Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-2-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Bay Zoltán sírköve
Bay Zoltán sírköve

Bay Zoltán Lajos 1900. július 24-én született Gyulaváriban, és 93. évében, 1992. október 4-én hunyt el szerettei körében Washingtonban, és azon „marslakók” közé tartozik, akik kapcsán az ezredfordulón elterjedt, hogy a 20. századot Budapesten csinálták. Fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, példakép lett maga is. A 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. A magyar űrtevékenység és műholdas hírközlés úttörője, akinek nevéhez fűződik a magyar Hold-radar kísérlet, a radarcsillagászat megalapozása, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció.

Református lelkészcsaládba született. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Budapesten az Eötvös József Collegium tagjaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult tovább, és 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg doktori fokozatát. Ortvay Rudolf mellett kezdte meg egyetemi oktatói tevékenységét. Négy évig Berlinben volt ösztöndíjas. Klebelsberg Kuno miniszter hívta haza és nevezte ki 1930-ban egyetemi tanárnak Szegeden. 1936-ban Aschner Lipót vezérigazgató meghívta Budapestre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatási-fejlesztési laboratóriuma vezetőjének. Professzori tevékenységét a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. A háború évei alatt vezetésével megkezdett kutatásaikkal 1946-ban sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. Tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották az Akadémia tagjának, az MTA Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének, majd Kodály Zoltán elnök társaként az Akadémia alelnökének.

1948-ban a sztálini diktatúra elől Neumann Jánost, Szent-Györgyi Albertet és több világhírű barátját követve az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. A fővárosi George Washington Egyetemen lett a kísérleti fizika professzora, majd a szabadalmak sorával rendelkező feltaláló a Nemzeti Szabványügyi Hivtalban folytatta pályáját nyugdíjba vonulásáig. 1973-ban jött haza először. 1981. évi közgyűlésén tiszteleti tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Ugyanezen évben választotta tiszteleti tajává az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is. Születésének 90. évfordulóján, 1990-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje állami kitüntetést kapta. Ugyanezen évben vehette kézbe „Az élet erősebb” címmel a Püski Kiadó megjelentette tudományos önéletírását, mellyel lélekben végleg hazatért. Földi hamvait végrendelete szerint felesége, Herczegh Júlia hozta haza. 1993. április 3-tól április 10-ig Budapesttől Gyulaváriig országos megemlékezéssorozattal vett búcsút nagy halottjától a világ magyarsága és a tudományos világ. Szülőfalujában, a gyulavári temetőben helyezték nyugalomra földi maradványait. Sírkövén Arany János versének részlete olvasható: „A LÉLEK ÉL”.