Schenzl Guidó

Schenzl Guidó
Született	1823. szeptember 28. Haus, Habsburg Birodalom
Elhunyt	1890. november 23. (67 évesen) Graz, Osztrák–Magyar Monarchia
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	osztrák
Foglalkozása	bencés szerzetes, meteorológus, akadémikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Schenzl Guidó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Schenzl Guidó (Haus, Felső-Ausztria, 1823. szeptember 28. – Graz, 1890. november 23.) osztrák származású bencés szerzetes, tanár, iskolaigazgató, meteorológus, akadémikus, a Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet (ma HungaroMet) létrehozója és első igazgatója.

Élete

A Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet alapításának emléktáblája a Budai várban

... és az épület, melynek első emeletén helyet kapott az Intézet

Gimnáziumi tanulmányait Judenburgban kezdte meg az admonti bencés szerzetesek vezette iskolában, és Grazban fejezte be. Ezután a Szent Benedek rend kötelékébe lépett és 1845-ben tett fogadalmat. Pappá szentelését követően a grazi egyetemen tanult, ahol matematikából, fizikából és bölcseletből doktorált. 1851-ben a budai királyi katolikus gimnáziumba helyezték póttanári állás betöltésére. Az 1854/55-ös tanévben a grazi állami főgimnáziumban tanított rendes tanári minőségben.

1855-ben az akkor felállított budai főreáliskolát szervezte meg a vízivárosi kapucinus zárda iskola céljára kibővített szárnyában, a vízivárosi Fő u. 32-ben. 1858-ban addigi ideiglenes igazgató tisztéből végleges igazgatónak nevezték ki. 1859-ben, amikor elkészült a főreáliskola (mai Toldy Ferenc Gimnázium) új épülete, annak fizikai részlegében meteorológiai megfigyelőállomást létesített. 1861. március 14-én megkezdte az állandósított meteorológiai észlelések rendszeres feljegyzéseit. E tevékenységet az MTA is támogatta, sőt egy bizottságot szervezett a mérések véglegesítésének előkészítésére. Rendszeresítette a déli pontos idő-jelzést (akkor még puskalövéssel); az első delet jelző lövés 1867. február 1-jén dördült el a második emeleti fizikaszertár déli erkélyéről. A meteorológiai megfigyelések mellett a magyarországi földmágnességi viszonyok meghatározása, felmérése céljából bejárta az egész országot, elindította, majd rendszeresítette a földmágneses méréseket. E célból szervezett utazásaiban Kruspér István műegyetemi tanár segítette műszerekkel. Kezdeményezésére 1870-ben megalakult a Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet, amelynek igazgatójává őt nevezték ki (igazgatói tisztét 1870. július 12-étől 1886. július 1-jéig töltötte be), a gimnázium vezetésére utódjául Say Móric vegytantanár kapott igazgatói kinevezést. A Meteorológiai Intézet három tudományos dolgozóval kezdte meg működését. Ugyanebben az évben Schenzl negyvenkét észlelőállomást szervezett.

1871-ben rendszeresítette az időjárási észlelést, s ennek anyagával 1871-ben elindította A Meteorológiai és Földmágnesességi Magy. Kir. Központi Intézet évkönyveinek sorozatát magyar és német nyelven. Magnetikai helymeghatározások Magyarországban című műve 1872-ben jelent meg. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat megbízásából 1884-ben megírta Útmutatás földmágnességi helymeghatározásokra című könyvét. Tudományos munkásságát számos kitüntetéssel, akadémiai rendes tagsággal és tudományos társaságok tiszteleti tagságával ismerték el. 1880-ban alapítványt létesített a jó előmenetelű, szegény diákoknak. A káptalan 1886-ban visszarendelte Admontba, ahol 1890. február 10-én nagy ünnepélyességgel szentelték fel apáttá. Súlyos betegsége következtében még ebben az évben elhunyt.

Élete során több kitüntetést kapott, 1876-ban Akadémiai Nagydíjban részesült, 1886-ban a király Vaskorona-rendet adományozott részére.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat kezdeményezésére a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium emlékére Schenzl Guidó-díjat alapított, amelyet minden évben a Meteorológiai Világnapon, március 23-án adnak át a magyar és a nemzetközi meteorológia területén kimagasló tudományos, kutatási és szakmai eredményeket elért meteorológusoknak.

Művei

• Az akadémiai földdelejességi észlelde leírása. 1865.
• A magnetikus lehajlás (inclinatio) megméréséről. 1867.
• Magnetikai helymeghatározások Magyarországban. 1872.
• Időjárási viszonyok Magyarországban 1871-ik évben; különös tekintettel a hőmérsékre és csapadékra. 1874.
• Útmutató meteoritek megfigyelésére. 1876.
• Az isogonok rendhagyó menetéről Magyarország Erdélyi részeiben. 1877.
• Lehajlás-meghatározások Budapesten és Magyarország délkeleti részében. 1878.
• Útmutatás földmágnességi helymeghatározásokra. 1884.
• A magyar korona országainak csapadékviszonyai. 1885.

Irodalom

• Róna Zsigmond: A meteorológia fejlődése hazánkban Schenzl felléptéig. Az Időjárás, 27 (1923), 174-179.
• Réthly Antal: Dr. Schenzl Guidó. Az Időjárás, 27 (1923), 179-189.
• (Schenzl Guidó műveinek teljes bibliográfiája.) Az Időjárás, 27 (1923), december
• Zách Alfréd: Első igazgatónk – dr. Schenzl Guido – halálának századik évfordulójára. Légkör, 35 (1990), 2. sz. 24-26.
• Czelnai Rudolf: Az Országos Meteorológiai Szolgálat 125 éve (1870-1995). Bp.: Országos Meteorológiai Szolgálat, 1995.
• Schirokné Kriston Ilona: Az OMSZ születése. Élet és Tudomány, 50 (1995), 14. sz. 438-439.
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 700–702. o. ISBN 963-85433-5-3
• Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Bp.: Országos Meteorológiai Szolgálat, 2004. p. 93.
• Buzinkay Géza: Iskola a lovagvárban. A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve. Bp.: Toldy Ferenc Gimnázium, 2005.

További információk

• Schenzl Guidó. Élet és Tudomány, 1998. 40. sz.