„Mr. Big” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Esztergalyos (vitalap | szerkesztései)
139 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Esztergalyos (vitalap | szerkesztései)
139 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
38. sor: 38. sor:


===Gilbert után, feloszlás (1997-2002)===
===Gilbert után, feloszlás (1997-2002)===

[[Paul Gilbert|Gilbert]] [[1997]]-ben kilépett a bandából és újjáalapította korábbi zenekarát a [[Racer X]]-et. A Mr. Big új gitárosa pedig az a [[Richie Kotzen]] lett, aki annak ideján [[C.C. DeVille]]t váltotta a [[Poison]]ban. Ezzel a felállással jelent meg [[1999]]-ben a "Get Over It" album. Bár a [[Kislemez|kislemez]]en megjelenő "Superfantastic" c. szám jól szerepelt<ref>Billboard magazin, 112. évfolyam 11. szám, 2000. márc. 11., 92 oldal, ISSN 0006-2510</ref>, maga az album a banda legsikeresebb országában, Japánban is igen langyos fogadtatásban részesült. Még ebben az évben egy Japán valamint egy rövid amerikai turnéba kezdtek<ref>http://www.yeehaw.org/mbb/news_1999.html</ref>. [[1999]]. [[December 31]]-én pedig a [[Osaka Dome]]ban léptek fel az [[Aerosmith]] előtt.

Feszültség alakult ki a zenekaron belül, mikor [[Billy Sheehan|Sheehan]] belekezdett egy turnéba néhai zenésztársával [[Steve Vai]]-el. A zenekar többi tagja gyakorlatilag nélküle írta meg az új album dalait (mindössze egy számnál van feltüntetve Sheehan, mint szerző<ref>http://www.allmusic.com/album/actual-size-mw0000463869</ref>). 2001-ben jelent meg következő lemezük "Actual Size" címmel. Az album legsikeresebb dala a [[kislemez]]en is megjelenő "Shine" c. szám volt, ami Japánban listavezető sláger lett<ref>http://www.allmusic.com/album/actual-size-mw0000463869</ref>. A feszültség tovább nőtt a zenekaron belül a "Shine" c. szám klip forgatása közben. Ekkor döntötte el Eric, Richie és Pat, hogy kiteszik Sheehant a bandából. Mivel ez a döntésük azonban a rajongói bázis rohamos csökkenéséhez vezetett, így muszáj volt visszahívniuk Billyt. Bár Sheehan mérges volt, hogy kirakták a zenekarból, amit ő alapított, beleegyezett a visszatérésbe, de csak egy búcsú turné erejéig.

A Mr. Big [[2002]]-ben oszlott fel, a búcsú turné befejezte után.


===Visszatérés és új lemez (2009–2013)===
===Visszatérés és új lemez (2009–2013)===


A visszatérés gondolata [[2008]]-ban fogalmazódott meg, mikor [[Paul Gilbert|Gilbert]] csatlakozott egy [[Los Angeles]]i fellépésen [[Pat Torpey|Pat]]hez, [[Billy Sheehan|Billy]]hez és [[Ritchie Kotzen|Ritchie]]-hez<ref>http://www.metal-rules.com/metalnews/2009/11/11/mr-big-drummer-pat-torpey/</ref>. Mivel a fellépésen mindenki jól érezte magát, pár nappal később felhívták [[Eric Martin|Eric]]et is, hogy benne lenne-e, hogy újra összeálljanak.
⚫
===The Stories We Could Tell (2014–napjaink)===


[[2009.]] [[Február 1]]-én jelentették be egy Japán rádióban visszatérésüket<ref>https://metalichicka.wordpress.com/2009/02/01/mr-big-confirms-20th-anniversary-reunion-plans-to-tour-japan/</ref>. Júniusban egy tizenegy állomásos turnéba kezdtek Japánban, majd egy 20 állomásos európai turné következett, valamint egy-egy koncertet adtak [[Szingapúr]]ban, [[Thaiföld|Thaiföldön]] és [[Indonézia|Indonéziában]]<ref>http://www.setlist.fm/search?page=3&query=mr.+big&year=2009&artist=7bd69e4c</ref>.

