Sárga falizuzmó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sárga falizuzmó
A fa kérgén

A sárga falizuzmó vagy sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina) a zuzmók egyik faja. Az Amerikai Energiaügyi Minisztériumhoz tartozó Joint Genome Institute (JGI) a genomszekvenálás modellszervezetévé választotta; 2006-ra tervezték a szekvenálását, a zuzmók közül elsőként.[1] Korábban a sárgaságot próbálták gyógyítani vele sárga színe miatt.

Előfordulása[szerkesztés]

A sárga falizuzmó világszerte elterjedt zuzmó. Ez az élőlény egyaránt képes megélni a sziklákon, falakon és fák kérgein is.

Rendszertana[szerkesztés]

E zuzmót, először Carl von Linné írta le, 1753-ban, Lichen parietinus néven.

Megjelenése[szerkesztés]

Zöldes
Sárga

A sárga falizuzmó növényi része, levélszerű és általában nem haladja meg a 8 centiméteres átmérőjű szélességet. A növényi rész nyúlványai 1-4 milliméter átmérőjűek és laposak. A zuzmó felső része, sárga, narancsszínű vagy zöldessárga lehet, míg az alulsó része fehér. Ennél az élőlénynél az izídiumok és szorédiumok hiányzanak, azonban a tömlősgombákra jellemző termőtest (ascocarpium) általában megvan.[2]

A külső burkot a gomba rész hifája borítja, hogy megakadályozza a zuzmót a kiszáradástól és a Nap káros hatásaitól. A sárga falizuzmó gomba részének vastagsága, az élőhelytől függően változó. Az árnyékos helyeken vékonyabb, míg a napsütötte helyeken vastagabb, hogy megvédje a növényi részt, mivel a sárga kéregzuzmó nem túl fénykedvelő. A parietin nevű zuzmó pigment adja a sárga és narancsszínt ennek az élőlénynek.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Sziklán növő és rozsdás színű
Zuzmóval benőtt ág
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) ágán

A sárga kéregzuzmó főleg az ágakon és kérgeken nő, a sziklákon kevésbé.[2] A sziklákon való megtelepedését a madarak ürüléke segíti elő, mivel ezzel tápanyaghoz jut.[4]

A fotoszintézishez a növényi rész, a sárga falizuzmó esetében a Trebouxia nevű zöldalga segítségével jut hozzá. A sárga falizuzmó a Trebouxia nemzetségből, főleg a Trebouxia arboricola és Trebouxia irregularis fajokat használja fel.[5] Mindkét algafaj képes megélni a zuzmón kívül is, vagyis anélkül, hogy szimbiózisban éljenek a tömlősgombával.[6]

Egy kutatás eredményei szerint a nyúlványoknak csak 7 százalékát foglalják el az algák.[7] A sárga szín pedig szabályozza az algákhoz eljutott fényt.[8]

Legfőbb élőhelyei: a nyárfaerdők, az ártéri erdők, a megművelt földek és a lakott helyek.[2] Kedveli a nagy mennyiségű nitrogént, és az eutrofizációra hajlamos.[9][10] A farmokon az állatok közelében telepszik meg.[11]

Ez a világszerte elterjedt zuzmó megtalálható Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában, Észak-Amerikában[12] és Európa nagy részén.[13] Észak-Amerika keleti részén és Európában főleg a parti részeken él.[2] A 20. században, a kanadai Ontario tartomány déli részén, a sárga kéregzuzmó újbóli megtelepedéséért az ipari és mezőgazdasági tevékenység következtében megsokszorozódott nitrátmennyiség a felelős.[14]

Szaporodása[szerkesztés]

A sárga falizuzmó telepei

A zuzmók könnyen szaporodnak és terjeszkednek az izídiumok, szorédiumok és blasztidiumok segítségével. Azonban a sárga falizuzmónál mindezek hiányzanak, úgyhogy e zuzmó esetében a szimbiózisban élő mindkét fél, termel saját szaporodó sejteket, amelyeket a sárga kéregzuzmóval táplálkozó állatokon élősködő atkák: a Trhypochtonius tectorum és a Trichoribates trimaculatus megesznek, és az ürülékük segítségével új élőhelyet hódítanak meg.[15]

Környezetszennyezés-tűrése[szerkesztés]

A sárga falizuzmó eléggé jól viseli a környezetszennyezést. A laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy kibírja a kén-hidrogénnel való érintkezést, anélkül, hogy károsodást szenvedne el.[16] A nehézfémeket is megtűri.[17]

E tűrőképessége miatt a sárga falizuzmót biomonitor szervezetként is felhasználják.[18][19]

Bioaktív vegyületei[szerkesztés]

Az X. parietina-ban található narancssárga festékanyag, a parietin szerkezete

Az X. parietina kiválaszt egy narancssárga színű antrakinon-származékot, a parietin pigmentet, ami a felső kéreg legfelső rétegében apró kristályokként rakódik le. A parietin előállítását az UV-B sugárzás elősegíti,[20] és a fotoszintézis termékei (amiket a Trebouxia zöldalga-szimbionta is előállít) stimulálják.[21] Az X. parietina anyagcsereterméke még a 2-metoxi-4,5,7-trihidroxi-antrakinon is.[22]

