Scholcz Rezső
| Scholcz Rezső | |
| Született | 1832. augusztus 29.[1][2] Leibic[2] |
| Elhunyt | 1896. július 17. (63 évesen)[1][2] Innsbruck[3][2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Bal oldali falsírbolt:577) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Scholcz Rezső témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szepesi Scholcz Rezső (Leibic, 1832. augusztus 29. – Innsbruck, 1896. július 17.) erdőmérnök, erdőigazgatóság-vezető, miniszteri tanácsos.
Pályafutása[szerkesztés]
A középiskoláit Miskolcon, és a késmárki evangélikus főgimnáziumban végezte el. 1852-től a Selmecbányai erdészeti akadémia hallgatója volt, s 1854-ben sikerrel zárta le itteni tanulmányait. Erdészjelöltként az alsó-magyarországi bánya-, erdő- és jószágigazgatóság kerületébe, a zólyomi királyi erdőhivatalhoz nevezte ki a pénzügyminisztérium. Itt a belső és külső erdészeti szolgálatnál, valamint a számvevőségnél és birtokrendezésnél is alkalmazták. 1856-ban helyettes erdőgondnokként a felsőstubnyai erdőgondnokság vezetésével bízták meg.
1856 őszén letette az erdészeti államvizsgát, s ekkor az igazgatóság 1857 elején erdőgyakornokká, majd még ugyanezen évben II. osztályú erdésszé nevezte ki. 1858 márciusában a kisgarami, nagy kiterjedésű és fontos erdőgondnokság kezelését és berendezését bízták rá. 1862-ben a selmecbányai bánya-, erdő- és jószágigazgatóság erdészeti fogalmazója, 1865-ben az igazgatóság erdészeti szakosztályának vezetője lett, s a birtokrendezési és tagosítási ügyeken kívül főfelügyelőként az erdőbecslést és erdőrendezést is vezette. 1867-ben a pénzügyminisztériumba került I. osztályú pénzügyminiszteri fogalmazói beosztásban, 1868-ban erdőtanácsossá és az alsó-magyarországi fő-bányagrófi hivatal erdészeti előadójává nevezték ki. 1871 elejétől kezdve osztálytanácsosi rangban a Besztercebányai Jószágigazgatóság vezetését végezte, majd 1880-ban a Besztercebányán újonnan felállított erdőigazgatóság vezetésével bízták meg. Itteni működéséért 1883-ban Arany Érdemkeresztet,[4] 1885-ben a III. osztályú Vaskorona-rendet adományozták számára.
1891-ben a Földművelési Minisztériumban a kincstári erdők kezelését végző ügyosztály vezetője lett miniszteri tanácsosként, s az Erdészeti főosztály vezetőjének Bedő Albertnek is helyetteseként működött.
1894. december 12-én 40 évi szolgálati idejét letöltve, betegségére való tekintettel nyugdíjazását kérte. Kérelmének teljesítése mellett 1895-ben magyar nemességre emelte az uralkodó Szepesi előnévvel.[5]
Felesége Kachelmann Károly leánya, Emília Apollónia Ágosta volt, fia Aladár Rezső Arnold, leányai: Etelka Hermina Gizella, Mária Anna Sarolta és Ida Laura Judit voltak.[5] 1892-ben három leányukról és fiukról (Etelka, Mariska, Judit, Aladár) van adat,[6] 1900-ban pedig Judit leányuk esküvőjéről adtak hírt a lapok.[7]A Fiumei Úti Sírkertben található síremléke, melyet Louis Wethli zürichi szobrász[8] alkotása díszít.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
- ↑ Budapesti Közlöny, 1883. január 28. 22. szám
- ↑ a b 1895.01.07 Szepesi előnévvel nemesség adományozása. Színes címerrajzzal. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár. K 19. Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára. Királyi könyvek – 69. kötet, 620–624. oldal
- ↑ Kachelmann Károly gépgyáros gyászjelentése. OSZK–Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ Budapesti Hírlap, 1900. március 30. 88. szám
- ↑ Szepesi Scholcz Rezső síremléke. Orbán Róbert műlapja. Köztérkép.hu
Forrás[szerkesztés]
- Erdészeti Lapok, 1895. 34. évf. 4. füzet, 436-441. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908. 557. o.