Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-35-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Egy német katonai háromtárcsás Enigma billentyűzettel, kapocstáblával, lámpákkal és forgótárcsákkal
Egy német katonai háromtárcsás Enigma billentyűzettel, kapocstáblával, lámpákkal és forgótárcsákkal

Az Enigma titkos üzenetek sifrírozására (titkosítására, kriptográfiai eljárás kódolására, rejtjelezésére) és desifrírozására (visszafejtésére) használt, német gyártmányú, forgótárcsás, elektromechanikus berendezés. Az első Enigmát Arthur Scherbius német mérnök fejlesztette ki, az első világháború végén. Ezt a modellt, illetve változatait, az 1920-as évektől kereskedelmi céllal kezdték el alkalmazni. Alkalmazták már a spanyol polgárháborúban is, majd a második világháború kitörése előtt számos ország szolgálatba állította. Többek között a Harmadik Birodalom is. Az Enigmát használói abszolút biztonságosnak tartották, mivelhogy a géppel kódolt szövegek hagyományos módon megfejthetetlenek voltak. Használói azonban nem számoltak azzal, hogy a gép által generált titkos szöveget egy másik gép segítségével meg lehet fejteni. Az Enigma feltörhetetlennek tartott kódolását az angolok és a franciák kudarcai után először a lengyel Marian Rejewski vezette, kriptográfusokból és más matematikusokból álló csoport törte fel 1932-ben. A lengyelek munkája alapján a későbbi változatokat a Bletchley Parkban állomásozó szövetséges csoport fejtette meg, elektromechanikus-, később elektronikus számítógépek segítségével. 1940-től kezdve a világháború végéig a legtöbb német üzenetet meg tudták fejteni. 1943-ban havonta 80 000 üzenetet törtek fel, ez mintegy napi 2500 üzenet. A britektől ULTRA kódnevet kapott hírszerzési információkat szigorú titoktartás övezte. Külön csapat gondoskodott „legendák” gyártásáról, más esetekben a megfejtés eredményének ismeretében sem tettek semmit, amitől az ellenség gyanút foghatott volna. Az Enigma feltörését az 1970-es évekig titok övezte.