„Méhkertek” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
18. sor: 18. sor:


==Leírása==
==Leírása==
A városközponttól négy kilométerre, északi irányba helyezkedik el. Területén több forrás és patak van.<ref name=w/> A [[DN1-es főút (Románia)|DN1-es]] és a [[DN13-as főút (Románia)|DN13-as]] főutak fogják közre, délen a körgyűrű választja el a tulajdonképpeni várostól. Külön vasúti megállóhelye van, a városközponttal több autóbuszjárat köti össze. Lakosai ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.<ref>{{cite book |url=http://www.brasovcity.ro/documente/public/constructii-urbanism/Strategia-dezvoltare/Strategia%20de%20dezvoltare%20a%20Municipiului%20Brasov.pdf |author=Primăria Municipiului Brașov |title=Strategia de dezvoltare |year=2011 |publisher=brasovcity.ro |language=román }} {{Wayback|url=http://www.brasovcity.ro/documente/public/constructii-urbanism/Strategia-dezvoltare/Strategia%20de%20dezvoltare%20a%20Municipiului%20Brasov.pdf |date=20180417154739 }}</ref>
A városközponttól négy kilométerre, északi irányba helyezkedik el. Területén több forrás és patak van.<ref name=w/> A [[DN1-es főút (Románia)|DN1-es]] és a [[DN13-as főút (Románia)|DN13-as]] főutak fogják közre, délen a körgyűrű választja el a tulajdonképpeni várostól. Külön vasúti megállóhelye van, a városközponttal több autóbuszjárat köti össze. Lakosai ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.<ref name="népesség/Méhkertek" />


==Jegyzetek==
==Jegyzetek==

A lap 2019. augusztus 29., 20:03-kori változata

Méhkertek
Közigazgatás
TelepülésBrassó
Alapítás ideje18. század
Népesség
Teljes népesség3314 fő (2011)[1] +/-
Elhelyezkedése
Méhkertek (Brassó környék)
Méhkertek
Méhkertek
Pozíció Brassó környék térképén
é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Méhkertek témájú médiaállományokat.

Méhkertek (románul: Stupini, németül: Bienengärten) Brassó városnegyede, külterületi lakott hely a városközponttól északra, a vasúton túl, a Vidombák patak mentén. Egykoron önálló település, 2002-ben egyesült Brassóval. Nagyobbrészt szórványtelepülés, lakosai főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, lakossága 2011-ben 3314 fő volt.

Története

A 15. századtól a helyet a város közös legelőjeként használták.[2] A 16. században itt működött a brassói papírmalom, Délkelet-Európa elsőként, a Magyar Királyság másodikként alapított papírgyára. Alapításának ötlete Johannes Honterusé volt, hogy ellássa újonnan alapított brassói nyomdáját; a tervet két tehetős és bőkezű támogatója, Johannes Fuchs és ifj. Johannes Benkner városbírók valósították meg. A malom a 17. század elején, a tizenöt éves háború és az azt követő erdélyi belháború során elpusztult. 1603-ban a malom romjai melletti erdős területen győzte le Radu Șerban havasalföldi fejedelem Székely Mózes seregeit. 1611 nyarán a hely a Radu Șerban és Báthory Gábor közötti összecsapás helyszíne volt.[3]

Maga a település legkésőbb a 18. század közepén alakult ki. Orbán Balázs szerint Mária Terézia egyik rendeletének hatására jött létre, a királynő ugyanis meghagyta a brassói tanácsnak, hogy mindent tegyen meg a méhtenyésztés érdekében. A szász tanácsosok a Vidombák mentén, saját pénzükből méheseket létesítettek, majd hamarosan megjelentek a kaszálók, szántóföldek is.[4] A szászok földjeit román parasztok művelték, akik kezdetben jobbágyok, később földbérlők voltak, illetve lassanként fölvásárolták földjeiket. A méhészet mellett zöldséget, gyümölcsöt, gabonát is termesztettek a város szükségletére (ezeket a főtéri vásárokon adták el), és állattenyészettel is foglalkoztak.[5][6]

1756-ban egy román ortodox kápolnát említenek, majd a türelmi rendelet kiadása után, 1784–1791 között felépült a Szent Konstantin és Heléna-templom Constantin Dsanly brassó-belvárosi kereskedő támogatásával, akit a cinteremben temettek el.[7] 1785-ben már 512 lakosa volt, 1839-ben pedig 574.[4] 1851-ben 476 lakosából 458 volt román, 12 szász és 6 német.[8] 1871-ben itt alapították a barcasági szász földművesiskolát (Burzenländer Ackerbauschule), amelyet 1875-ben Barcaföldvárra költöztettek.[9]

1910-ben 1959 lakosából 1009 román, 530 magyar, 235 német és 85 szlovák anyanyelvű; 960 ortodox, 348 római katolikus, 252 evangélikus, 242 református, 74 görögkatolikus és 65 unitárius vallású.[10] A 20. század elején több forrás üdülőhelyként írja le Méhkerteket – akárcsak Noát – ahol sok gazdag brassóinak, közöttük a Trauschenfels családnak is volt villája.[11][12] 1931-ben az adventisták iskolaközpontot alapítottak, melyet a hatalom 1942-ben bezáratott, majd 1948-ban államosították az épületet. 1998-ban visszaszolgáltatták az egyháznak, majd 2002-ben ismét megnyitották az iskolát.[13]

2002-ben Méhkertek egyesült Brassóval.[14]

Leírása

A városközponttól négy kilométerre, északi irányba helyezkedik el. Területén több forrás és patak van.[12] A DN1-es és a DN13-as főutak fogják közre, délen a körgyűrű választja el a tulajdonképpeni várostól. Külön vasúti megállóhelye van, a városközponttal több autóbuszjárat köti össze. Lakosai ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.[1]

Jegyzetek

  1. a b Primăria Municipiului Brașov. Strategia de dezvoltare (román nyelven). brasovcity.ro, 302. o. (2011)  Archiválva 2018. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov. Vidombák: Haco International, 80. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  3. Nussbächer, Gernot: Moara de hârtie din Brașov în secolul al XVI-lea. Cumidava, XII. évf. 1. sz. (1980) 53–69. o. ISSN 1224-502X
  4. a b Orbán XIX. Brassó külvárosai: Bolonya
  5. Pușcariu 172. o.
  6. Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II”, 133–134. o. (1937) 
  7. Biserica Sf. Constantin și Elena. Protopotiatul Brașov. (Hozzáférés: 2018. július 7.)
  8. Miskolczy Ambrus. A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet–nyugati közvetítő szerepe (1780–1860). Budapest: Akadémiai Kiadó, 36. o. (1987) 
  9. Göllner, Carl. Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848–1918 (német nyelven). Köln: Böhlau, 300. o. (1988) 
  10. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Athenaeum, 685. o. (1913) 
  11. Pușcariu 105. o.
  12. a b Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch, 29–30. o. (1934) 
  13. Despre noi. Brașov Maranatha. [2018. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 7.)
  14. Butmaloiu, Hans: Wie viele Stadtviertel hat Kronstadt heute?. Karpatenrundschau, 2015. május 14. (Hozzáférés: 2018. július 7.)

Források