Bárium-szulfát
| Bárium-szulfát | |||
 A bárium-szulfát szerkezete | |||
 A bárium-szulfát háromdimenziós modellje | |||
| |||
 | |||
| |||
| IUPAC-név | Bárium-szulfát | ||
| Más nevek | barit, súlypát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7727-43-7 | ||
| PubChem | 24414 | ||
| ChemSpider | 22823 | ||
| EINECS-szám | 231-784-4 | ||
| DrugBank | DB11150 | ||
| ChEBI | 133326 | ||
| RTECS szám | CR060000 | ||
| ATC kód | V08BA01 | ||
| InChIKey | TZCXTZWJZNENPQ-UHFFFAOYSA-L | ||
| UNII | 25BB7EKE2E | ||
| ChEMBL | CHEMBL2105897 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | BaSO4 | ||
| Moláris tömeg | 233,43 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér színű, kristályos | ||
| Sűrűség | 4,5 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | 1580 °C (bomlik)[1] | ||
| Forráspont | (nincs) | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1] | ||
| R mondatok | nincs R-mondat[1] | ||
| S mondatok | nincs S-mondat[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | Bárium-klorid Bárium-nitrát Bárium-karbonát | ||
| Azonos anion | Kalcium-szulfát | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bárium-szulfát a bárium kénsavval alkotott sója, szulfátja. Képlete BaSO4. Fehér színű, amorf vagy kristályos szerkezetű, szagtalan, íztelen por. Sűrűsége nagy. Oldhatatlan vízben és híg savakban, de tömény savak kis mértékben oldják. A báriumvegyületek többségével ellentétben vízben való oldhatatlansága miatt nem mérgező.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ha hevítik, kén-dioxid fejlődése közben bomlik. Bárium-szulfiddá redukálódik hidrogén, szén, kén, és bizonyos fémek hatására. A szénnel végzett redukció egyenlete:
Ha szilícium-dioxiddal olvasztják össze, bárium-metaszilikáttá alakul, emellett kén-dioxid és oxigén fejlődik.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bárium-szulfát a természetben megtalálható ásványként, a neve barit vagy súlypát. Ez az ásvány rombos szerkezetű kristályokat alkot.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Finom eloszlású bárium-szulfát a következőképpen állítható elő súlypátból: először szénnel izzítják, ekkor bárium-szulfiddá redukálódik. Ezt sósavval átalakítják bárium-kloriddá, majd ennek az oldatából nátrium-szulfáttal bárium-szulfát csapadékot választanak le. Ez az úgynevezett lecsapott bárium-szulfát, ami jó fedőképességű festék.
A természetben megtalálható bárium-szulfát is forgalomba kerül. Ehhez először megőrlik, majd iszapolják és szárítják.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagy mennyiségű bárium-szulfátot alkalmaznak festékek gyártásához. Előnyös tulajdonsága a bárium-szulfátot tartalmazó festékeknek, hogy nem mérgezőek. Nem változnak légköri hatásokra. A fedőképessége azonban az ólomfehérnek jelentősen jobb, mint a bárium-szulfáté. A papírokhoz is keverik, hogy az fehér színű és csillogó felületű legyen. A finom eloszlású bárium-szulfát tömíti a papír pórusait, emiatt lesz sima felületű.
Az orvosi gyakorlatban röntgenfelvételek készítésekor alkalmazzák kontrasztanyagnak. A gyomor és a bél röntgenvizsgálatkor a beteggel bárium-szulfát pépet etetnek. A vegyület a röntgensugarakat elnyeli. Bevonja a gyomor- és a bélfalat és átlátszatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatoknál használt bárium-szulfát ne tartalmazzon szennyezésként vízben oldódó és ezért mérgező báriumvegyületeket.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Lukács, Gyula (1982). Színmérés. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. ISBN 963-10-4484-x.
{{cite book}}: Check|isbn=value: invalid character (súgó)
