Say Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Say Móric
Say Móric.jpg
Született 1830. október 14.
Székesfehérvár
Elhunyt 1885. március 11. (54 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus,
királyi tanácsos,
tankerületi főigazgató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Say Móric témájú médiaállományokat.

Say Móric (Székesfehérvár, 1830. október 14.Budapest, 1885. március 11.) kémikus, királyi tanácsos, a budapest-vidéki tankerület királyi főigazgatója, az MTA levelező tagja (1869).

Élete[szerkesztés]

Édesapja gyógyszerész volt. A gimnáziumot szülőhelyén, a bölcseleti tanulmányokat Egerben és Pesten végezte. Anyai nagybátyjának, Petzelt Józsefnek ösztönzésére mérnöknek készült és az 1847-ben tervezett buda-székesfejérvári vasútnál mint mérnök vett részt. Mindazonáltal 1848-ban a szabadságharc kitörésekor fivéreivel együtt beállott honvédnek és mint köztüzér, utóbb mint tűzmester Dembinszky hadseregében a harc végeig részt vett. A szabadságharc után hazatért szüleihez és apja mellett gyógyszerésszé, majd vegyésszé akarta magát kiképezni. Rudolf fivérével együtt 1853-54-ben a bécsi egyetemet látogatta, ott szerezte gyógyszerészi oklevelét és ott lett 1855-ben a vegytan doktora; ott nyerte meg tanárának, Redtenbachnak barátságát, akinek buzdítására tudományos dolgozatait közölte a bécsi tudományos akadémia kiadványaiban. 1855-ben Wertheimnak, a pesti egyetem kémia tanárának segédje lett és 1858-ig működött ott, magyarázva a tanár német előadásait. 1858. október 11-én az akkori császári és királyi helytartótanács által a budai főreáliskolához a vegytan tanszékére mint póttanárt nevezték ki, miután a reáliskolai tanári vizsgálatot 1857. április 11-én Bécsben letette. 1860. március 18-án rendes tanárrá nevezték ki. 1861-ben neki és tanártársának, Hofer Károlynak sikerült azon engedély kieszközlése, hogy néhány tárgyat magyarul tanítsanak. 1862-63-ban honosította meg az intézetnél a vegytani gyakorlatokat, melyeket távozásáig 1864-ig mindig maga vezetett. 1868. augusztus 4-én a magyar királyi vallás- és közoktatási minisztérium elrendelte, hogy a tantárgyakat magyarul adják elő és augusztus 24-én Sayt ez intézet fegyelmi és tanítási ügyeinek kezelésére aligazgatónak nevezte ki, 1870. augusztus 29-én pedig igazgatónak. 1863-ban a leköszönt Szabó József dr. helyébe a kereskedelmi akadémiába a kémia és fizika tanítására hívták meg, mely intézetnél az 1867-68. iskolai év végeig működött. A Magyar Tudományos Akadémia 1869. április 14-én választotta levelező tagjai sorába. 1870-ben élére állott a budai ipariskolának és a pesti hadosztályi iskola hadapródjai számára kísérletes előadásokat tartott a természettan és vegytanból 1878-ig; ennek elismeréseül 1872. szeptember 7-én a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1870-től 1876-ig tevékeny részt vett a Pesten rendezett esti előadásokban. 1872-ben az országos középiskolai tanáregyesület elnökének választotta meg. A főváros egyesítésekor polgártársai a városi képviselőtestület tagjává választották meg és így tagja lett a főváros tanügyi és egyéb közművelődési egyesületeinek. 1875-ben az országos tanárvizsgáló bizottságba vizsgáló taggá, 1877-ben pedig a budapesti vízivárosi állami nőtanítóképző igazgató-tanácsába rendes taggá nevezték ki. Öt nagyobb utazást tett Német-, Francia-, Olasz-, Görögországba és Angliába. Megromlott egészségének helyreállítása céljából 1880. december 1-jén keletre utazott, ahonnét 1881. február 28-án tért vissza. 1882-ben részt vett az országgyűlési enqueteben, mely a középiskolákról szóló törvényjavaslat megvitatására egybehivatott. Ő felsége 1884. április 26-án az újonnan szervezett budapestvidéki tankerület királyi főigazgatójává nevezte ki; nem sokkal később királyi tanácsos lett. Beszélt anyanyelvén kívül németül és franciául.

Cikkei a Magyar Term. Társulat Évkönyvében (III. 1851-56. Hausner budai keserű vize, Unger budai keserű vize, Neuwerth budai keserű vize); a M. Term. Társ. Közlönyében (I. 1860. Arsen, antimon és ón felismerése, VI. 1866. A nyiregyházi sóstó vizének elemzése, Tizenöt jelesebb magyar búzafaj vegyelemzése, a kir. m. természettud. társulat által a Schuster-féle alapítványból 130 forinttal jutalmazott pályamunka); a Természettudományi Közlönyben (1870. Állati munka és forrása, 1878. A törhetetlen üvegről, 1881. A borkőről és előállításáról, Egy barlang talaját képező guanóról, 1882, A gyufa története); a budai reáliskola Értesítőjében (1881. és 1882. Töredékek egy keleti utas naplójából); közreműködött a tanáregylet Közlönyénél is.

Arcképe: kőnyomat, rajzolta Th. Mayerhofer (Tiber Ágost, Emlékezés Say Móriczról c. füzetében, S. névaláírásával.)

Munkái[szerkesztés]

  • Analyse des Mineralwassers zu Lippa in Ungarn. Wien, 1854. (Különnyomat a Sitzungsberichteből.)
  • Analyse des Hildegarde-Brunnens zu Ofen. U. ott, 1854. (Különny. a Sitzungsberichteből.)
  • Analyse der Bitterwasserquelle des Herrn Franz Neuwerth in Ofen. Ofen, 1855.
  • A vegytan alapvonalai. Középtanodák számára. Pest, 1862. (2. kiadás, 31 fametszettel. 1868., 3. kiadás 1872. U. ott, 4. kiadás, Bpest, 1874. 5. jav. és bőv. kiadás: A kisérleti vegytan alapvonalai. A reáliskolák felsőbb osztályai számára és magánhasználatra cz. átdolgozta dr. Hankó Vilmos. U. ott, 1886.)
  • Fresenius R. C., Bevezetés a minőleges vegyelemzésbe, vagyis a műveletek, a kémszerek és az ismertebb testeknek a kémszerek iránt való viseletének tana stb. Ford. 44 fametszettel. Buda, 1868. (M. orvosi könyvkiadó-társaság Könyvtára IV.)
  • Az állati munka és annak forrása. Pest, 1870. (Liebig munkájának ismertetése. Értekezések a természettudományok köréből. II. 1.)
  • A gyufa története. 11 ábrával. Bpest, 1882. (Népszerű természettudományi Előadások. 35.)

Források[szerkesztés]