„Óriáslajhár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címke: Visszaállítva |
|||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
==Testfelépítése== |
==Testfelépítése== |
||
Az óriáslajhár hatalmas állat volt: mérete és tömege a ma élő [[ázsiai elefánt]]okéval egyezett meg, vagyis kb. 4–4,58 tonna tömegű és 6 méter hosszú lehetett. Hatalmas karmai voltak, de ennek ellenére az elefántokhoz hasonlóan békés növényevő lehetett: [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] fás-füves térségein vándorolva, karmaival a fák ágaiba kapaszkodva azok leveleivel táplálkozhatott. Meglehetősen esetlen állat volt: lábnyomaiból ítélve négy lábon járt, de a súlyát inkább a hátsó lábain hordozta, a mellső lábaira enyhébben támaszkodhatott és feltehetően két lábra is tudott állni, ha akart (mint a medve). |
Az óriáslajhár hatalmas állat volt: mérete és tömege a ma élő [[ázsiai elefánt]]okéval egyezett meg, vagyis kb. 4–4,58 tonna tömegű és 6 méter hosszú lehetett.<ref name="bargo2001">{{cite journal|last=Bargo|first=M. S.|title=The ground sloth ''Megatherium americanum'': Skull shape, bite forces, and diet|journal=[[Acta Palaeontologica Polonica]]|year=2001|url= http://www.app.pan.pl/archive/published/app46/app46-173.pdf |archive-url=https://ghostarchive.org/archive/20221009/http://www.app.pan.pl/archive/published/app46/app46-173.pdf |archive-date=2022-10-09 |url-status=live|volume=46|issue=2|pages=173–192|access-date=2012-07-22 }}</ref><ref>{{cite journal |last1=Blanco |first1=R.E |last2=Czerwonogora |first2=Ada |date=2003 |title=The gait of Megatherium Cuvier 1796 (Mammalia, Xenarthra, Megatheriidae)|url= |journal=Senckenbergiana Biologica |volume=83 |issue=1|pages=61–68 |doi= |access-date=}}</ref><ref>Farina, Richard A., Ada Czerwonogora, and MARIANA DI GIACOMO. "[http://www.scielo.br/scielo.php?pid=S0001-37652014000100311&script=sci_arttext Splendid oddness: revisiting the curious trophic relationships of South American Pleistocene mammals and their abundance]." ''Anais da Academia Brasileira de Ciências 86.1'' (2014): 311-331.</ref><ref>{{cite book |last=Turner |first=Alan |author-link= |date=2004 |title=Prehistoric Mammals |url= |location= |publisher=National Geographic |pages=78–79 |isbn=9780792269977}}</ref><ref>{{cite web|title=Megatherium Wildfacts |url=http://www.bbc.co.uk/nature/wildfacts/factfiles/456.shtml |publisher=BBC |author=BBC |year=2012 |access-date=2012-07-22 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20140201215430/http://www.bbc.co.uk/nature/wildfacts/factfiles/456.shtml |archive-date=2014-02-01 }}</ref><ref name="haines2007">{{cite book|last1=Haines|first1=T.|last2=Chambers|first2=P.|year=2007|title=The Complete Guide to Prehistoric Life|publisher=Firefly Books Ltd.|location=Italy|isbn=978-1-55407-181-4|pages=[https://archive.org/details/isbn_9781554071258/page/192 192–193]|title-link=The Complete Guide to Prehistoric Life}}</ref> Hatalmas karmai voltak, de ennek ellenére az elefántokhoz hasonlóan békés növényevő lehetett: [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] fás-füves térségein vándorolva, karmaival a fák ágaiba kapaszkodva azok leveleivel táplálkozhatott. Meglehetősen esetlen állat volt: lábnyomaiból ítélve négy lábon járt, de a súlyát inkább a hátsó lábain hordozta, a mellső lábaira enyhébben támaszkodhatott és feltehetően két lábra is tudott állni, ha akart (mint a medve). |
||
==Kipusztulása== |
==Kipusztulása== |
||
A lap 2023. november 13., 03:33-kori változata
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő pliocén - kora holocén | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 Csontváz a londoni Természettudományi Múzeumban
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Megatherium americanum Cuvier, 1796 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriáslajhár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáslajhár témájú kategóriát. |
Az óriáslajhár (Megatherium americanum) egyike volt a pleisztocén kori Amerika leghatalmasabb emlőseinek. Kb. 2 millió évvel ezelőtt jelent meg és az utolsó jégkorszak végével, mintegy 8000 évvel ezelőtt halt ki.
