Óriáslajhár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Óriáslajhár-félék
Evolúciós időszak: Kora oligocén - pleisztocén
Eremotherium csontváz a washingtoni Természettudományi Múzeumban
Eremotherium csontváz a washingtoni Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Szőrös vendégízületesek (Pilosa)
Alrend: Lajhárok (Folivora)
Család: Óriáslajhár-félék (Megatheriidae)
J. E. Gray, 1821
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriáslajhár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáslajhár-félék témájú kategóriát.

A Thalassocnus koponyája közelről.
Hapalops ruetimeyeri

Az óriáslajhár-félék (Megatheriidae) az emlősök (Mammalia) osztályának a vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjébe, ezen belül a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe tartozó fosszilis család.

Tudnivalók[szerkesztés]

Az első óriáslajhár-félék Dél-Amerika területén, az oligocén korban jelentek meg, 30 millió évvel ezelőtt. A család magába foglalja a nagy testű óriáslajhárt és az Eremotheriumot. A család többi tagja nem érte el e két óriás méretét. A Nothrotheriini öregnembe tartozó Hapalops és Nothrotheriops körülbelül 1,2 méter hosszúak voltak. Manapság a Nothrotheriini öregnemet egy külön családnak, a Nothrotheriidae családnak tekintik.[1]

A családba tartozó állatok csontváza arra utal, hogy masszív testűek voltak. A vastag csontjaik és az ezeknél is vastagabb ízületek - főleg a hátsó végtagokon - igen nagy erőt biztosítottak a lajhároknak. A nagy erejük és a hatalmas karmaik, igen jó fegyverek voltak a korabeli ragadozókkal szemben.

A legkorábbi észak-amerikai óriáslajhár az Eremotherium eomigrans volt, amely 2,2 millió évvel ezelőtt érkezett erre a kontinensre. Az állat az újonnan létrejött Panama-földszorost használta az átkelésre. Az állat 6 méter hosszú és több, mint 5 tonna súlyú volt; kétlábra állva elérte az 510 centiméteres magasságot, így magasabb volt, mint egy hím afrikai elefánt. Eltérően a rokonaitól, ez az állat megtartotta az ősi jellegű plusz karmot. Míg a többi Eremotheriumnak 4 ujja volt, csak 2-3 karommal, az E. eomigransnak 5 ujja volt, 4 karommal. A karmok hossza majdnem elérte a 30 centiméteres hosszúságot.[2]

A legutóbbi észak-amerikai óriáslajhárok a Nothrotheriopsok voltak. Ezeknek a megkövesedett ürülékét meg lehet találni néhány barlangban. Új-Mexikóban a Kilbourne Hole melletti Aden Crater-ben egy olyan csontvázat találtak, amelynek még megvolt a bőre és a szőrzete. Ezt a példányt a Yale Peabody Múzeumban őrzik. A New York-i American Museum of Natural History-ban (Amerikai Természettudományi Múzeum) egy olyan óriáslajhár ürülék van, amelynek címkéjén ez van írva: „Theodore Roosevelt gyűjtötte”. A legnagyobb Nothrotheriops ürülék gyűjtemény a Smithsonian Intézetben (Smithsonian Institution) van.

A Jégkorszak filmek kissé eszement lajhárja, Sid is egy óriáslajhár. Állítólag van egy dél-amerikai kriptid, a mapinguari, ami emlékeztet a kihalt óriáslajhárokra.[3]

Rendszerezés[szerkesztés]

A családba az alábbi alcsaládok nemzetségek, öregnemek és nemek tartoztak:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Muizon, C. de, McDonald, H. G.; Salas, R.; Urbina, M. (2004. June). „The Youngest Species of the Aquatic Sloth Thalassocnus and a Reassessment of the Relationships of the Nothrothere Sloths (Mammalia: Xenarthra)”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (2), 387–397. o, Kiadó: Society of Vertebrate Paleontology. DOI:10.1671/2429a. (Hozzáférés ideje: 2009. január 29.)  
  2. De Iuliis and Cartelle (1999)
  3. [1] – Paranormális enciklopédia (angol)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Megatheriidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.