„III. Noferhotep” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
22. sor: 22. sor:
==Uralkodása==
==Uralkodása==
Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói [[Egyiptomi Múzeum]] őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),<ref name=vernus>Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ''ASAE'' 68, pp.129-135.</ref><ref>W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 68, (1982), pp. 69-76</ref> Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.<ref>Ryholt, p.160</ref> Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – [[Bebianh]] és [[I. Nebirierau]] kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a [[Nílus]] völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely [[Hu (Egyiptom)|Hu]] városától [[Edfu]]ig terjed, és Thébát is magába foglalja.<ref name="encyclo"/> Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő [[Szanhenré Montuhotepi]] sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”.
Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói [[Egyiptomi Múzeum]] őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),<ref name=vernus>Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ''ASAE'' 68, pp.129-135.</ref><ref>W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 68, (1982), pp. 69-76</ref> Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.<ref>Ryholt, p.160</ref> Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – [[Bebianh]] és [[I. Nebirierau]] kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a [[Nílus]] völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely [[Hu (Egyiptom)|Hu]] városától [[Edfu]]ig terjed, és Thébát is magába foglalja.<ref name="encyclo"/> Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő [[Szanhenré Montuhotepi]] sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”.

Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét, és megmenti az éhínségtől.<ref>Ryholt, p.306</ref> Ez, valamint uralkodói neve – „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” – erősen arra utal, hogy Felső-Egyiptomban a XVI. dinasztia végén éhínség tombolt. A korszak egy másik királya, [[IV. Szenuszert]] hasonló nevet viselt.

Noferhotep teljes bizonyossággal kénytelen volt védekező háborút folytatni a [[XV. dinasztia]] [[hükszoszok|hükszosz]] uralkodóival, akik végül elfoglalták a XVI. dinasztia által uralt területeket. Noferhotep így dicsőíti magát sztéléjén: „ő az, aki felemelte városát, melyet lesújtott a harc az idegenekkel”.<ref name="ryholt"/> Érdekes módon ez a sztélé valószínűleg a legkorábbi fennmaradt dokumentum, amely említi a ''hepres'' koronát, más néven kék koronát, melyet a fáraók több ábrázoláson is a csatában viselnek: a szöveg szerint Noferhotep „a ''hepres''t viselvén Ré élő képmása, a rettegés ura”.<ref>Ebba Kerrn Lillesø, "Two Wooden Uræi", ''The Journal of Egyptian Archaeology,'' Vol. 61, (1975), pp. 137-146</ref> Egyelőre ismeretlen okokból a sztélén a királyra az ''Iyhernofret'' jelzővel is utalnak, melyet nevéhez hasonlóan [[kártus]]ba írnak:<ref name=vernus/><ref>Ryholt, p.155</ref><br>
<hiero><-M18-T28:r-nfr-t:Z2-></hiero>


==Név, titulatúra==
==Név, titulatúra==
33. sor: 38. sor:
|Nebti=''ˁ3-pḥtỉ''<br>''Aapehti''<br>„Nagy erejű”
|Nebti=''ˁ3-pḥtỉ''<br>''Aapehti''<br>„Nagy erejű”
|Arany=''mn[…]''<br>''Men[…]''<br>„Tartós […]”
|Arany=''mn[…]''<br>''Men[…]''<br>„Tartós […]”
|Prenomen=''sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ''<br>''Szehemré Szanhtaui''<br>„[[Ré]] hatalma; aki táplálja a Két Földet”
|Prenomen=''sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ''<br>''Szehemré Szanhtaui''<br>„[[Ré]] hatalma, aki táplálja a Két Földet”
|Nomen=''nfr-ḥtp''<br>''Noferhotep''<br>„Tökéletes és elégedett”
|Nomen=''nfr-ḥtp''<br>''Noferhotep''<br>„Tökéletes és elégedett”
}}
}}
44. sor: 49. sor:
[[Kategória:Fáraók]]
[[Kategória:Fáraók]]
[[Kategória:XVI. dinasztia]]
[[Kategória:XVI. dinasztia]]
<!--
Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét.
stating that ''"he who nourishes his city, saving it from famine"''.<ref>Ryholt, p.306</ref> This, together with his royal name Sekhemre Sanhktawy, ''The might of [[Ra]], who nourishes the two lands'' is a strong sign that Upper Egypt suffered from famines during the late 16th Dynasty. Another king of the period, [[Senusret IV]], adopted a similar royal name.