[[2010]]. [[Szeptember 10]]-én jelent meg új studiólemezük "What if..." címmel. A lemezhez két [[videoklip]] készült, az "Undertow" és az "All The Way Up" c. dalokhoz. A zenekar a 2011-ben a lemezhez kapcsolódó 84 állomásos turnéba kezdett, ami [[április 2]]-án indult [[Kalifornia|Kaliforniában]], majd [[október 15]]-én ért véget [[Törökország|Törökországban]]<ref>http://www.setlist.fm/search?query=tour:%28Around+the+World+Tour+2011%29&artist=7bd69e4c</ref>.

[[2011]]-ben a ''Kami-sama no Memo-chō'' anime első részének végefőcím dalaként hangzott el a Mr. Big "Colorado Bulldog" c. száma.<ref>http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=12865</ref>

⚫
===The Stories We Could Tell (2014-napjaink)===

[[2014]]. [[Március 6]]-án a zenekar dobosát, Pat Torpeyt [[Parkinson-kór]]ral diagnosztizálták<ref>http://www.musicradar.com/news/drums/mr-bigs-pat-torpey-opens-up-about-his-parkinsons-disease-619468</ref>.

[[2014]]. [[Szeptember 30]]-án jelent meg a zenekar nyolcadik lemeze "The Stories We Could Tell" címmel, a [[Frontiers Records]] gondozásában. A lemez producere az a Pat Regan, aki az [[1999]]-es "Get Over It" producere is volt. A lemez felvételei során a dobot dobgép segítségével rögzítették, mivel Pat betegségéből kifolyólag nem tudta azt feljátszani<ref>http://www.guitarworld.com/paul-gilbert-and-billy-sheehan-discuss-mr-big-s-new-album-stories-we-could-tell</ref>. Bár a zenekar dobosa hivatalosan továbbra is [[Pat Torpey]], a koncerteken Matt Starr fogja őt helyettesíteni<ref>http://www.blabbermouth.net/news/mr-big-taps-ace-frehley-drummer-matt-starr-for-upcoming-tour/</ref>.


==Tagok==
==Tagok==
59. sor: 76. sor:
* Matt Starr – Dob, háttérvokál (2014–present)
* Matt Starr – Dob, háttérvokál (2014–present)


===Idővonal===

<timeline>
ImageSize = width:1000 height:auto barincrement:25
PlotArea = left:100 bottom:60 top:0 right:50
Alignbars = justify
DateFormat = dd/mm/yyyy
Period = from:01/01/1988 till:01/01/2015
TimeAxis = orientation:horizontal format:yyyy

Colors =
id:śpiew value:rgb(1,0.1,0.1) legend:ének
id:git_p value:rgb(0.1,0.1,1) legend:gitár
id:bas value:rgb(0.5,1,0.2) legend:basszusgitár
id:perkusja value:rgb(1,1,0.1) legend:dob

Legend = orientation:horizontal position:bottom

ScaleMajor = increment:1 start:1988

PlotData=

width:20 textcolor:black align:left anchor:from shift:(10,-4)

bar:Eric&nbsp;Martin from:01/03/1988 till:05/02/2002 color:śpiew
bar:Eric&nbsp;Martin from:01/02/2009 till:end color:śpiew

bar:Paul&nbsp;Gilbert from:01/03/1988 till:01/01/1997 color:git_p
bar:Paul&nbsp;Gilbert from:01/02/2009 till:end color:git_p
bar:Ritchie&nbsp;Kotzen from:01/01/1999 till:05/02/2002 color:git_p

bar:Billy&nbsp;Sheehan from:01/03/1988 till:05/02/2002 color:bas
bar:Billy&nbsp;Sheehan from:01/02/2009 till:end color:bas

bar:Pat&nbsp;Torpey from:01/03/1988 till:05/02/2002 color:perkusja
bar:Pat&nbsp;Torpey from:01/02/2009 till:end color:perkusja
bar:Matt&nbsp;Starr from:01/08/2014 till:end color:perkusja

