„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: ISBN formázása |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Színdarab infobox |
{{Színdarab infobox |
||
|cím = Tempefői |
|cím = A méla Tempefői |
||
|eredeti cím = ''A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon'' |
|||
|eredeti cím = |
|||
|kép = |
|kép = |
||
|képaláírás = |
|képaláírás = |
||
|szerző = [[Csokonai Vitéz Mihály]] |
|szerző = [[Csokonai Vitéz Mihály]] |
||
|műfaj = szatirikus színjáték |
|műfaj = szatirikus színjáték |
||
|nyelv = magyar |
|nyelv = [[magyar nyelv|magyar]] |
||
| ország = {{Magyarország}} |
|||
|fordító = |
|fordító = |
||
|kórus = |
|kórus = |
||
18. sor: | 19. sor: | ||
|honlap = }} |
|honlap = }} |
||
A '''''Tempefői''''' [[Csokonai Vitéz Mihály]] első eredeti színdarabja. [[1793]]-ban, a [[debrecen]]i kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos [[szatíra|szatirikus]] színjáték befejezetlen; teljes címe: ''A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.'' |
A '''''A méla Tempefői''''' [[Csokonai Vitéz Mihály]] első eredeti színdarabja. [[1793]]-ban, a [[debrecen]]i kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos [[szatíra|szatirikus]] színjáték befejezetlen; teljes címe: ''A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.'' |
||
== |
== Történet == |
||
{{Cselekmény}} |
|||
A [[Komédia|vígjáték]] hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel. |
A [[Komédia|vígjáték]] hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel. |
||
29. sor: | 31. sor: | ||
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf. |
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf. |
||
{{cselekmény vége}} |
|||
== Jellemzése == |
== Jellemzése == |
||
42. sor: | 45. sor: | ||
[[1790]]-ben megalakult és [[1792]]-ben [[Kelemen László (színigazgató)|Kelemen László]] vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a ''Tempefői''t és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát [[1938]]-ban a Független Színpadon játszották, [[1948]]-ban a [[Nemzeti Színház]] tűzte műsorára. |
[[1790]]-ben megalakult és [[1792]]-ben [[Kelemen László (színigazgató)|Kelemen László]] vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a ''Tempefői''t és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát [[1938]]-ban a Független Színpadon játszották, [[1948]]-ban a [[Nemzeti Színház]] tűzte műsorára. |
||
==Források== |
== Források == |
||
*{{cite book|author= Pintér Jenő|authorlink=Pintér Jenő|editor = |others= |title= A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés|publisher= |location =Budapest | language = |year=1930–1941 |edition=5. kötet |id=(Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet)| pages=}} |
* {{cite book|author= Pintér Jenő|authorlink=Pintér Jenő|editor = |others= |title= A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés|publisher= |location =Budapest | language = |year=1930–1941 |edition=5. kötet |id=(Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet)| pages=}} |
||
*{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =402–404|chapter = }} |
* {{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =402–404|chapter = }} |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
* [http://moly.hu/konyvek/csokonai-vitez-mihaly-a-mela-tempefoi-versek A mű adatlapja a Molyon] |
|||
{{DEFAULTSORT:Tempefoi}} |
{{DEFAULTSORT:Tempefoi}} |
A lap 2012. május 19., 12:09-kori változata
A méla Tempefői (A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon) | |
Adatok | |
Szerző | Csokonai Vitéz Mihály |
Műfaj | szatirikus színjáték |
Eredeti nyelv | magyar |
A A méla Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
Történet
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel.
Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki. Tempefői elindul hát pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.
Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.
Jellemzése
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".[1] Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a Kármán Fannyja”.[2]
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”
A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.
Előadása
1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát 1938-ban a Független Színpadon játszották, 1948-ban a Nemzeti Színház tűzte műsorára.
Források
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet. (Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet) (1930–1941)
- Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962)
- ↑ szerk.: Pándi Pál: A magyar irodalom története III.. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-1642-X (1965). Hozzáférés ideje: 2011. február 17.
- ↑ Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 403. o. (1962)