Nemzeti Megújulás (Chile)
| Nemzeti Megújulás Renovación Nacional | |
,_Chile.svg) | |
| Adatok | |
| Elnök | Francisco Chahuán |
| Frakcióvezető | Képviselőház: Daniel Melo Szenátus: Carlos Montes |
| Alapítva | 1988 |
| Székház | Avenida Antonio Varas 454 Providencia, Santiago, Chile |
| Ideológia | Konzervativizmus[1][2][3] Szociálkonzervativizmus Liberális konzervativizmus[4] Gazdasági liberalizmus[5] Tagozatok : Szociálkereszténység Evangelikalizmus[6] Klasszikus liberalizmus Pinochetizmus[7] Ultrakonzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés | Jobbközép és Jobboldal között |
| Parlamenti jelenlét | Szenátus: 8 / 43 Képviselőház: 25 / 155 |
| Nemzetközi szövetségek | Nemzetközi Demokrata Unió Centrista Demokrata Internacionálé |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Megújulás Renovación Nacional témájú médiaállományokat. | |
A Nemzeti Megújulás egy chilei liberális konzervatív politikai párt, amely tagja a Gyerünk Chile! jobbközép és jobboldali pártokat magába foglaló koalíciónak. Sebastián Piñera Chile 2018-2022 közötti elnöke is tagja a pártnak.
Történelem[szerkesztés]
1987-ben alapult a párt 3 jobboldali párt egyesülésével: Nemzeti Unió Mozgalma, Nemzeti Munkásfront és a Független Demokrata Unió pártokkal, akik úgy döntöttek, hogy közös listán indulnak az 1988-as chilei népszavazáson, amivel a chileieknek arról kellett szavazni, hogy maradjon-e hatalomban továbbra is Augusto Pinochet, a pártok az "igen" vagyis Pinochet hatalomban maradása mellett kampányoltak. Végül a "nem"-ek győztek, így Pinochet hatalma véget ért, 1988. decemberében ismét engedélyezték a politikai pártok alapítását, az első párt amely engedélyt kapott a Nemzeti Megújulás volt, eleinte 351 tagja volt, majd év végére több miont 61 ezer tagja lett a pártnak. Andrés Allamand vezette a pártot és a céljuk az volt, hogy a rendszerváltás békés keretek között zajlódjon le Chilében.
1989-ben a koalíció Hernán Büchit támogatta az elnökválasztáston, amit végül a demokratikus, balközép pártok Koncentráció koalíció által támogatott Patricio Aylwin nyert meg. Az 1993-as, 1999-es és 2005-ös választásokat is elvesztette a párt jelöltje. A 2009-es elnökválasztáston Sebastián Piñera volt a jelölt, aki megnyerte a választást.
Ideológia[szerkesztés]
A párt jobboldali liberális szellemiségű. Kezdetek óta kiáll a demokratikus értékek mellett valamint köztársaságpártiak. Gazdasági kérdésekben a gazdasági liberalizmust képviselik: a magántulajdon védelmét, a vállalkozások szabadságát, az esélyegyenlőséget tartják fontosnak valamint hogy az állam ne avatkozzon bele a gazdaság működésébe.[8] Emellett a pártban Pinochet-szimpatizáns politikusok is megtalálhatóak, akik nosztalgiával gondolnak a katonai diktatúrára. Valamint egyes tagjaik újra bevezetnék a halálbüntetést és betiltatnák az abortuszt.
Társadalmi kérdésekben alapvetően szociálkonzervatív álláspontot képviselnek: a családot tartják a társadalom alapjának. Ellenzik az abortuszt és az azonos nemű párok házasságát. Utóbbi ügyben levő Kongresszusi szavazáson 2021-ben mind a képviselőházi, mind a szenátusi szavazáson egyedüli pártként leszavazták a melegházasságot lehetővé tevő törvényt.[9]
Választási eredmények[szerkesztés]
Elnökválasztás[szerkesztés]
| Választási év | Jelölt | I. Forduló | II. Forduló | Eredmény | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Szavazatok száma | % Szavazatok | Szavazatok száma | % Szavazatok | |||
| 1989 | Hernán Büchi | 2,052,116 | 29.4% | — | Vereség | |
| 1993 | Arturo Alessandri Besa | 1,703,408 | 24.2% | — | Vereség | |
| 1999 – 2000 | Joaquín Lavín | 3,352,192 | 47.5% | 3,495,569 | 48.7% | Vereség |
| 2005 – 2006 | Sebastián Piñera | 1,763,694 | 25.4% | 3,236,394 | 46.5% | Vereség |
| 2009 – 2010 | Sebastián Piñera | 3,074,164 | 44.1% | 3,591,182 | 51.6% | Győzelem |
| 2013 | Evelyn Matthei | 1,648,481 | 25.1% | 2,111,891 | 37.8% | Vereség |
| 2017 | Sebastián Piñera | 2,418,540 | 36.6% | 3,796,918 | 54.5% | Győzelem |
| 2021 | Sebastián Sichel | 898,510 | 12.7% | — | Vereség | |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Arceneaux, Craig & Pion-Berlin, David (2005), Transforming Latin America: The International And Domestic Origins of Change, University of Pittsburgh Press, p. 148
- ↑ El conservador Sebastián Piñera gana la presidencia en Chile, 2017. december 17.
- ↑ El conservador Sebastián Piñera juró como presidente de Chile, 2018. március 11.
- ↑ „Liberales y conservadores se reparten el Gobierno de Chile”, El País , 2010. február 10.
- ↑ La crisis del milagro neoliberal
- ↑ La orfandad política de RN. (Hozzáférés: 2022. november 25.)
- ↑ Evangélicos, liberales, históricos, kastistas y pinochetistas: Quién es quién en la bancada de RN. (Hozzáférés: 2022. november 25.)
- ↑ «Je suis pro-Pinochet», la phrase qui secoue la scène politique chilienne. (Hozzáférés: 2022. november 25.)
- ↑ Concejal se declara gay y renuncia a RN. (Hozzáférés: 2022. november 25.)