„Varsói Hercegség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Megalakulása: alkotm |
a →Alkotmánya, közigazgatása: vez Címke: HTML-sortörés |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
A Varsói Hercegséget – francia mintára – hat ''[[Département (közigazgatás)|département]]''-ra (közigazgatási egységre) osztották fel; [[Bydgoszcz]], [[Kalisz (település)|Kalisz]], [[Łomża]], [[Płock]], [[Poznań|Posen]] és [[Varsó]] megyékre. |
A Varsói Hercegséget – francia mintára – hat ''[[Département (közigazgatás)|département]]''-ra (közigazgatási egységre) osztották fel; [[Bydgoszcz]], [[Kalisz (település)|Kalisz]], [[Łomża]], [[Płock]], [[Poznań|Posen]] és [[Varsó]] megyékre. |
||
==A Varsói Hercegség vezetői== |
|||
<center><gallery><> |
|||
Kép:Fryderyk August I.jpg|<small> [[I. Frigyes Ágost szász király]], <br/>Varsó Hercege<br/> 1807. július 22. – 1815. május 22.</small> |
|||
Kép:Stanislaw malachowski.jpg|<small> [[Stanisław Małachowski]]<br/> miniszterelnök<br/> 1807. október 5. – <br/>1807. december 14.</small> |
|||
Kép:Ludwik Szymon Gutakowski.JPG|<small> [[Ludwik Szymon Gutakowski]]<br/> miniszterelnök<br/> 1807. december 14. – <br/>1808. november</small> |
|||
Kép:Prince Joseph Poniatowski by Józef Grassi.jpg|<small> [[Józef Antoni Poniatowski|Józef A. Poniatowski]]<br/> miniszterelnök<br/> 1808. november – <br/>1809. március 25.</small> |
|||
Kép:Graff Stanisław Kostka Potocki.jpg|<small> [[Stanisław Kostka Potocki]]<br/> miniszterelnök<br/> 1809. március 25. – <br/>1813. május</small> |
|||
</gallery></center> |
|||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
A lap 2014. március 10., 20:09-kori változata
 |
Ez a szócikk a Lengyelországgal kapcsolatos szócikkíró versenyre készült, kérjük, az értékelésig ne szerkeszd! Az esetleges észrevételeidet beszéld meg a cikk eredeti feltöltőjével! |
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Varsói Hercegség egy I. Napóleon francia császár által 1807-ben Lengyelország területén kreált csatlós állam, amely 1815-ig Napóleon végső vereségéig állt fenn. A Hercegség alapvetően az 1772–95 között felosztott Lengyelországnak azon területeiből állt, amelyeket az 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztás során a Porosz Királyság kebelezett be. 1809-ben, a schönbrunni békeszerződés után Napóleon hozzácsapta még azt a területet is, amelyet a harmadik felosztás során az Osztrák Császárság szerzett meg. 1813-ban, Napóleon oroszországi hadjáratának kudarca után a Varsói Hercegség területét a orosz és porosz csapatok elfoglalták, 1815-ben a bécsi kongresszus megszüntette az államot, helyén létrehozta a Kongresszusi Lengyelországot (formálisan „Lengyel Királyságot”), az Orosz Birodalom protektorátusát.
A Varsói Hercegséget igen gyakran nevezik „Varsói Nagyhercegség”nek is, még történész szakmunkákban is, annak ellenére, hogy ilyen megjelölés korabeli okmányokban nem szerepel.
Előzményei
1806-ban a Porosz Királyság hadat üzent Napóleonnak, ezzel megkezdődött a negyedik koalíciós háború. Poroszország a jénai és auerstädti csatákban vereséget szenvedett, Napóleon Berlint is elfoglalta. Ellenségének gyengítése céljából Napóleon a poroszok által 1795-ben bekebelezett lengyel területeken, a Dél-Poroszországnak nevezett tartományban 1806 novemberében – Jan Henryk Dąbrowski marsall közreműködésével – kirobbantotta a nagy-lengyelországi felkelést (powstanie wielkopolskie). Napóleont mind a lengyel republikánusok, mind a nagy létszámú franciaországi lengyel emigráció nyíltan támogatta, mert az ő személyében látták a felosztott Lengyelország helyreállításának garanciáját. Napóleon nem kötelezte el magát egy teljesen független lengyel monarchia helyreállítására. Kihasználva a lengyelek igen erős vágyát függetlenségük visszanyerésére, a császár homályosan körvonalazott ígéretekkel elnyerte a lengyel nemesség és parasztság tömegeinek teljes és feltétlen támogatását. Dąbrowski felkelése sikert hozott, jelentős mértékben elősegítette Napóleon győzelmét a poroszok felett.
Poroszország szövetségeseit, az oroszokat Napóleon 1807 tavaszán két véres ütközetben, az eylaui és a friedland csatában győzte le. 1807. július 9-én a kimerült hadviselő felek megkötötték a tilsiti békeszerződést. Megindulhatott az új lengyel állam szervezése.