LineData =

at:20/06/1989 color:black layer:back
at:26/03/1991 color:black layer:back
at:17/09/1993 color:black layer:back
at:01/01/1996 color:black layer:back
at:25/12/1999 color:black layer:back
at:10/08/2001 color:black layer:back
at:21/01/2011 color:black layer:back
at:30/09/2014 color:black layer:back
</timeline>
==Diszkográfia==
==Diszkográfia==


A lap 2015. június 26., 12:56-kori változata

Mr. Big
A Mr. Big 1992-ben Ballról jobbra: Billy Sheehan, Paul Gilbert, Pat Torpey, Eric Martin
A Mr. Big 1992-ben
Ballról jobbra: Billy Sheehan, Paul Gilbert,
Pat Torpey, Eric Martin
Információk
Eredet Amerikai Egyesült Államok, Los Angeles
Alapítva1988
Aktív évek1988–2002, 2009–napjainkig
MűfajHard Rock, Glam Metal
KiadóWarner Music Group
Atlantic Records
Frontiers Records
Kapcsolódó előadókDavid Lee Roth, Racer X, Impellitteri, G3, Tak Matsumoto Group, The Winery Dogs
Tagok
Billy Sheehan
Paul Gilbert
Pat Torpey
Eric Martin
Korábbi tagok
Richie Kotzen
A Mr. Big weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mr. Big témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mr. Big egy amerikai zenekar Los Angelesből, melyet 1988-ban alapított a basszusgitáros Billy Sheehan. Nevüket egy Free szám után választották, melyet később fel is dolgoztak (az 1993-as "Bump Ahead" albumon hallható). Eddig nyolc studiólemezük jelent meg, melyből a második, "Lean into It" album platinalemez lett[1]. Nevükhöz olyan slágerek, mint a "To Be With You" és "Just Take My Heart" c. dalok köthetőek. A zenekar legnagyobb sikereit Japánban érte el, ennek apropóján az eddig megjelent 10 koncertlemezükből 8 Japánban került rögzítésre.

Történet

Kezdetek (1988-1989)

Miután Billy Sheehan 1988-ban kilépett David Lee Roth bandájából, elkezdte szervezni saját zenekarát[2]. Beszervezte a szakmai berkekben már elismert volt Racer X gitáros Paul Gilbertet, az Eric Martin Bandből az énekes Eric Martint és Pat Torpey dobost. A banda felvette Walter "Herbie" Herbertet managernek, aki korábban olyan bandákat menedzselt, mint a Journey, Europe és Santana. Gyakorlatilag ahogy 1989-re kialakult a zenekar, már lemezszerződésük is lett az Atlantic Records lemezkiadónál.

Áttörés, fénykor (1989-1997)

1989-ben megjelent első lemezük, ami bár meglehetősen jó fogadtatásban részesült a "szakmán" belül, az amerikai közönség mégsem harapott igazán rá. Nem úgy Japán, ott óriási siker lett a lemez[3]. A banda 1990-ben a Rushal közösen turnézott. Ugyan ebben az évben, a Charlie Sheen és Michael Biehn főszereplésével készült Elit kommandó c. filmben betétdalként szerepelt a "Strike Like Lightning" és "Shadows" c. számok[4].

A "Lean into It" c. album lemezborítója

1991-ben megjelent második albumuk "Lean intio It" címmel. Ezzel a lemezzel sikerült áttörni az amerikai piacon is, köszönhetően a "To Be With You" és "Just Take My Heart" balladáknak, valamint a "Green-Tinted Sixties Mind" c. számnak. A "To Be With You" a Billboard lista első helyén, a "Just Take My Heart" pedig a tizenhatodik helyen nyitott. Az album borítóján egy a Montparnasse-i vasúti szerencsétlenséget ábrázoló kép látható.

1992-ben adták ki a San Franciscoban rögzített "Mr. Big Live" koncertfelvételt hanglemez, és koncertvideó formájában is[5]. Ezt követően három alkalommal az Aerosmith előtt léptek fel a Londoni Wembley Stadionban.

