Spanyolviasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A spanyolviaszt levelek lezárására is alkalmazták

A spanyolviasz (vagy pecsétviasz) az olasz ‘cera di Spagna’ (spanyolországi viasz) tükörfordítása.[1] A spanyol viasz már a középkorban is jobb minőségű volt, mint a többi, mert több cinóbert tartalmazott, ami vörösebbre festette, valamint sellakot, ami fényesebbé, ellenállóbbá tette.

Története[szerkesztés]

A spanyolviaszt a 16. századtól használták dokumentumok pecsételésére, hitelesítésére. Ismert volt még a raguzai, a montenegrói, a bizánci és a bolgár, a lengyel és a rigai viasz.[2][3]

A viaszból készült pecsétek (latinul signum, sigillum) anyaga eredetileg természetes méhviasz volt, amelyhez különböző adalékanyagokat (állati eredetű zsírok, kréta, gyanta, hamu) adtak a pecsét tartósságának növelésére, illetve a viasz színezésére. A méhviasz alkalmazását a 16. századtól szorította ki a pecsétviasz vagy spanyolviasz alkalmazása. Portugál kereskedők Kelet-Indiából hozták be Európába a sellak nevű természetes gyantát, amelyhez terpentint és színezőanyagokat, leggyakrabban piros színt adó cinóbert kevertek. A spanyolviasz fényesebb, ezért dekoratívabb pecsétek készítését tette lehetővé, illetve a hitelesítő funkciót is jobban be tudta tölteni, mivel kevésbé rugalmas, mint a méhviasz, így kisebb manipulációra is eltörik, ugyanakkor kevésbé érzékeny hőre.

A napjainkban reprezentatív célra készített (pl. esküvői meghívóra elhelyezett) pecsétek ismét inkább méhviaszból készülnek, mivel hitelesítési funkciójuk nincsen, viszont a méhviasz rugalmassága miatt kevésbé hajlamosak a sérülésre.

Készítése[szerkesztés]

A sellak egy Délkelet-Ázsiában honos vörös színű rovar, a lakkpajzstetű nőstényének váladéka. Állati eredetű természetes gyanta tehát: kilójához 100-300 ezer pajzstetű egyed szükséges. A merev, sárgásan áttetsző gyantát évszázadokig védőlakként használták a bútorokon, illetve ez volt az első hanglemezek anyaga is. Az élelmiszeriparban fényezőanyagként használják édességek, snackek, gyógyszerek gyártása során (az E904-es E-számú élelmiszeradalék), illetve méhviasszal (E 901) keverve friss gyümölcsök bevonóanyagaként, hogy megvédjék ezeket a kiszáradástól.[4]

Magyar szólások[szerkesztés]

  • Feltalálta a spanyolviaszt: közismert dolgot fölfedezésként, újként hirdet, állít.
  • Nem találja fel a spanyolviaszt: nem várható tőle új, eredeti ötlet, gondolat, különösebb képesség.
  • Úgy tesz, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt: magát mindenkinél különbnek tartja.[5]

Egyéb jelentések[szerkesztés]

A pecsétviaszgomba Magyarországon is elterjedt, a kelet-ázsiai gyógyászatban széles körben alkalmazott kalapos gombafaj, nevét a felszínét fedő sárgás, majd vöröses, sötétedő viaszrétegről kapta.

A Spanyolviasz-barlang a Visegrádi-hegység egyik andezitagglomerátum barlangja.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Spanyolviasz, spanyolcsizma, Kolumbusz tojása (hu-HU nyelven). Spanyol határok nélkül!. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  2. (1990. április 1.) „A. C. Crombie and Nancy Siraisi, eds., The Rational Arts of Living. Ruth and Clarence Kennedy Conference in the Renaissance, 1982. (Smith College Studies in History, 50.) Northampton, Mass.: Department of History, Smith College, 1987. Paper. Pp. 254; 24 black-and-white figures.”. Speculum 65 (02), 511. o. DOI:10.1017/s0038713400156428. ISSN 0038-7134.  
  3. Cosman, Madeleine Pelner: Handbook to life in the medieval world. Jones, Linda Gale. 2008. ISBN 978-0-8160-4887-8 Hozzáférés: 2019. dec. 15.  
  4. E 904 - Sellakk (magyar nyelven). tudatosvasarlo.hu. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  5. Czuczor, Gergely. A magyar nyelv szótára 
  6. Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának 2015. évkönyve. Hozzáférés ideje: 2019. december 15. 

További információk[szerkesztés]