Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-14-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Rákóczi-szabadságharc (17031711) a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca a Habsburg-abszolutizmus ellen. A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért folyt, és Magyarország teljes állami függetlenségét kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól.

A szabadságharc országos szinten akkor kezdődött, amikor a lengyel Lawoczne mellett fekvő Klimiec faluban 1703. június 15-én egyesültek Rákóczi katonái az Esze Tamás vezetése alatt megjelent magyar és ruszin paraszti csapatokkal, és a Rákóczi vezette sereg, híres zászlaján a „Cum Deo pro patria et libertate” („Istennel a hazáért és szabadságért”) felirattal, 1703. június 16-án átlépve a lengyel–magyar határt, a Vereckei-hágón keresztül Magyarországra érkezett.

A szabadságharc az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai politikai helyzet és az ország belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el. A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország beolvadását a birodalomba, és az ország rendi alkotmánya, ha látszólagosan is, de fennmaradt.

Rákóczi emigrációba kényszerült, de megkérdőjelezhetetlen nemzeti hőssé vált, aki követendő példakép maradt a magyarok szemében. A szabadságharc hatása megjelent a népzenében is, és olyan hatást gyakorolt, amiből számos kuruc nóta született: például a Rákóczi kesergője, a Rákóczi-nóta és a Hajh! Rákóczi! Bercsényi! 2015 óta a kiemelkedő államférfi, a Rákóczi-szabadságharc vezérlő fejedelmének születésnapja, március 27. nemzeti emléknap az Országgyűlés azon határozatára, amellyel azt II. Rákóczi Ferenc emléknapjává, röviden Rákóczi-emléknapnak nyilvánította.