Sass Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sass Károly
Született 1819. április 12.
Nyírmeggyes
Elhunyt 1895. július 1. (76 évesen)
Albis
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész

Sass Károly (Nyírmeggyes, 1819. április 12.Albis, 1895. július 1.) református lelkész.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, Sass Mihály református pap volt. Tanulmányait Sárospatakon, Losoncon és Debrecenben végezte. 1839-ben Kiskerekiben volt tanító, ahol a tornászatot és a katonai gyakorlatokat is tanította. 1848-ban Tiszafüredre ment segédpapnak. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot mint nemzetőr, majd mint tábori lelkész küzdötte végig. Ott volt Buda bevételénél. A világosi fegyverletétel után az oroszoktól nyert útlevéllel bocsátották szabadon. Sok hányattatás után 1849 novemberében Margitán segédlelkész, 1854-ben Albison (Bihar vármegye) református lelkész lett. 1875-ben föllépett képviselőjelöltnek, de kisebbségben maradt.

Cikkei a Honvédben (1867. 7. sz. Küldetésem Nagy-Sándor tábornok részéről. Kossuthhoz az aradi várba 1849. aug. havában); az Országos Honvéd Naptárban (1868. Görgei bosszúja Nagy Sándor iránt a muszka invasio ideje alatt); a Vasárnapi Ujságban (1884. 6. sz. Bátori-Schulcz életéhez); a Függetlenségben (1886. 355., 1887. 157. sz. Hogyan halt meg Hentzi?); az Egyetértésben (1886. 180. sz. Budavár bevétele 1849-ben).

Források[szerkesztés]