„III. Noferhotep” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
==Uralkodása== |
==Uralkodása== |
||
Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói [[Egyiptomi Múzeum]] őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),<ref name=vernus>Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ''ASAE'' 68, pp.129-135.</ref><ref>W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 68, (1982), pp. 69-76</ref> Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.<ref>Ryholt, p.160</ref> Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – [[Bebianh]] és [[I. Nebirierau]] kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a [[Nílus]] völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely [[Hu (Egyiptom)|Hu]] városától [[Edfu]]ig terjed, és Thébát is magába foglalja.<ref name="encyclo"/> Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő [[Szanhenré Montuhotepi]] sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”. |
Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói [[Egyiptomi Múzeum]] őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),<ref name=vernus>Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ''ASAE'' 68, pp.129-135.</ref><ref>W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 68, (1982), pp. 69-76</ref> Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.<ref>Ryholt, p.160</ref> Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – [[Bebianh]] és [[I. Nebirierau]] kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a [[Nílus]] völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely [[Hu (Egyiptom)|Hu]] városától [[Edfu]]ig terjed, és Thébát is magába foglalja.<ref name="encyclo"/> Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő [[Szanhenré Montuhotepi]] sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”. |
||
Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét, és megmenti az éhínségtől.<ref>Ryholt, p.306</ref> Ez, valamint uralkodói neve – „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” – erősen arra utal, hogy Felső-Egyiptomban a XVI. dinasztia végén éhínség tombolt. A korszak egy másik királya, [[IV. Szenuszert]] hasonló nevet viselt. |
|||
Noferhotep teljes bizonyossággal kénytelen volt védekező háborút folytatni a [[XV. dinasztia]] [[hükszoszok|hükszosz]] uralkodóival, akik végül elfoglalták a XVI. dinasztia által uralt területeket. Noferhotep így dicsőíti magát sztéléjén: „ő az, aki felemelte városát, melyet lesújtott a harc az idegenekkel”.<ref name="ryholt"/> Érdekes módon ez a sztélé valószínűleg a legkorábbi fennmaradt dokumentum, amely említi a ''hepres'' koronát, más néven kék koronát, melyet a fáraók több ábrázoláson is a csatában viselnek: a szöveg szerint Noferhotep „a ''hepres''t viselvén Ré élő képmása, a rettegés ura”.<ref>Ebba Kerrn Lillesø, "Two Wooden Uræi", ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 61, (1975), pp. 137-146</ref> Egyelőre ismeretlen okokból a sztélén a királyra az ''Iyhernofret'' jelzővel is utalnak, melyet nevéhez hasonlóan [[kártus]]ba írnak:<ref name=vernus/><ref>Ryholt, p.155</ref><br> |
|||
⚫ | |||
==Név, titulatúra== |
==Név, titulatúra== |
||
33. sor: | 38. sor: | ||
|Nebti=''ˁ3-pḥtỉ''<br>''Aapehti''<br>„Nagy erejű” |
|Nebti=''ˁ3-pḥtỉ''<br>''Aapehti''<br>„Nagy erejű” |
||
|Arany=''mn[…]''<br>''Men[…]''<br>„Tartós […]” |
|Arany=''mn[…]''<br>''Men[…]''<br>„Tartós […]” |
||
|Prenomen=''sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ''<br>''Szehemré Szanhtaui''<br>„[[Ré]] hatalma |
|Prenomen=''sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ''<br>''Szehemré Szanhtaui''<br>„[[Ré]] hatalma, aki táplálja a Két Földet” |
||
|Nomen=''nfr-ḥtp''<br>''Noferhotep''<br>„Tökéletes és elégedett” |
|Nomen=''nfr-ḥtp''<br>''Noferhotep''<br>„Tökéletes és elégedett” |
||
}} |
}} |
||
44. sor: | 49. sor: | ||
[[Kategória:Fáraók]] |
[[Kategória:Fáraók]] |
||
[[Kategória:XVI. dinasztia]] |
[[Kategória:XVI. dinasztia]] |
||
<!-- |
|||
Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét. |
|||
stating that ''"he who nourishes his city, saving it from famine"''.<ref>Ryholt, p.306</ref> This, together with his royal name Sekhemre Sanhktawy, ''The might of [[Ra]], who nourishes the two lands'' is a strong sign that Upper Egypt suffered from famines during the late 16th Dynasty. Another king of the period, [[Senusret IV]], adopted a similar royal name. |
|||