Orvosi felhasználása[szerkesztés]

Az X. parietina vizes kivonata in vitro jó antivirális képességgel bír, a 2-es típusú humán parainfluenza-vírus szaporodását gátolja.[23]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. DOE Joint Genome Institute: Why Sequence Xanthoria parietina?
  2. a b c d Geiser, Linda; McCune, Bruce. Macrolichens of the Pacific Northwest. Corvallis: Oregon State University Press, 321. o. (1997). ISBN 0-87071-394-9 
  3. Galun, Margalith. CRC Handbook of Lichenology, Volume I. Boca Raton: CRC, 105. o. (1988). ISBN 0-8493-3581-7 
  4. Armstrong RQ. (1984). "The influence of bird droppings and uric acid on the growth of five species of saxicolous lichens." Environmental and Experimental Botany 24: 95.
  5. Ahmadjian, Vernon.. The lichen symbiosis. New York: John Wiley, 32–33. o. (1993). ISBN 0-471-57885-1 
  6. Bubrick P, Galun M, Frensdorff A. (1984). "Observations on free-livingTrebouxia de Puymaly and Pseudotrebouxia Archibald, and evidence that both symbionts from Xanthoria parietina (L.) Th. Fr. can be found free-living in nature." New Phytologist 97: 455.
  7. Biology of Lichens. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 51. o. (1983). ISBN 0-7131-2457-1 
  8. Biology of Lichens. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 52. o. (1983). ISBN 0-7131-2457-1 
  9. Gaio-Oliveira G, Dahlman L, Palmqvist K, Máguas C. (2004). "Ammonium uptake in the nitrophytic lichen Xanthoria parietina and its effects on vitality and balance between symbionts."Lichenologist 36: 75–86.
  10. Van Herk CM. (1999). "Mapping of ammonia pollution with epiphytic lichens in The Netherlands." Lichenologist 31:9–20.
  11. Frati L, Santoni S, Nicolardi V, Gaggi C, Brunialti G, Guttova A, Gaudino S, Pati A, Pirintsos SA, Loppi S. (2007). Lichen biomonitoring of ammonia emission and nitrogen deposition around a pig stockfarm. Environmental Pollution 146: 311&ndsash;6.
  12. Hogan, C. Michael. 2008. Black Spruce: Picea mariana, GlobalTwitcher.com, ed. Nicklas Stromberg Archiválva 2011. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. Lindblom L. (1997). "The genus Xanthoria (Fr.) Th. Fr. in North America." Journal of the Hattori Botanical Laboratory 83:75–172.
  14. Brodo IM, Lewis C, Craig B. (2007). "Xanthoria parietina, a coastal lichen, rediscovered in Ontario." Northeastern Naturalist 14(2): 300–6.
  15. Meier FA, Scherrer S, Honegger R. (2002). "Faecal pellets of lichenivorous mites contain viable cells of the lichen-forming ascomycete Xanthoria parietina and its green algal photobiont, Trebouxia arbicola." Biological Journal of the Linnean Society76(2): 259–268.
  16. Silberstein L, Siegel BZ, Sigel SM, Mukhtar A, Galun M. (1996). Comparative studies on Xanthoria parietina, a pollution-resistant lichen and Ramalina duriaei, a sensitive species. I. Effects of air pollution of physiologocal processes." Lichenologist 28(4): 355–65.
  17. Bačkor M, Fahselt D, Davidson R, Wu CT. (2003). "Effects of copper on wild and tolerant strains of the lichen photobiont Trebouxia erici (Chlorophyta) and possible tolerance mechanisms." Archives of Environmental Contamination and Toxicology 45: 159–67.
  18. Brunialti G, Frati L. (2007). Biomonitoring of nine elements by the lichen Xanthoria parietina in Adriatic Italy: A retrospective study over a 7-year time span.Science of the Total Environment 387(1–3): 289-300.
  19. Loppi S, Paoli L, Gaggi C. 2006). "Diversity of epiphytic lichens and Hg contents of Xanthoria parietina Thalli as monitors of geothermal air pollution in the Mt. Amiata area (Central Italy)."Journal of Atmospheric Chemistry 53(2): 93–105.
  20. Solhaug KA, Gauslaa Y, Nybakken L, Bilger W. (2003). "UV-induction of sun-screening pigments in lichens." New Phytologist 158:91–100.
  21. Solhaug KA, Gauslaa Y. (2004). "Photosynthates stimulate the UV-B induced fungal anthraquinone synthesis in the foliose lichen Xanthoria parietina." Plant Cell and Environment 27: 167–76.
  22. Ivanova V, Schlegel R, Gräfe U (2000. October). „2-Methoxy-4,5,7-trihydroxy-anthraquinone, a new lichen metabolite produced by Xanthoria parietina”. Pharmazie 55 (10), 785–6. o. PMID 11082848.  
  23. Karagoz A, Aslan A. (2005). Antiviral and cytotoxic activity of some lichen extracts. Biologia 60(3): 281–6.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Xanthoria parietina című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga falizuzmó témájú médiaállományokat.