Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2024-4-2
Kogurjo (hangul: 고구려, handzsa: 高句麗, RR: Goguryeo; i. e. 37 – i. sz. 668) az úgynevezett három királyság legnagyobb területével rendelkező állama volt a Koreai-félsziget területén, melyet a legenda szerint Ko Dzsumong () alapított a Tedong () folyó völgyében. Történészek szerint valószínűbb, hogy a törzsi állam az i. e. 2. században jött létre.
Fénykorát az 5. században élte, amikor Kvanggetho () és fia Csangszu () csaknem a teljes Mandzsúriát és Belső-Mongólia egy részét is meghódították. Legnagyobb kiterjedésekor nyugaton a Liao folyóig, keleten a Tengermelléki határterületig, északon a mandzsúriai Szunghua () folyóig, délen a Szobek ()- és Csharjong ()-hegységig tudhatta magáénak a területeket. A folyamatos háborúk, különösen a 7. században Sillával és a kínaiakkal, valamint a belső viszályok kimerítették Kogurjót (), 668-ban összeomlott, területei egy részét Silla, más részét a kínaiak szerezték meg.
Kultúrájában keveredett a buddhizmus, a konfucianizmus, a sámánizmus és a taoizmus, kínai feljegyzések szerint az itt élők szerettek táncolni és énekelni. Építészeti sajátosságaikat a fennmaradt erődökből és a temetkezési helyekből ismerjük. A sírokat kirabolták, így nem maradt fenn annyi tárgyi lelet, mint Sillából, a kogurjói () falfestmények azonban értékes tanúi a kor életének, szokásainak.
A mai Kína és Észak-Korea területén található Kogurjo ()-kori maradványok egy részét az UNESCO Világörökség-programjába is felvették az ősi Kogurjo () királyság fővárosai és sírhelyei valamint Kogurjo ()-síremlékek néven.