Schaffer Károly
| Schaffer Károly | |
 | |
| Született | 1864. szeptember 7. Bécs |
| Elhunyt | 1939. október 15. (75 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Új köztemető (16/5-1-46/47) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schaffer Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Schaffer Károly János (Bécs, 1864. szeptember 7. – Budapest, 1939. október 15.[1]) ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938).
A magyar idegkórszövettani (neuro-hisztológiai) iskola megteremtője.
Életrajza[szerkesztés]
Schaffer Károly és Zelenka Jozefa fia. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. A budapesti elmekórtani klinikán gyakornokoskodott, majd 1890-ben tanársegéd lett. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Karl Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanárává habilitálták. 1895-től a budapesti Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosaként dolgozott. 1901-ben a budapesti egyetemen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának címzetes rendkívüli tanáraként adott elő. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője lett és kinevezték nyilvános rendkívüli tanárrá. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet igazgatója volt. 1925-től az elme- és idegkórtan nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetemen.
Számos külföldi ideg- és elmeorvosi társaság tagja. 1914-től az MTA levelező, 1926-tól rendes, 1938-tól pedig tiszteleti tagja.
Házastársa Hafner Aranka Klára volt, akivel 1895. november 23-án Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.[2]
Munkássága[szerkesztés]
Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai iskola megteremtője. Kutatta az idegsejtek morfológiáját, az agykéreg barázdálódását. A neurontan egyik megalapítója, morfológiai és szövettani kutatásokat végzett. Foglalkozott az Ammon-szarvval, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyával, a veszettség és a tabes kórtanával, a tehetség és a lángész anyagi alapjaival. Kutatta a hipnózist, kimutatta az öröklődő Tay–Sachs–Schaffer-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast.
Műveiből[szerkesztés]
- Az idegrendszer szöveti elváltozásai a veszettségnél (Budapest, 1889)
- Az intrahypnotikus reflexcontracturák morphológiája és a suggestionak behatása ezekre (Budapest, 1894)
- Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban (Budapest, 1923)
- Über das morphologische Wesen und die Histopathologie der hereditär-systematischen Nervenkrankheiten (Berlin, 1926)
- Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana (Budapest, 1927)
- Histopathologie des Neurons (Budapest – Lipcse, 1938)
Emléke[szerkesztés]
Emlékének megőrzésére 2006-ban alapítványt hoztak létre a fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok szakmai továbbfejlődésének elősegítése céljából.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest IV. kerületi polgári halotti akv. 141/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 173/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ http://www.elitmed.hu/kiadvanyaink/ideggyogyaszati_szemle/a_schaffer_karoly_dij_atadasa_2008-121/. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 580–581. o.
- História-Tudósnaptár KFKI
Irodalom[szerkesztés]
- Horányi Béla: Schaffer centenárium. In: Egészségügyi Dolgozó, 1964. 11. sz.
- Horányi Béla: Schaffer Károly neuro-anatómiai munkássága. In: Ideggyógyászati Szemle, 1965. 2. sz.
- Miskolczy Dezső: Schaffer Károly. In: Magyar Tudomány, 1965. 7 – 8. sz.
