„Hajdúváros” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Aprók |
KözWikisítés - korrektúra és lektorálás |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''hajdúvárosok''' alatt az 1876. XXXIII. |
A '''hajdúvárosok''' alatt az [[1876]]. XXXIII. törvénycikkel [[Hajdú vármegye|Hajdu vármegyéhez]] rendelt hat várost, [[Hajdúnánás]]t, [[Hajdúdorog]]ot, [[Hajdúböszörmény]]t,[[Hajdúhadház]]t, [[Hajdúszoboszló]]t és [[Vámospércs]]et értjük a történelmi [[Hajdúság]] régióban. A hajdúvárosokhoz szokták sorolni [[Polgár]]t is. |
||
==Kialakulása== |
==Kialakulása== |
||
A kiváltságok eredeti jogosultjai a 9254 szabad [[hajdúk|hajdú]], akiket [[Bocskay István]] erdélyi fejedelem [[1605]]. [[december 12]]-én ([[Korpona|Korponán]]) nemessé tett. Azonban a magyar törvényhozás sem ezt, sem a többi erdélyi fejedelemtől nyert privilégiumaikat nem ismerte el a nemesi jogok törvényes alapjául; így a hajdúvárosok kerületének lakosai nem nemesek ugyan, de sajátságos szabadságnak birtokában voltak, mely a [[jászok]] és [[kunok]] szabadságához nagyon hasonlított. |
|||
==Városi statútum== |
==Városi statútum== |
||
Municipális statutumaikat a hajdúvárosok az 1791. LXVII. |
Municipális statutumaikat a hajdúvárosok az [[1791]]. LXVII. törvénycikk által kiküldött bizottmánynak (deputatio pubblico-politica) mutatták be, a következő címmel: ''Hajdonicalium Oppidorum Statuta et vigentes consuetudines circa empptiones et venditiones jurium possessionariorum introduitae'' (a fekvő birtok eladására és vételére vonatkozó statutumok és szokások) és ''Statuta et municipales consuetudines Districtus Oppidorum Hajdonicalium in foriseorum judiciariis observari solitae''. A fekvő birtok nem nemesi, de szabad [[közös tulajdon]]a volt, amelyből különös statútumok által szabályozott egyéni szabad birtok alakult. Mivel a hajdúvárosokban az adományozás mindig mindkét ágra szállt (''militibus nostris hajdonibus haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis''), örökösödési viszonyaikban a hajdúvárosok a mindkét ágbelieket illető nemesi vagyon szabályozását követték. |
||
==A valamikori Hajdú-kerület== |
==A valamikori Hajdú-kerület== |
||
Hajdú-kerületnek nevezték a hajdúknak önálló törvényhatóságát, amelynek területe 966,2 km2, lakóinak száma [[1870]]-ben 62 914 volt. A kerület a 6 hajdúvárosból állt. Székhelye Hajdúböszörmény volt. Az [[1876]]. évi XXXIII. törvénycikk a hajdú-kerületet 9 [[Szabolcs vármegye|szabolcs-vármegyei]] és 3 [[Bihar vármegye|biharvármegyei]] község, valamint [[Debrecen]] [[szabad királyi város]] területével [[Hajdú vármegye|Hajdú vármegyévé]] egyesítette, Debrecen székhellyel. |
|||
{{pallas}} |
|||
==Forrás== |
|||
* [[Pallas Nagy Lexikona]] |
|||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
A lap 2007. január 14., 10:44-kori változata
A hajdúvárosok alatt az 1876. XXXIII. törvénycikkel Hajdu vármegyéhez rendelt hat várost, Hajdúnánást, Hajdúdorogot, Hajdúböszörményt,Hajdúhadházt, Hajdúszoboszlót és Vámospércset értjük a történelmi Hajdúság régióban. A hajdúvárosokhoz szokták sorolni Polgárt is.
Kialakulása
A kiváltságok eredeti jogosultjai a 9254 szabad hajdú, akiket Bocskay István erdélyi fejedelem 1605. december 12-én (Korponán) nemessé tett. Azonban a magyar törvényhozás sem ezt, sem a többi erdélyi fejedelemtől nyert privilégiumaikat nem ismerte el a nemesi jogok törvényes alapjául; így a hajdúvárosok kerületének lakosai nem nemesek ugyan, de sajátságos szabadságnak birtokában voltak, mely a jászok és kunok szabadságához nagyon hasonlított.
Városi statútum
Municipális statutumaikat a hajdúvárosok az 1791. LXVII. törvénycikk által kiküldött bizottmánynak (deputatio pubblico-politica) mutatták be, a következő címmel: Hajdonicalium Oppidorum Statuta et vigentes consuetudines circa empptiones et venditiones jurium possessionariorum introduitae (a fekvő birtok eladására és vételére vonatkozó statutumok és szokások) és Statuta et municipales consuetudines Districtus Oppidorum Hajdonicalium in foriseorum judiciariis observari solitae. A fekvő birtok nem nemesi, de szabad közös tulajdona volt, amelyből különös statútumok által szabályozott egyéni szabad birtok alakult. Mivel a hajdúvárosokban az adományozás mindig mindkét ágra szállt (militibus nostris hajdonibus haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis), örökösödési viszonyaikban a hajdúvárosok a mindkét ágbelieket illető nemesi vagyon szabályozását követték.
A valamikori Hajdú-kerület
Hajdú-kerületnek nevezték a hajdúknak önálló törvényhatóságát, amelynek területe 966,2 km2, lakóinak száma 1870-ben 62 914 volt. A kerület a 6 hajdúvárosból állt. Székhelye Hajdúböszörmény volt. Az 1876. évi XXXIII. törvénycikk a hajdú-kerületet 9 szabolcs-vármegyei és 3 biharvármegyei község, valamint Debrecen szabad királyi város területével Hajdú vármegyévé egyesítette, Debrecen székhellyel.