„Fekete eperfa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
17. sor: | 17. sor: | ||
== Megjelenése == |
== Megjelenése == |
||
[[Fájl:Шелковица (Morus).JPG|200px|bélyegkép|bal|Az ágak az érési időszakban. A sötét szemek ehetőek, édesek.]] |
[[Fájl:Шелковица (Morus).JPG|200px|bélyegkép|bal|Az ágak az érési időszakban. A sötét szemek ehetőek, édesek.]] |
||
Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancsbarna, friss hajtásai elszórtan paraszemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A [[levél (botanika)|levél]] kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A [[porzó]]s barkák halványzöld színűek. Gyümölcsei valójában [[termés|áltermések]], vagyis nem a magházból, hanem a kis [[virágzat#Fejecske|fejecskevirágzat]] részeit képező virágtakaró levelekből alakulnak ki. |
Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancsbarna, friss hajtásai elszórtan paraszemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A [[levél (botanika)|levél]] kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A [[porzó]]s barkák halványzöld színűek. Gyümölcsei valójában [[termés|áltermések]], vagyis nem a magházból, hanem a kis [[virágzat#Fejecske|fejecskevirágzat]] részeit képező virágtakaró levelekből alakulnak ki. A termések szine előbb zöldes, majd egyre sötétebb pirosas, éretten sötétbordó, majdnem fekete. A fa májusban virágzik, időjárástól és faegyedtől függően júniusban és júliusban folyamatosan terem, a teljesen beérett termések maguktól lehullanak. |
||
== Felhasználása == |
== Felhasználása == |
A lap 2014. július 18., 08:51-kori változata
Fekete eperfa | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Morus nigra L. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fekete eperfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete eperfa témájú médiaállományokat és Fekete eperfa témájú kategóriát. |
A fekete eper vagy fekete eperfa (Morus nigra) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó faj.
Megjelenése
Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancsbarna, friss hajtásai elszórtan paraszemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A levél kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A porzós barkák halványzöld színűek. Gyümölcsei valójában áltermések, vagyis nem a magházból, hanem a kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakaró levelekből alakulnak ki. A termések szine előbb zöldes, majd egyre sötétebb pirosas, éretten sötétbordó, majdnem fekete. A fa májusban virágzik, időjárástól és faegyedtől függően júniusban és júliusban folyamatosan terem, a teljesen beérett termések maguktól lehullanak.
Felhasználása
Zölden élvezhetetlen, piros állapotában kellemesen savanykás, feketére érve pikánsan édes, a szederhez hasonló. Minél sötétebb, annál közelebb áll a teljes beéréshez. Leszedés után rövid időn belül el kell fogyasztani, mert hamar erjed. Nyersen fogyasztható, de befőtt, lekvár, szósz, gyümölcsleves, turmix, jégkrém és gyümölcsbor is készíthető belőle. Fekete állapotában a kezet és a nyelvet is befogja, textilben szinte eltávolíthatatlan foltot hagy.
Források
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
- Oleg Polunin. Európa fái és bokrai. Gondolat kiadó. ISBN 963-280-947-5 (1981)