Diptichon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bargello-diptichon (1380-90)

A diptichon (görög: diptychon) kétszárnyú oltárkép vagy a többnyire összecsukható kettős elefántcsont táblácska elnevezése.

Története[szerkesztés]

Kettős lap, innen az elnevezés. Eredete a császárkori Rómára nyúlik vissza, az V., VI. században szokásban volt, hogy a hivatalukat elfoglaló konzuloknak barátaik kettős elefántcsont táblácskát ajándékozzanak. A kettős táblácskának csak a belsejére lehetett írni, a külsejét faragással díszítették, rendszerint a konzul arcképével relief formában. A felirataik révén pontosan datálhatók a római diptichonok, az V.-VI. század művészetének értékes forrásai közé tartoznak. A paleográfia tudománya diptychonnak nevezi a két összefűzött viaszos falapocskából álló írófelületet is.

A konzulok diptichonjai nyomán minden két szárnyból vagy két táblából álló akár behajtható, akár nem behajtható oltárt szokás diptichonnak nevezni. Az oltárok közt a kétszárnyú sokkal ritkább, mint a háromszárnyú triptichon. Háromnál több szárny esetében a poliptichon (a görög polyptychon szóból) elnevezés használatos.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Diptychon
A Wikimédia Commons tartalmaz Diptichon témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935. 249-250.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. 545.

Lásd még[szerkesztés]

Triptichon