SS Great Western

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SS Great Western
Hajótípus óceánjáró
Névadó Great Western Railway
Üzemeltető Great Western Steamship Company
Pályafutása
Építő William Patterson Shipbuilders
Megrendelés 1836.
Építés kezdete 1836. június 26.
Vízre bocsátás 1837. július 19.
Szolgálatba állítás 1838. március 21.
Szolgálat vége 1856
Sorsa Múzeumhajó
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 2340 tonna
Hossz 72 méter
Szélesség 17,6 méter
Merülés 5,2
Önsúly1700 t
Hajtómű gőzgép
Üzemanyag szén
Sebesség 16 km/h (8,66 csomó)

Férőhelyek száma 148 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Great Western témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az SS Great Western egy Isambard Kingdom Brunel által épített gőzhajó volt, amely elnyerte az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak járó Kék Szalagot 1838-ban.

Építése[szerkesztés]

A Great Western az első volt a viktoriánus kor legkiválóbb építésze és építőmérnöke, Isambard Kingdom Brunel három óceánjárója közül. A hajó a transzatlanti menetrend szerinti gőzösjárat üzemeltetésére alakított Great Western Steamship Company számára készült William Patterson bristoli hajóépítő üzemében. A hajógépeket a londoni Maudslay, Sons and Field gyártotta.[1]

A vaspántokkal megerősített hajótest fából készült. A lapátkerekes Great Western volt az első gőzös, amelyet rendszeres transzatlanti átkelésre szántak. A gőzgép mellett négy árbócnyi vitorlázat segítette a haladásban. Korának legnagyobb hajója volt. A Great Western 72 méter hosszú, 2340 tonna vízkiszorítású hajó volt, amely 148 utast tudott szállítani. A belső tér csaknem felét a hatalmas kazánok foglalták el. A főszalon 22,8 méter hosszú és 10,3 méter széles volt. A hajó a korabeli vitorlásokhoz képest luxuskörülményeket biztosított utasainak.[2] A Great Western egy éven át a világ legnagyobb hajója volt, az elsőséget a British Queen vette el tőle.[3]

Pályafutása[szerkesztés]

A hajót 1837. július 19-én bocsátották vízre, majd Londonba ment, ahol beszerelték a gőzgépet. A Bristolba visszavezető úton tűz ütött ki a kazánházban, és Brunel is megsérült, amikor öt és fél méter magasból lezuhant egy égő létráról. A baleset nem okozott komoly kárt, de megrémítette azokat az utasokat, akik jegyet foglaltak a hajó első New York-i útjára. Az 57 jegyet vásárló utasból ötven lemondta az utat, mert azt túl kockázatosnak tartotta.[1]

A verseny[szerkesztés]

A Great Western Steamship Company első számú ellenfele egy londoni székhelyű cég, a Junius Smith által irányított British and American Steam Navigation volt a transzatlanti versenyben. A két céget nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazzal a céllal alapították, de a British and American Steam Navigation hajója nem készült el időben.[3]

A társaság 1838. április 4-én útnak indította Corkból a 700 BRT vízkiszorítású csatornagőzöst, a Siriust, hogy mindenképpen megelőzze a Great Westernt, amely 1838. április 8-án indult első transzatlanti útjára. A négynapos előny ellenére a Sirius mindössze 12 órával előbb érte el New Yorkot, mint a Great Western. Ez utóbbi az út során elérte a 8,66 csomós (16 km/h) sebességet, és 15 napos teljesítménye azt jelentette, hogy a gőzös fele annyi idő alatt szelte át az óceánt, mint egy vitorlás.

A Siriusból kiszerelték az utasok szálláshelyének egy részét, hogy jóval több szenet szállíthasson, mint egyébként, ennek ellenére a legénység kénytelen volt eltüzelni a kabinok berendezését, a tartalék keresztárbócokat és egy árbócot.[2] A Great Western úgy érkezett meg New Yorkba, hogy 203 tonna szenet el sem használt a raktárában felhalmozott készletből.[1][3] A Great Western később egy teljes hajónemzedék "mintadarabja" lett.

1838-1856[szerkesztés]

A hajó 1838 és 1840 között átlagosan 7,95 csomós (14,6 km/h) sebességgel, 16 nap alatt tette meg a transzatlanti utat. A Great Western 1843 után nem Bristolból, hanem Liverpoolból indult. A hajó hosszú időn át termelt nyereséget, 1843-ban csaknem nyolcezer fontot. Nyolc éven át szállított utasokat az Atlanti-óceán két partja között, az utat 45 alkalommal tette meg.[3]

1846-ban az üzemeltető cég becsődölt másik óriásgőzöse, a Great Britain zátonyra futása miatt. A Great Westernt eladták a Royal Mail Steam Packet Co.-nak, amely nyugat-indiai utakra küldte, majd csapatokat szállított a krími háborúba. 1856-ban ócskavasként értékesítették, majd Millbankben szétdarabolták.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Brunel 200: SS Great Britain. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
  2. a b Port Info: SS Great Western. [2009. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
  3. a b c d e Grace's Guide: SS Great Western. (Hozzáférés: 2011. november 8.)

Források[szerkesztés]