Szárnyas oltár

A Maria Laach-i kegytemplom szárnyas oltára (Maria Laach am Jauerling, Alsó-Ausztria)

A szárnyas oltár olyan templomi oltár, amelynek felépítménye (retablójának behajtható szárnyai vannak.

Részei, kialakítása

Középső része az oltárszekrény, amit gyakran szobrok díszítenek. Alatta általában fölfelé szélesedő predella kapcsolja össze az oltár menzáját és a szekrényt; a predellán gyakran faragott vagy festett figurákat is láthatunk. A kétoldalt nyitható szárnyak (1-1, kivételesen 2-2 pár) külső oldalán általában festett képek vannak, a belső oldalán többnyire képek, vagy domborművek, esetleg kisméretű szobrok. A szekrényt miniatűr építészeti tagokból, főleg tornyocskákból álló oromzat koronázza. Ezen gyakran még szobrok is állnak. Az oltár egyes részeit előszeretettel aranyozzák és gondosan, de nem naturalisztikusan festik.

Fajtái

• A szárnyasoltár (csonka, szárnyatlan) archetipusa: a monoptichon
• A mindössze két, behajtható táblából álló (szekrény nélküli) oltár a diptichon.
• A leggyakoribb típusú szárnyas oltár a triptichon a szekrény mindkét oldalán egy-egy behajtható táblával.
• A poliptichonnak a szekrény mindkét oldalán több (2–4) táblája van.
• Az oltárok szárnyai általában egyszintes elrendezésűek, de előfordulnak többszintesek is.

Története

Kialakulása a 14. század környékére tehető. Gyorsan népszerűvé vált és elterjedt; főleg a Német-római Birodalomban és a vele határos területeken. Virágkorát a 15. században és a 16. század elején élte; a gótika kedvenc oltártípusa volt.

Szimbolikája

Advent és nagyböjt idején a bezárt szárnyak az isteni titkokat jelenítik meg, az ünnepi időszakokban kinyitott szárnyak pedig a kinyilatkoztatást.

Feltételezhető, hogy a szárnyas oltárokat felváló (vagy azzal egykorú) stabil építésű és tartalmú retabló tette szükségessé a német nyelvterületen elterjedt Fastentuch (böjti lepel) használatát.)

Szárnyas oltárok a történelmi Magyarországon

".....A mozgatható szárnyakkal ellátott, szobrokkal, domborművekkel vagy festményekkel díszített retabulumok a gótikus művészetben alakultak ki, Magyarországon a 15. század elején kezdtek elterjedni. Legszebb korai példájuk Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltára. A fából készült szárnyas oltárok mérete a 15. században egyre nagyobb lett, a tisztán festészeti vagy szobrászati díszek összekapcsolódtak, és egyetlen nagy egészbe olvadtak, melyet hatalmas architektonikus szerkezet tartott össze. A szárnyasoltárnak alapvetően két nézete van: nyitott állapotában a középső, fülkékre osztott, ún. oltárszekrényben általában a templom patrónusszentjeinek szobrai állnak. Őket veszik körül két oldalról a festett vagy domborműves díszítésű szárnyak, melyek a szentek legendáit beszélik el. Ezek hátoldalán, a csukott állapotban látható szárnyakon a középső rész témájához lazábban kapcsolódó jelenetek láthatók. A szárnyasoltár alsó, talapzati része a predella, felső, díszes, áttört faragású koronázó része pedig az oromzat....

Gléria

• 
  A krakkói Szent Mária templom szárnyas oltára
• 
  A berethalmi erődtemplom szárnyas oltára
• 
  János dán király családtagjait ábrázoló szárnyasoltár az odensei székesegyházban
• 
  Ossiach, plébániatemplom szárnyas oltára (F.: KT)
• 
  A Heiligenblut: Briccius-kápolna monoptikonja
• 
  A „verduni oltár” Klosterneuburgban
• 
  Az isenheimi szárnyas oltár (Musée d'Unterlinden, Colmar)

Kapcsolódó szócikkek

• Oltár
• Retabló
• Böjti lepel
• Isenheimi oltár

Források

• Magyar katolikus lexikon

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyas oltár témájú médiaállományokat.