Neferhotep III got certainly embroiled in a defensive war against the [[Hyksos]] [[15th Dynasty]], which would ultimately overrun the 16th Dynasty state. Neferhotep praises himself on his stela as ''" He who raises his city, having been sunk through strife with foreigners''".<ref name="ryholt"/> Interestingly, the stela is thought to be the first object mentioning the [[Khepresh]] crown. Neferhotep is said to be "Adorned with the Khepresh, the living image of [[Ra|Re]], lord of terror".<ref>Ebba Kerrn Lillesø, Two Wooden Uræi, The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 61, (1975), pp. 137-146</ref> For reasons which remain difficult to understand, on the stela Neferhotep III is also referred to by the epithet ''Iykhernofret'' written inside a [[cartouche]]:<ref name=vernus/><ref>Ryholt, p.155</ref><br> |
|||
⚫ | |||
After his short reign, he was succeeded by a similarly short lived king [[Seankhenre Mentuhotepi]]. |
|||
--> |
A lap 2018. április 29., 04:37-kori változata
III. Noferhotep | |||||||||||||
III. Noferhotep (jobbra) a JE 59635 sztélén | |||||||||||||
Uralkodása | i. e. 1629–1628 | ||||||||||||
Prenomen |
Szehemré Szanhtaui | ||||||||||||
Nomen |
Noferhotep |
III. Noferhotep (uralkodói nevén Szehemré Szanhtaui; más néven Iyhernofret) az ókori egyiptomi XVI. dinasztia harmadik vagy negyedik uralkodója volt. Thébában és környékén uralkodott; Kim Ryholt és Darrell Baker szerint VIII. Szobekhotepet követte a trónon.[1][2] A torinói királylista egy évnyi uralkodási időt tulajdonít neki. Főként egyetlen, Thébában talált sztéléről ismert.[1] Jürgen von Beckerath egy régebbi tanulmányában a XIII. dinasztia végére datálta.[3]
Uralkodása
Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói Egyiptomi Múzeum őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),[4][5] Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.[6] Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – Bebianh és I. Nebirierau kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a Nílus völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely Hu városától Edfuig terjed, és Thébát is magába foglalja.[2] Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő Szanhenré Montuhotepi sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”.
Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét, és megmenti az éhínségtől.[7] Ez, valamint uralkodói neve – „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” – erősen arra utal, hogy Felső-Egyiptomban a XVI. dinasztia végén éhínség tombolt. A korszak egy másik királya, IV. Szenuszert hasonló nevet viselt.
Noferhotep teljes bizonyossággal kénytelen volt védekező háborút folytatni a XV. dinasztia hükszosz uralkodóival, akik végül elfoglalták a XVI. dinasztia által uralt területeket. Noferhotep így dicsőíti magát sztéléjén: „ő az, aki felemelte városát, melyet lesújtott a harc az idegenekkel”.[1] Érdekes módon ez a sztélé valószínűleg a legkorábbi fennmaradt dokumentum, amely említi a hepres koronát, más néven kék koronát, melyet a fáraók több ábrázoláson is a csatában viselnek: a szöveg szerint Noferhotep „a heprest viselvén Ré élő képmása, a rettegés ura”.[8] Egyelőre ismeretlen okokból a sztélén a királyra az Iyhernofret jelzővel is utalnak, melyet nevéhez hasonlóan kártusba írnak:[4][9]
|
Név, titulatúra
- A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név |
|
w3ḏ-ḫˁ.w Uadzshau „Virágzó megjelenésű” |
|||||||||||||||||
Nebti-név |
|
ˁ3-pḥtỉ Aapehti „Nagy erejű” |
|||||||||||||||||
Arany Hórusz-név |
|
mn[…] Men[…] „Tartós […]” |
|||||||||||||||||
Felső‑ és Alsó‑Egyiptom királya |
|
sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ Szehemré Szanhtaui „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” |
|||||||||||||||||
Ré fia |
|
nfr-ḥtp Noferhotep „Tökéletes és elégedett” |
Forrás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Neferhotep III című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- ↑ a b c Kim Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period c. 1800-1550 B.C, Museum Tusculanum Press, (1997), p.202
- ↑ a b Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, pp. 256-257
- ↑ Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt 1964, p. 67-68, 259 (XIII J.)
- ↑ a b Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ASAE 68, pp.129-135.
- ↑ W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 68, (1982), pp. 69-76
- ↑ Ryholt, p.160
- ↑ Ryholt, p.306
- ↑ Ebba Kerrn Lillesø, "Two Wooden Uræi", The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 61, (1975), pp. 137-146
- ↑ Ryholt, p.155