SS Port Nicholson
| SS Port Nicholson | |
.jpg) | |
| Hajótípus | Teherhajó |
| Tulajdonos |
|
| Üzemeltető | Port Line |
| Pályafutása | |
| Építő | Hawthorn Leslie and Company, Hebburn |
| Építés kezdete | 1918 november |
| Szolgálatba állítás | 1919. május 13. |
| Szolgálat vége | 1942. június 16. |
| Sorsa | Elsüllyesztette egy tengeralattjáró |
| Általános jellemzők | |
| Hossz | 146,66 méter |
| Szélesség | 18,97 m |
| Merülés | 10,06 m |
| Önsúly | 5338 t |
| Összsúly | 8400 t |
| Hajtómű | gőzgép |
| Üzemanyag | szén |
| Sebesség | 26 km/h (14 csomó) |
| Legénység | 86 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SS Port Nicholson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Port Nicholson egy angol teherszállító gőzhajó, amelyet egy német tengeralattjáró süllyesztett el a második világháborúban. Az Atlanti-óceán mélyén nyugvó roncsban hatalmas értékű nemesfémszállítmányt feltételezett egy hivatásos roncskutató. Később kiderült, az állítás nem igaz.
Építése[szerkesztés]
A 8 ezer 400 bruttó regisztertonnás hűtőhajó építése 1918 novemberében kezdődött Hebburnben a Commonwealth & Dominion Line Ltd számára, amely 1937-től Port Line Ltd néven működött tovább. A Port Nicholson építését 1919. május 13-án fejezték be. A hajót az R & W Hawthorn, Leslie & Co Ltd cég négy gőzturbinája által forgatott két propeller hajtotta. Sebessége 14 csomó volt.[1]
A hajót több baleset is érte. 1928-ban ki kellett kötnie Pago Pagóban, miután az Új-Zélandra vezető úton tűz ütött ki a rakterében. 1937-ben ismét tűz rongálta meg Melbourne-ben. Egy évvel később a hajó összeütközött az Ocean Cock nevű vontatóhajóval, amely elsüllyedt. A balesetben a kisméretű hajó négy matróza meghalt.[2]
Elsüllyesztése[szerkesztés]
A feljegyzések szerint az 1600 tonna autóalkatrészt és 4000 tonna különböző hadi felszerelést szállító gőzhajó az XB-25 kódjelű konvoj tagjaként haladt a kanadai Halifaxből az amerikai Bostonba, amikor 1942. június 16-án megtámadta az U–87-es német tengeralattjáró. A búvárhajó kapitánya, Joachim Berger kevéssel hajnali negyed öt után adott tűzparancsot. A Port Nicholsont két torpedó találta el, az egyik pont a gépháznál robbant. Mivel a gőzös nem süllyedt el azonnal, a Kanadai Királyi Haditengerészet Nanaimo nevű hajója fel tudta venni a túlélőket, 80 tengerészt és négy géppuskást. A támadásban hatan haltak meg.[2][3]
Kincsvadászok[szerkesztés]
Egy amerikai roncskutató, Greg Brooks 2012. február 1-jén jelentette be, hogy négy évvel korábban megtalálta a Port Nicholson roncsait. Elmondása szerint azért nem beszélt eddig erről, mert biztosítani akarta magának a rakomány jogát. Brooks ugyanis úgy véli, hogy a hajóban nem az amerikai kincstári könyvelésben szereplő áru, hanem hárommilliárd dollár értékű nemesfém - 71 tonna platina, aranyrudak és gyémántok - van. Szerinte a nemesfémeket a Szovjetunió küldte az Egyesült Államoknak, hogy azzal fizessen a katonai segítségért. A bejelentés után a brit kormányt képviselő jogász, Timothy Shusta azt mondta: várnak a rakomány kiemelésének megkezdéséig, és csak azután döntenek arról, hogy London bejelenti-e igényét rá. A hajó - Brooks közlése szerint - 213 méter mélyen, Cape Codtól nyolcvan kilométernyire nyugszik az Atlanti-óceán mélyén.[3]
2014-ben Greg Brooks, miután több millió dollárt gyűjtött össze befektetőktől, elismerte, hogy a roncsok nem rejtenek kincseket.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tyne Built ShipSS Port Nicholson. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
- ↑ a b Uboat Net:Port Nicholson. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
- ↑ a b Aqua Magazin: Vagyon a tenger fenekén, XIV/114. 14. oldal
- ↑ Shipwreck Treasure Expert: Underwater Archaeologist, Dr. E. Lee Spence. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
Források[szerkesztés]
- Animáció a Port Nicholson elsüllyesztéséről Archiválva 2012. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
