökéletesebb megvalósítását alkotta meg. Madrigáljai és egyházzenéje még inkább a késő reneszánsz, mint a barokk zene képviselői. Hírnevét idővel elhomályosította a feltörekvő új operaszerző nemzedék.
