Sárgacsőrű réce

Sárgacsőrű réce
	Felnőtt példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Galloanserae;
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Úszórécék (Anatini);
Nem:	Anas;
Faj:	A. undulata;
Tudományos név
	Anas undulata; Dubois, 1839
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű réce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű réce témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű réce témájú kategóriát.

A sárgacsőrű réce (Anas undulata) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Charles Frédéric Dubois belga természettudós írta le 1839-ben.^[3]

Alfajai

Anas undulata rueppelli Blyth, 1855 - északon
Anas undulata undulata C. F. Dubois, 1839^[2] - délen

Előfordulása

Afrika déli és keleti részein honos. Természetes élőhelyei a édesvízi mocsarak, tavak, folyók és patakok, valamint sós mocsarak, tavak és tengerpartok. Nem költöző madár, de a száraz évszakban elkóborol olyan helyekre, ahol megfelelő vizet talál.^[4]

Megjelenése

Testhossza 51–63 centiméter, a hím testtömege 533–1300 gramm, a tojóé 600–1100 gramm.^[3] Tollazata nagyjából szürke színű, feje sötétebb, csőre rikító sárga. A szárnyak belső része fehéres, felül pedig fehér körvonalas zöld tollak vannak. A felnőtteknél a két nem hasonló, a fiatalok elmosódott színűek. Az északkeleti állományok sötétebbek csőrük rikítóbb és a szárnyon levő zöld tollak helyett kék vannak.

Életmódja

Az édesvizek récéje, tápláléka után lemerül. A nyílt térségeket kedveli, ahol késő délután és éjjel tevékeny. A hímnek csörgő hangja van, míg a tojónak hápogó.

Szaporodása

Fészkét a szárazon, a dús növényzet között építi, de a víz közelében. Egy fészekaljban 6-12 tojás van.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Az Agreement on the Conservation of African-Eurasian Migratory Waterbirds szerződés (vízimadarakat védő szerződés) érvényes. A déli alfaj veszélyeztetve van, mivel képes az elvadult házi kacsákkal kereszteződni (Rhymer 2006).

Jegyzetek

↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2019. november 22..
1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2019. november 22..
1 2 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2019. november 22..
1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2019. november 21..

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. szeptember 21..
Rhymer, Judith M. (2006): Extinction by hybridization and introgression in anatine ducks. Acta Zoologica Sinica 52(Supplement): 583–585. PDF fulltext Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Ian Sinclair, Phil Hockey and Warwick Tarboton, SASOL Birds of Southern Africa (Struik 2002) ISBN 1-86872-721-1
Madge and Burn, Wildfowl ISBN 0-7470-2201-1
Ornithologische Gallerie 1 p. 119

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2019. november 22..

[B-2] 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2019. november 22..

[E-3] 1 2 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2019. november 22..

[C-4] 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2019. november 21..

[1]

[2]

[3]

[4]