Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-35-1
könyv 1377-ből
A koreai irodalom a koreaiul vagy koreaiak által írt irodalmi művek összessége. A koreaiak eleinte klasszikus kínai nyelven, majd koreaiul, de kínai írással, majd hangul írásjegyekkel írtak. A koreai irodalom részének tekintik az úgynevezett „szóbeli irodalom” szájról szájra terjedő legendáit, énekeit, a phanszori ()-műveket, a koreai bábjáték népi drámáit és a maszkos táncokat is.
A három királyság korának irodalmában a meghatározó műfaj a hjangga () volt. A Korjo ()-korban olyan, alapvető történelemkönyveket írtak, mint a Szamguk szagi () és a Szamguk jusza (). Számos buddhista dokumentum is fennmaradt ebből a korból, például a Csikcsi (). A 13. század végén jelent meg a rövid sidzso () és a hosszabb kasza () versforma. A Csoszon ()-korban virágzott az irodalmi élet, népszerűek voltak a meséket, mondákat elbeszélő művek, az állatmesék, a történelmi regények. Az első modern regényt I Gvangszu () írta 1917-ben. A japán megszállás alatt a modernizmus és a realizmus vált meghatározó irányzattá.
A koreai háború utáni időszak dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A kor fontos írói között említhető Cshö Inhun (), Pak Kjongni () és Cso Szehi (). Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus. Az évtized egyik legsikeresebb írónője Sin Gjongszuk ().
A kettéválás után az észak-koreai irodalom elsődleges szerepe a kommunizmus eszméjének terjesztése lett, jellemzően a szocialista realizmus és a forradalmi romantika eszközeivel. Az 1960 utáni irodalom központi témája a dzsucse volt. Az 1990-es évek előtti időszakra jellemző a „szocialista éden”-megközelítés, ez a 2000-es években némiképp megváltozott.
A koreai irodalom a koreai hullámnak köszönhetően külföldön is egyre népszerűbb: 2011-ig több mint 1500 műaet fordítottak le 34 nyelvre. Több regény, verseskötet és népmese megjelent magyarul is.