Megalakulása
A porosz vereségek után igen rövid idő alatt, már 1807 januárjában összeállt az első ideiglenes lengyel kormány, ennek élére Stanisław Małachowski gróf (1736–1809) került, aki az utolsó lengyel országgyűlés, az 1788–1792 között ülésezett ún. négyéves szejm elnöke volt, és fontos szerepet vitt az 1791 májusi lengyel alkotmány kiharcolásában. 1807 tavaszára a kormány három légiót állított fel 30 000 katonából. A légiók parancsnokaivá a régi lengyel hadsereg tábornokait nevezték ki: Józef Zajączeket (1752–1826), Jan Henryk Dąbrowskit (1755–1818) és Józef Antoni Poniatowski herceget (1763–1813), az utolsó lengyel nemzeti király, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccsét. Józef Poniatowskit Napóleon az új állam hadügyminiszterévé és az lengyel hadsereg főparancsnokává nevezte ki.[1]
Az 1807. július 9-én megkötött tilsiti békeszerződésben Francia Császárság megállapodott az Orosz Birodalommal egy Franciaország védnöksége alatt álló, autonóm lengyel állam létrehozásában. Ehhez Napóleon kikényszerítette a Porosz Királyság beleegyezését is. Az új lengyel fejedelemséget Varsói Hercegségnek nevezte el, alkotmányát igen gyorsan elkészítette, és 1807. július 22-én el is fogadtatta.[2] Egy új napóleoni csatlós állam jött így létre, amely 104 000 km²-nyi területével és mintegy 2 600 000 főnyi lakosságával (1807) jelentős politikai súlyt képviselt. A Varsói Hercegség területe (az 1807-es állapot szerint) Lengyelországnak azon területeit foglalta magába, amelyek az ország 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztása során a Porosz Királysághoz kerültek. Ehhez társult még az 1772-es első felosztás alá eső terület déli része. Az új területrendezést 1807. november 10-én, az ún. 2. elbingi konvencióval (egyezménnyel) zárták le, ennek értelmében még a kis-lengyelországi Częstochowa környékét, a volt porosz Új-Szilézia (Neuschlesien) tartományt is a Varsói Hercegséghez csatolták, annak területét 155 000 km²-re növelve.
Alkotmánya, közigazgatása
II. Szaniszló Ágost lengyel királynak (1732–1798) nem született törvényes utódja. Trónjának várományosaként az 1791 májusi lengyel alkotmány VII. cikkelye III. Frigyes Ágostot (1750–1827), Szászország választófejedelmét nevezte meg, aki a Wettin-házból való korábbi lengyel királyok, II. (Erős) Ágost és III. Ágost közvetlen leszármazottja volt. A választófejedelem azonban elhárította a szejm által felajánlott lengyel koronát, tartva attól, hogy lengyel királyként háborúba sodródhat a területi igényeket formáló Ausztriával, Poroszországgal és Oroszországgal. (Az első elcsatolásokra már 20 évvel korábban, 1772-ben sor került). Frigyes Ágost aggodalma beigazolódott: Lengyelország szétdarabolása még Szaniszló Ágost király életében, 1795-ben kiteljesedett.
A negyedik koalíciós háborúban Szászország Poroszország szövetségeseként vett részt, és szenvedett vereséget. Az 1806. december 11-én megkötött poseni békeszerződésben Frigyes Ágost kötelezte magát, hogy belép a Napóleon által irányított Rajnai Szövetségbe, ennek fejében Napóleon elismerte őt Szászország királyának (I. Frigyes Ágost néven).
Új helyzetében Frigyes Ágost király már nem utasíthatta vissza a császár óhaját, hogy fogadja el az új lengyel alkotmányos monarchia trónját. 1807. július 22-én Napóleon új alkotmányt erőltetett rá a lengyel törvényhozásra, amelyet ő maga mondott tollba Drezdában, alig néhány óra alatt, a francia alkotmány mintájára. Mindez annak ellenére történt, hogy mind a minisztertanács, mind az államtanács az 1791 májusi lengyel alkotmány hatályának helyreállítását kívánta. A napóleoni alkotmány értelmében a hatalom valójában nem a király, hanem a francia nagykövet kezében összpontosult, a „minisztertanács” de facto az ő eszközévé vált. Az egyházat és a főnemességet az alkotmány privilegizált helyzetbe juttatta, birtokaik érintetlenek maradtak. A vidéki közigazgatást a nagybirtokosok kezébe tette. A jobbágyrendszer felszámolása nem járt együtt a földbirtokviszonyok reformjával, ez a parasztság további jogvesztésével járt.[3]
A Varsói Hercegséget – francia mintára – hat département-ra (közigazgatási egységre) osztották fel; Bydgoszcz, Kalisz, Łomża, Płock, Posen és Varsó megyékre.
A Varsói Hercegség vezetői
- ↑ Piotr S. Wandycz: The Lands of Partitioned Poland 1795–1918, in History of East Centrale Europe, Vol. VIII. University of Washington Press, 1974. 48. old. ISBN 978-0-295-95358-8. (Online változat)
- ↑ Verfassung der Herzogthums Warschau vom 22. Juli 1807 (Verfassungen.eu)
- ↑ Monika Senkowska-Gluck: Das Herzogtum Warschau, in: Heinz-Otto Sieburg (Hrsg.): Napoleon und Europa, Köln, Berlin 1971, 225- old.