Sándor Pál (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sándor Pál
Született Schlesinger Pál
1860. április 17.
Hódmezővásárhely
Elhunyt 1936. február 6. (75 évesen)[1][2]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Bánó Irén (1923. március 8. – 1936. február 6.)[3]
Gyermekei Sándor János
SzüleiSchlesinger Móric
Deutsch Katalin
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Halál okacarcinoma
Sírhely Salgótarjáni úti izraelita temető
Politikai pályafutása
Párt Szabadelvű Párt
Nemzeti Munkapárt
Nemzeti Szabadelvű Párt
Sándor Pál síremléke a Salgótarjáni Utcai Zsidó Temetőben

Sándor Lipót Pál (1898-ig Schlesinger Pál) (Hódmezővásárhely, 1860. április 17.Budapest, 1936. február 6.) politikus, gazdasági szakember, 1901-től a nép- majd tanácsköztársaság idejét kivéve 35 éven át folyamatosan ország- illetve nemzetgyűlési képviselő. Bánó Irén opera-énekesnő férje, Kodály Zoltánné Sándor Emma testvére.[4]

Életrajza[szerkesztés]

Izraelita családba született. Apja Schlesinger Mór, édesanyja Deutsch Katalin voltak. Tanulmányait Budapesten és Drezdában a helyi szabadkőműves intézetben végezte, érettségit a budapesti kereskedelmi akadémián tett, majd a családi vállalkozásban, a Schlesinger és Polákovics gabonakereskedő vállalatnál helyezkedett el. Miután a kötelező katonai szolgálatot teljesítette, a cég 21 éves korában Antwerpenbe küldte tanulmányozni a modern üzletvitelt, ahonnét apja betegségének a hírére hazatért és átvette a vállalkozás vezetését. 1904-ben alapító elnöke volt az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek, aminek haláláig vezére maradt. 1912-ben a családi cégben betöltött pozíciójáról lemondott, mert kinevezték a Budapesti Közúti Villamosvasút Rt. vezérigazgatójává. Mikor a céget 1920-ban közüzembe vették, állásáról lemondott. 1927-ben világkörüli utazást tett, aminek élményeit a Pester Lloydban tette közzé. Haláláig jelentős szerepet töltött be a magyar kereskedelmi életben, aminek az egyik legfőbb ösztönzői, fejlődésének előmozdítói közé tartozott.

Először az 1896-os választások során lépett fel képviselőjelöltként, de nem választották meg. 1901-ben újból próbálkozott, immáron sikeresen. Innentől kezdve minden soros országgyűlési választáson a parlamentbe jutott. Az őszirózsás forradalom győzelmekor visszavonult a politikai élettől. A kommunisták 1919-es hatalomra jutásukat követően üldözőbe vették és előbb a Markó utcai fegyházba, majd a Budapesti Gyűjtőfogházba zárták, ahonnét csak a kommün bukásával szabadult. Ekkor egyúttal a közéletbe is visszatért.

1896 és 1905 között Szabadelvű Párti, 1906 és 1910 között pártonkívüli, 1910 és 1918 között Nemzeti Munkapárti, 1919 és 1926 között újfent pártonkívüli (liberális) 1926-ban Független Nemzeti Demokrata Párti, majd 1926-tól 1931-ig ismét pártonkívüli liberális, végül pedig 1931-től haláláig Nemzeti Szabadelvű Párti (ezt 1935-ben átnevezték Polgári Szabadságpárttá) képviselő volt. 1919-től kezdve minden alkalommal valamely liberális párt vagy pártszövetség (pl. Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék) listáján, vagy egyéni képviselőjelöltjeként indult és szerzett mandátumot. 1935-ben Gömbös Gyula miniszterelnök felkérésére elfogadta a képviselőház korelnöki szerepét (aminek egyébként valóban legidősebb és egyben legrégibb tagja volt). A parlamentben a kereskedelmi ügyek mellett többször is felszólalt a magyarországi zsidóság védelmében és a hitközségi életben is aktívan részt vett.[5] 1936. február 6-án hunyt el.

Irodalom[szerkesztés]

  • Sándor Pál jubileumi emlékalbum. Az OMKE elnöke hetvenedik születésnapja és parlamenti tevékenységének harmincadik évfordulója alkalmából. Budapest, 1930.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1901–1906-ban
  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1935–1939-ben
  • Életrajza a Hódmezővásárhelyi digitális enciklopédiában