Neferhotep III got certainly embroiled in a defensive war against the [[Hyksos]] [[15th Dynasty]], which would ultimately overrun the 16th Dynasty state. Neferhotep praises himself on his stela as ''" He who raises his city, having been sunk through strife with foreigners''".<ref name="ryholt"/> Interestingly, the stela is thought to be the first object mentioning the [[Khepresh]] crown. Neferhotep is said to be "Adorned with the Khepresh, the living image of [[Ra|Re]], lord of terror".<ref>Ebba Kerrn Lillesø, Two Wooden Uræi, The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 61, (1975), pp. 137-146</ref> For reasons which remain difficult to understand, on the stela Neferhotep III is also referred to by the epithet ''Iykhernofret'' written inside a [[cartouche]]:<ref name=vernus/><ref>Ryholt, p.155</ref><br>
<hiero><-M18-T28:r-nfr-t:Z2-></hiero><br>
After his short reign, he was succeeded by a similarly short lived king [[Seankhenre Mentuhotepi]].
-->

A lap 2018. április 29., 04:37-kori változata

III. Noferhotep
előd
egyiptomi fáraó
utód
VIII. Szobekhotep
XVI. dinasztia
Szanhenré Montuhotepi

III. Noferhotep (jobbra) a JE 59635 sztélén
III. Noferhotep (jobbra) a JE 59635 sztélén

Uralkodásai. e. 1629–1628
Prenomen
<
rasxmsanxN19
>

Szehemré Szanhtaui
Nomen
<
nfrHtp
t p
>

Noferhotep

III. Noferhotep (uralkodói nevén Szehemré Szanhtaui; más néven Iyhernofret) az ókori egyiptomi XVI. dinasztia harmadik vagy negyedik uralkodója volt. Thébában és környékén uralkodott; Kim Ryholt és Darrell Baker szerint VIII. Szobekhotepet követte a trónon.[1][2] A torinói királylista egy évnyi uralkodási időt tulajdonít neki. Főként egyetlen, Thébában talált sztéléről ismert.[1] Jürgen von Beckerath egy régebbi tanulmányában a XIII. dinasztia végére datálta.[3]

Uralkodása

Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói Egyiptomi Múzeum őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),[4][5] Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba veeztőjeként” dicsőíti.[6] Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – Bebianh és I. Nebirierau kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a Nílus völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely Hu városától Edfuig terjed, és Thébát is magába foglalja.[2] Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő Szanhenré Montuhotepi sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”.

Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét, és megmenti az éhínségtől.[7] Ez, valamint uralkodói neve – „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” – erősen arra utal, hogy Felső-Egyiptomban a XVI. dinasztia végén éhínség tombolt. A korszak egy másik királya, IV. Szenuszert hasonló nevet viselt.

Noferhotep teljes bizonyossággal kénytelen volt védekező háborút folytatni a XV. dinasztia hükszosz uralkodóival, akik végül elfoglalták a XVI. dinasztia által uralt területeket. Noferhotep így dicsőíti magát sztéléjén: „ő az, aki felemelte városát, melyet lesújtott a harc az idegenekkel”.[1] Érdekes módon ez a sztélé valószínűleg a legkorábbi fennmaradt dokumentum, amely említi a hepres koronát, más néven kék koronát, melyet a fáraók több ábrázoláson is a csatában viselnek: a szöveg szerint Noferhotep „a heprest viselvén Ré élő képmása, a rettegés ura”.[8] Egyelőre ismeretlen okokból a sztélén a királyra az Iyhernofret jelzővel is utalnak, melyet nevéhez hasonlóan kártusba írnak:[4][9]

<
M18T28
r
nfrt
Z2
>

Név, titulatúra

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
wADxa
a
w3ḏ-ḫˁ.w
Uadzshau
„Virágzó megjelenésű”
Nebti-név
G16
aA
a
Y1
F9
t y
A24
ˁ3-pḥtỉ
Aapehti
„Nagy erejű”
Arany Hórusz-név
G8
mn
Y1
hatching
mn[…]
Men[…]
„Tartós […]”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya
M23L2
rasxmsanxN19
sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ
Szehemré Szanhtaui
hatalma, aki táplálja a Két Földet”
Ré fia
G39N5
 
nfrHtp
t p
nfr-ḥtp
Noferhotep
„Tökéletes és elégedett”

Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neferhotep III című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. a b c Kim Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period c. 1800-1550 B.C, Museum Tusculanum Press, (1997), p.202
  2. a b Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, pp. 256-257
  3. Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt 1964, p. 67-68, 259 (XIII J.)
  4. a b Pascal Vernus (1982): "La stèle du roi Sekhemsankhtaouyrê Neferhotep Iykhernofret et la domination Hyksôs (stèle Caire JE 59635)", ASAE 68, pp.129-135.
  5. W. V. Davies, "The Origin of the Blue Crown," The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 68, (1982), pp. 69-76
  6. Ryholt, p.160
  7. Ryholt, p.306
  8. Ebba Kerrn Lillesø, "Two Wooden Uræi", The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 61, (1975), pp. 137-146
  9. Ryholt, p.155