Sebő Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sebő Ödön
Sebő Ödön a Magyar Királyi Honvédség határvadász főhadnagya 1943. karácsonyán (a képen még hadnagyi rangjelzéssel)
Sebő Ödön a Magyar Királyi Honvédség határvadász főhadnagya 1943. karácsonyán (a képen még hadnagyi rangjelzéssel)
Született 1920. július 17.
Nagykanizsa
Elhunyt 2004. május 9. (83 évesen)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebő Ödön témájú médiaállományokat.

Vitéz Sebő Ödön (Nagykanizsa, 1920. július 17.2004. május 9.) magyar katonatiszt, főhadnagy. 1944 őszén a 32. hegyi határvadász zászlóalj egyik tisztjeként embereivel hatalmas túlerő ellen védelmezte a Gyimesi-szorost. A halálra ítélt zászlóalj című könyvében írta meg emlékezéseit.[1]

Élete[szerkesztés]

Sebő Ödön kopjafája

1938-ban Székesfehérváron érettségizett. 18 éves, korengedéllyel vonult be az 1. budapesti gyalogezredhez. 1940-ben felvették a Ludovika Akadémiára, ahol 1942-ben hadnaggyá avatták. Évfolyam másodikként Gyimesfelsőlokra a 32. határvadász zászlóaljhoz kérte magát.

1944. januárjában főhadnaggyá nevezték ki és tavasszal megkapta a gyimesbükki őrs parancsnoki tisztét is.

1944. augusztus 28-a környékén kezdtek beszivárogni az orosz csapatok a határ közelébe. Ekkora már átvette a völgyben levő csapatok felett (a németeken is!) a parancsnokságot és megszervezte a határvonalon a védelmet. Csapatait olyan jól irányította és mozgatta, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén.

Mintegy háromhetes nagyon kemény, helyenként öldöklő kézitusába torkolló harcok után meg kellett terveznie a csapatai visszavonulását. A Csíki-medencében északi irányba nyomuló orosz csapatok miatt a bekerítés fenyegette.

1944. szeptember 16-án este megkezdte a csapatai kivonását a völgyből egy hatalmas vihar közepette. A Kovás-patakán keresztül sikeresen kijutott a Felcsíki-medencébe, Csíkszentdomonkosra.

A kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat tovább vezette a Székelyföldön, Felvidéken, Csehországon át Németországig, folyamtosan hátvédként, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként".

1945. április végén Naabburg város közelében "esett" amerikai fogságba.

1946. tavaszán érkezett vissza Magyarországra.

Fia Sebő Ferenc építészmérnök, énekes, zenész, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője.

Emlékezete[szerkesztés]

Sebő Ödön kopjafafelirata

2003-ban, Sebő Ödön közreműködésével, Osgyáni Gábor rendezésében 60 perces dokumentumfilm készült Hegyivadász a Kárpátokban (Gyimesi-szoros, 1944) címmel. A film.

Csillagösvényen 4. - A halálraítélt zászlóalj

Gyimesbükkön kopjafa és mellszobor őrzi emlékét.

Az Ugra tetőn 2012-ben emlékkeresztet állítottak.

32-es határvadászok emléktúrája.

Hazajárók a halálraítélt zászlóalj nyomában.

Irodalom[szerkesztés]

  • Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj, Gyimesi-szoros 1944, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, ISBN 9635470517
  • Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj, Gyimesi-szoros 1944, Budakeszi Kultúra Alapítvány, Budakeszi, 2008, ISBN 9789630649575
  • Szabó József János: Az Árpád-vonal, Timp Kiadó, 2002

Jegyzetek[szerkesztés]

Források, külső hivatkozások[szerkesztés]