1993-ban adták ki harmadik lemezüket, "Bump Ahead" címmel. A lemez bár zeneileg a "Lean into It" folytatásaként fogható fel, az USA-ban közel sem produkálta elődje sikereit. A lemezen hallható "Wild World" c. szám egy Cat Stevens feldolgozás. A dal a Billboard Hot 100as lista 27-ik helyét foglalta el megjelenésekkor[6].

1994-ben megjelent a "Japandemonium: Raw Like Sushi" koncertlemezük, majd 1996-ban a következő lemezük a "Hey Man". A lemezen található "Take Cover" c. szám két alkalommal volt a Mega Man rajzfilmsorozat végefőcim dala.

Bár az amerikai piacon nem sikerült megismételniük korábbi sikereiket, az ázsiai színtéren, különösen Japánban továbbra is nagy népszerűségnek örvendhetett a zenekar. Ebből kifolyólag számos koncertlemezük került rögzítésre a felkelő nap országában, a "Live at Budokan" például, eleve csak ott jelent meg. Mire azonban a felvétel kiadásra került, Paul Gilbert kilépett a zenekarból.

Gilbert után, feloszlás (1997-2002)

Gilbert 1997-ben kilépett a bandából és újjáalapította korábbi zenekarát a Racer X-et. A Mr. Big új gitárosa pedig az a Richie Kotzen lett, aki annak ideján C.C. DeVillet váltotta a Poisonban. Ezzel a felállással jelent meg 1999-ben a "Get Over It" album. Bár a kislemezen megjelenő "Superfantastic" c. szám jól szerepelt[7], maga az album a banda legsikeresebb országában, Japánban is igen langyos fogadtatásban részesült. Még ebben az évben egy Japán valamint egy rövid amerikai turnéba kezdtek[8]. 1999. December 31-én pedig a Osaka Domeban léptek fel az Aerosmith előtt.

Feszültség alakult ki a zenekaron belül, mikor Sheehan belekezdett egy turnéba néhai zenésztársával Steve Vai-el. A zenekar többi tagja gyakorlatilag nélküle írta meg az új album dalait (mindössze egy számnál van feltüntetve Sheehan, mint szerző[9]). 2001-ben jelent meg következő lemezük "Actual Size" címmel. Az album legsikeresebb dala a kislemezen is megjelenő "Shine" c. szám volt, ami Japánban listavezető sláger lett[10]. A feszültség tovább nőtt a zenekaron belül a "Shine" c. szám klip forgatása közben. Ekkor döntötte el Eric, Richie és Pat, hogy kiteszik Sheehant a bandából. Mivel ez a döntésük azonban a rajongói bázis rohamos csökkenéséhez vezetett, így muszáj volt visszahívniuk Billyt. Bár Sheehan mérges volt, hogy kirakták a zenekarból, amit ő alapított, beleegyezett a visszatérésbe, de csak egy búcsú turné erejéig.

A Mr. Big 2002-ben oszlott fel, a búcsú turné befejezte után.

Visszatérés és új lemez (2009–2013)

A visszatérés gondolata 2008-ban fogalmazódott meg, mikor Gilbert csatlakozott egy Los Angelesi fellépésen Pathez, Billyhez és Ritchie-hez[11]. Mivel a fellépésen mindenki jól érezte magát, pár nappal később felhívták Ericet is, hogy benne lenne-e, hogy újra összeálljanak.

2009. Február 1-én jelentették be egy Japán rádióban visszatérésüket[12]. Júniusban egy tizenegy állomásos turnéba kezdtek Japánban, majd egy 20 állomásos európai turné következett, valamint egy-egy koncertet adtak Szingapúrban, Thaiföldön és Indonéziában[13].

2010. Szeptember 10-én jelent meg új studiólemezük "What if..." címmel. A lemezhez két videoklip készült, az "Undertow" és az "All The Way Up" c. dalokhoz. A zenekar a 2011-ben a lemezhez kapcsolódó 84 állomásos turnéba kezdett, ami április 2-án indult Kaliforniában, majd október 15-én ért véget Törökországban[14].