Testfelépítése
Az óriáslajhár hatalmas állat volt: mérete és tömege a ma élő ázsiai elefántokéval egyezett meg, vagyis kb. 4–4,58 tonna tömegű és 6 méter hosszú lehetett.[1][2][3][4][5][6] Hatalmas karmai voltak, de ennek ellenére az elefántokhoz hasonlóan békés növényevő lehetett: Amerika fás-füves térségein vándorolva, karmaival a fák ágaiba kapaszkodva azok leveleivel táplálkozhatott. Meglehetősen esetlen állat volt: lábnyomaiból ítélve négy lábon járt, de a súlyát inkább a hátsó lábain hordozta, a mellső lábaira enyhébben támaszkodhatott és feltehetően két lábra is tudott állni, ha akart (mint a medve).
Kipusztulása
A legújabb kutatások szerint nem a jégkorszak, hanem a korabeli emberek, Észak-Amerikában az első indiánok túlzott vadászatának estek áldozatul. A Megatherium hatalmas termete miatt nem tudott elrejtőzni, az embertől nem félt, és rendkívül lassan mozgott, így könnyű prédává vált. Észak- és Dél-Amerika területein 11 000 évvel ezelőttig mintegy 19 lajhárfaj élt, melyekből napjainkra egyetlen kis termetű faj maradt fenn. A Megatherium népszerű „ősállat” volt, 1857-ben több amerikai természettudós részvételével megalakult a Megatherium Club. Ez a klub azonban nem bizonyult olyan életképesnek, mint a lajhár, és 1866-ban „kihalt”.
Elterjedése
Maradványait Patagóniától Texasig megtalálták, helyenként (például Patagóniában) nemcsak a csontjait, hanem feketés bundáját és megkövesedett ürülékét is. Valószínűleg Dél-Amerikában fejlődött ki és a Panama-földszoros kialakulása után jutott el Észak-Amerikába.
Az óriáslajhárok az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 8000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul (erről bővebben: pleisztocén megafauna). Legközelebbi élő rokona a ma Dél-Amerikában a fákon élő közismert lajhár, de rokona volt a szintén kihalt glyptodon is.
Érdekesség
Az 1890-es években egy Ramon Lista nevű geográfus, felfedező Argentínában látott egy különös állatot, amelyet óriás tatunak vélt, és rá is lőtt, de nem okozott kárt az állatban. Az esetről hallván Florentino Ameghino argentin paleontológus professzor lehetségesnek tartotta, hogy Lista egy óriás lajhárral találkozott. Néhány évvel később a professzor birtokába került egy különös állatbőr darab, amelyről a tudós úgy gondolta, elég erős ahhoz, hogy „viselőjét” megvédje akár egy golyótól is. A frissnek látszó bőrről úgy gondolta, hogy egy hasonló állaté volt, mint amilyennel Lista találkozott. Későbbi vizsgálatok kiderítették a bőrdarabról, hogy legalább 5000 éves, így el kellett vetni a lehetőségét annak, hogy valahol Argentína erdeiben még élő óriás lajhárok kószálnak.
Képek
-
Feje és mellső lábai -
Gerince és bordái -
Csontos medencéje -
Farka -
Lábfeje és lábujjai
Források
- ↑ Bargo, M. S. (2001). „The ground sloth Megatherium americanum: Skull shape, bite forces, and diet”. Acta Palaeontologica Polonica 46 (2), 173–192. o. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
- ↑ (2003. július 21.) „The gait of Megatherium Cuvier 1796 (Mammalia, Xenarthra, Megatheriidae)”. Senckenbergiana Biologica 83 (1), 61–68. o.
- ↑ Farina, Richard A., Ada Czerwonogora, and MARIANA DI GIACOMO. "Splendid oddness: revisiting the curious trophic relationships of South American Pleistocene mammals and their abundance." Anais da Academia Brasileira de Ciências 86.1 (2014): 311-331.
- ↑ Turner, Alan. Prehistoric Mammals. National Geographic, 78–79. o. (2004. július 21.). ISBN 9780792269977
- ↑ BBC: Megatherium Wildfacts. BBC, 2012. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
- ↑ The Complete Guide to Prehistoric Life. Italy: Firefly Books Ltd., 192–193. o. (2007). ISBN 978-1-55407-181-4