Sebastián Piñera
Sebastián Piñera | |
![]() | |
Chile elnöke | |
Hivatali idő 2018. március 11. – 2022. március 11. | |
Előd | Michelle Bachelet |
Utód | Gabriel Boric |
Hivatali idő 2010. március 11. – 2014. március 11. | |
Előd | Michelle Bachelet |
Utód | Michelle Bachelet |
Született |
1949. december 1. (73 éves)[1][2][3][4][5] Santiago de Chile |
Párt | Nemzeti Megújulás (Chile) (1989 – 2010. január) |
Szülei |
Magdalena Echenique José Piñera Carvallo |
Házastársa | Cecilia Morel (1973. december – ) |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | katolicizmus |
Díjak |
|
![]() | |
Sebastián Piñera aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastián Piñera témájú médiaállományokat. |
Sebastián Piñera (teljes nevén Miguel Juan Sebastián Piñera Echenique; kiejtése✩) (Santiago de Chile, 1949. december 1. –) chilei politikus és üzletember, 2010 és 2014 között, majd 2018-tól 2022-ig másodjára az ország elnöke.[6]
Politikusi pályafutása[szerkesztés]
Piñera politikai pályafutása a Pinochet-korszak lezárultakor kezdődött, amikor Hernán Büchi sikertelen elnökválasztási kampányát vezette.[7] Ebben az évben csatlakozott a Renovación Nacional (Nemzeti Megújulás) nevű jobbközép párthoz, amelynek azóta is tagja. Sikerrel indult az 1989-es szenátusi választáson a főváros keleti választókerületében. Az 1990–1998-as szenátusi ciklusban tagja volt a nemzetgazdasági, egészségügyi és környezetvédelmi, emberi jogi, valamint a közvagyonnal foglalkozó parlamenti bizottságoknak. Törvényt terjesztett be a környezet védelméről, és részt vett a politikai pártok tevékenységét szabályozó új törvények megalkotásában, valamint a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos orvosetikai szabályok kidolgozásában is.[6]
2001-től 2004-ig a Nemzeti Megújulás pártelnöke volt. A párt 2005. májusi kongresszusán ő lett a Nemzeti Megújulás köztársaságielnök-jelöltje. A decemberi elnökválasztás a szavazatok 25,4 százalékát szerezte meg, de mivel fő ellenfele, Michelle Bachelet nem szerzett abszolút többséget, kettejük részvételével második fordulót tartottak januárban. Piñera itt 46,5%-os támogatás mellett alulmaradt, és Bachelet lett az elnök.[6]
A következő négy évben Piñera járta az országot, találkozott a választókkal, és a Nemzeti Megújulás részvételével megalakult Alianza por Chile (Szövetség Chiléért) nevű választási szövetség jelöltjei mellett kampányolt a 2008-as önkormányzati választások előtt. 2009-ben létrejött a Coalición por el Cambio (Koalíció a Változásért) nevű politikai szövetség, amely Piñerát választotta elnökjelöltjévé a 2009. decemberi általános választásokra. Mivel a chilei alkotmány szerint a hivatalban lévő elnök nem indulhat az elnökválasztáson, Sebastián Piñera fő ellenfele Eduardo Frei Ruiz-Tagle korábbi elnök volt. Miután a 2009. december 13-i első fordulóban senki sem szerzett abszolút többséget, 2010. január 17-én második fordulót tartottak Piñera és Frei részvételével. Ezúttal Piñera megszerezte a szavazatok 51,6%-át, és így 2010. március 11-én őt iktatták be köztársasági elnöknek.[6]
Elnöksége[szerkesztés]
Piñera elnökségének első hónapjait beárnyékolta a beiktatása előtt két héttel pusztító 2010-es chilei földrengés, amely több mint félmillió chileit érintett.[6] Érdekesség, hogy az elnöki beiktatási ceremónia alatt is 6,9-es erősségű földrengés volt, amelyet a beiktatás helyszínén is jól lehetett érezni.[8]
Az új kormány négyéves rekonstrukciós programot fogadott el, amelynek keretében csökkent a munkanélküliség és dinamikusan nőtt a gazdaság.[6] Ugyanakkor elégedetlenséghez és 2012-ben tüntetésekhez vezetett a nagy mértékű gazdasági egyenlőtlenség. 2011 májusában jelentős diáktüntetések voltak; a tiltakozók a közoktatási rendszer reformját, az oktatásban tükröződő egyenlőtlenség megszüntetését követelték. Piñera kísérletet tett az elégedetlenség csillapítására, de reformkísérletei (amelyek a kormány átalakításával is együtt jártak) sikertelennek bizonyultak.[7]
Ugyanakkor jelentősen növekedett az elnök népszerűsége azután, hogy 69 nap után sikeresen kimentettek 33 bányászt, akik egy 2010. augusztusi bányarobbanás során 700 méteres mélységben egy tárnában rekedtek.[7]
A hivatalban lévő elnökre vonatkozó alkotmányos tilalom miatt Piñera nem indulhatott a következő elnökválasztáson. 2014-ben ismét Michelle Bachelet lett az ország elnöke.[7]
A 2017-es elnökválasztás[szerkesztés]
2017-ben Piñera ismét indult az elnökválasztáson. A november 19-i első fordulón egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget, és így a két legtöbb szavazatot szerző jelölt, Piñera és Alejandro Guillier független szenátor újra megmérkőzött a december 17-i második fordulóban. Itt aztán Piñera lett a győztes.[9]
Családja[szerkesztés]
Szülei José Piñera és Magdalena Echenique voltak; hat gyermekük közül Sebastián Piñera volt a harmadik. Piñera 1973-ban feleségül vette Cecilia Morel Montest, akivel azóta is házasok. Négy gyermekük született: Magdalena (1975) földrajz-történelemtanár, Cecilia (1978) gyermekorvos, Sebastián (1982) üzletember, Cristóbal (1984) pedig pszichológus.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Roglo
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f g Biografía Presidente de la República - Sebastián Piñera Echenique - Gobierno de Chile. 2010-2014.gob.cl. (Hozzáférés: 2017. november 19.)
- ↑ a b c d Sebastián Piñera President of Chile. Encyclopædia Britannica, 2016. április 18. (Hozzáférés: 2017. november 19.)
- ↑ Javier Lopez: Billionaire Pinera takes power as quakes jolt Chile. Reuters, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2017. november 19.)
- ↑ Piñera gana las elecciones en Chile con una diferencia clara de nueve puntos El País, 2017. december 17.
|