Sass Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sass Árpád (Budapest, 1896. szeptember 1.Békéscsaba, 1957. június 27.) festő.

Pályafutása[szerkesztés]

Festészeti tanulmányait Nagybányán végezte el.

Az I. világháború után Olaszországba költözött, majd hazatérve Szolnokon folytatta Szüle Péter tanítványa lett. 1927-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállításon szerepeltek képei. A „Halásztanya” című képe „Mention Honarable” díjat kapott.

1929-ben a kecskeméti művésztelepen festett Révész Imre tanítványaként.

1938-ban Békéscsabára költözött, dolgozott haláláig.

A Békéscsabai Múzeum-Egyesületet, kinevezett igazgató hiányában 1944 és 1946, valamint 1948 és 1951 között igazgatta, tevékenysége alatt a múzeum a környező kastélyokból beszállított képekkel gyarapodott.

A II. világháború után a Békés megyei Képzőművészeti Alap vezetője lett, ezt a pozíciót haláláig töltötte be.

Festészetére a tájképek festése jellemző, de fennmaradtak figurális kompozíciókat tartalmazó képei is.

Képei egy része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. (Cirkusz, Szolnoki utca)

Források[szerkesztés]