2011-ben a Kami-sama no Memo-chō anime első részének végefőcím dalaként hangzott el a Mr. Big "Colorado Bulldog" c. száma.[15]

The Stories We Could Tell (2014-napjaink)

2014. Március 6-án a zenekar dobosát, Pat Torpeyt Parkinson-kórral diagnosztizálták[16].

2014. Szeptember 30-án jelent meg a zenekar nyolcadik lemeze "The Stories We Could Tell" címmel, a Frontiers Records gondozásában. A lemez producere az a Pat Regan, aki az 1999-es "Get Over It" producere is volt. A lemez felvételei során a dobot dobgép segítségével rögzítették, mivel Pat betegségéből kifolyólag nem tudta azt feljátszani[17]. Bár a zenekar dobosa hivatalosan továbbra is Pat Torpey, a koncerteken Matt Starr fogja őt helyettesíteni[18].

Tagok

Jelenlegi tagok

  • Eric Martin – Ének (1988–2002, 2009–)
  • Pat Torpey – Dob, háttérvokál (1988–2002, 2009–)
  • Billy Sheehan – Basszusgitár, háttérvokál (1988–2002, 2009–)
  • Paul Gilbert – Gitár, háttérvokál (1988–1997, 2009–)

Korábbi tagok

  • Richie Kotzen – Gitár, háttérvokál (1999–2002)

Kisegítő zenészek (koncerteken)

  • Matt Starr – Dob, háttérvokál (2014–present)

Idővonal

Diszkográfia

Studiólemezek

  • Mr. Big (1989)
  • Lean into It (1991)
  • Bump Ahead (1993)
  • Hey Man (1996)
  • Get Over It (1999)
  • Actual Size (2001)
  • What If... (2011)
  • ...The Stories We Could Tell (2014)

Koncertlemezek

  • Raw Like Sushi (1990)
  • Mr. Big Live (Live in San Francisco) (1992)
  • Raw Like Sushi II (1992)
  • Japandemonium: Raw Like Sushi 3 (1994)
  • Channel V at the Hard Rock Live (1996)
  • Live at Budokan (1997)
  • In Japan (2002)
  • Back To Budokan (2009)
  • Live from the Living Room (2011)
  • Raw Like Sushi 100: Live in Japan 100th Anniversary (2012)

Források

  1. ↑ https://www.riaa.com/goldandplatinumdata.php?content_selector=gold-platinum-searchable-database#
  2. ↑ http://www.bigmusicgeek.com/BillySheehan1.html
  3. ↑ http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/biography
  4. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0100232/soundtrack
  5. ↑ http://www.discogs.com/Mr-Big-Live/release/1352725
  6. ↑ http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/awards
  7. ↑ Billboard magazin, 112. évfolyam 11. szám, 2000. márc. 11., 92 oldal, ISSN 0006-2510
  8. ↑ http://www.yeehaw.org/mbb/news_1999.html
  9. ↑ http://www.allmusic.com/album/actual-size-mw0000463869
  10. ↑ http://www.allmusic.com/album/actual-size-mw0000463869
  11. ↑ http://www.metal-rules.com/metalnews/2009/11/11/mr-big-drummer-pat-torpey/
  12. ↑ https://metalichicka.wordpress.com/2009/02/01/mr-big-confirms-20th-anniversary-reunion-plans-to-tour-japan/
  13. ↑ http://www.setlist.fm/search?page=3&query=mr.+big&year=2009&artist=7bd69e4c
  14. ↑ http://www.setlist.fm/search?query=tour:%28Around+the+World+Tour+2011%29&artist=7bd69e4c
  15. ↑ http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=12865
  16. ↑ http://www.musicradar.com/news/drums/mr-bigs-pat-torpey-opens-up-about-his-parkinsons-disease-619468
  17. ↑ http://www.guitarworld.com/paul-gilbert-and-billy-sheehan-discuss-mr-big-s-new-album-stories-we-could-tell
  18. ↑ http://www.blabbermouth.net/news/mr-big-taps-ace-frehley-drummer-matt-starr-for-upcoming-tour/
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mr._Big&oldid=16206214”