Vörös Hadsereg (magyar)

A Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.

Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett. 1919.március 26.: a 89/A.f.cs.bk. számú rendelet megváltoztatja az ügybeosztást:

A, Hadműveleti főcsoport
  vezető: Szántó Béla
  segítő: Steinbrück Ottó
  vezérkari főnök: Tombor Jenő
  5.,11.,61. hadosztályokból alakult
B, Szervezés főcsoport
  vezetője: Pogány József
  szakközeg: Stromfeld Aurél
 I. Csapatszervezés: Czobel Ernő
   6.,7.,10.,31.,39.,46. hadosztály
  II. Anyagi ellátás. Márk Nándor
   28.,38.,42.,52.,56., hadosztály
  III. Műszaki és tüzéranyag: Mellinger
   14.,37.,45.,48.,50.,53., hadosztály

Március 22 és április 15 között a cseh-tót arcvonalon 7 és fél zászlóalj és 1 üteg állomásozik. A román arcvonalon 5 zászlóalj, 1 lovas és 1 műszaki század, míg a délszláv arcvonalon 2 zászlóaljés 2 üteg található. A március 26-án kelt 327/92.hdm. 5.sz. rendelete szabályozta a parancsnoklási viszonyokat. 7 körzetet határozott meg, amik a következök voltak:

 1. országhatártól az Ipoly torkolatáig: itt a 26. dandárcsoport parancsnoka a 4. hadosztály parancsnoka
 2. Ipoly torkoltától Feledig: ahol a 60. dandárcsoport parancsnoka a 3. hadosztály parancsnoka
 3. Feledtől az országhatár: a 10. és 65. dandárcsoport parancsnoka az 5. hadosztály parancsnoka
 4. országhatártól Gyékényesig: a 20. dandárcsoport
 5. dunántúli bácskai védőszakasz: a 44., 38. dandár parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka
 6. marosmenti: itt a 46. és a 101. dandárcsoport parancsnoka Rab Ákos
 7. erdélyi front: a székely különítmény és a 39. dandárcsoport parancsnoka Kratochwill

Többen is állítják^[forrás?], hogy Pogány József nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a 200000-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen 20640 fő volt, az alábbi részletezésben:

Hadosztály	Létszám
budapesti 1. hadosztály	1655 fő
budapesti 2. hadosztály	1661 fő
budapesti 3. hadosztály	3275 fő
győri 4. hadosztály	2362 fő
nyíregyházi 5. hadosztály	2347 fő
szegedi 6. hadosztály	1500 fő
székely különítmény	7542 fő
tengerészdandár	298 fő

A toborzottak összlétszáma

Dátum	Összlétszám
1919. április 3.	26449 fő
1919. április 5.	29743 fő
1919. április 10.	32832 fő
1919. április 15.	53524 fő

Magyarok mellett nagyszámban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.

A vezérkar

A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)

Irodalom, jegyzetek, források

Külső hivatkozás

• Szijj Jolán–Dombrády Loránd: Magyarország a XX. században, I. kötet: A Vörös Hadsereg (1919) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 8.)