Ruggiero Ricci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ruggiero Ricci
Dedikált fényképe 1961-ből
Dedikált fényképe 1961-ből
Életrajzi adatok
Született 1918. július 24.
San Bruno
Elhunyt 2012. augusztus 6. (94 évesen)
Palm Springs
Pályafutás
Műfajok komolyzene
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneművész

Ruggiero Ricci weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruggiero Ricci témájú médiaállományokat.

Ruggiero Ricci (San Bruno, San Francisco Bay Area 1918. július 24.Palm Springs, 2012. augusztus 6.) olaszamerikai hegedűvirtuóz, akit Niccolò Paganini után „a 20. század Paganinije” néven tiszteltek.[1]

Élete[szerkesztés]

Amerikába emigrált, generációk óta zenészeket termő olasz család hatodik gyermekeként, a San Francisco-öbölben, San Brunóban látta meg a napvilágot. Csodagyerekként, 10 éves korában, San Franciscóban Felix Mendelssohn-Bartholdy hegedűre és zenekarra írt Concertójával mutatkozott be a nagyközönségnek. Első tanárai L. Persinger és Georg Kulenkampff voltak.

A 14 éves csodahegedűs, Székely Aladár felvétele, 1932

Hamar felívelő karrierje 1929-ben, a New York-i Carnegie Hallban, majd az Egyesült Államok és Európa minden jelentősebb zenei helyszínén folytatódott. 1934-ben londoni, bécsi, firenzei és berlini bemutatkozó turnéja után hazatért. A második világháborúban belépett az USA hadserégbe, de ott is főként művészetével szolgálta Amerikát.

1946-tól visszatért a hangversenyezéshez, az egész világot elbűvölte főként Paganini műveinek utolérhetetlen interpretálásával. Virtuóz adottságai párosultak szokatlan technikájával. 1970-től mesterkurzusokat tartott hihetetlen csillogó játékából az egész világon. Később az Indianai Egyetemen, majd a New York-i Juilliard Schoolon oktatott. 1989 és 2002 között a salzburgi Mozarteum Egyetem vendégprofesszora volt.

1984 tavaszán a budapesti Zeneakadémia Nagytermében több hangversenyt is adott, részben szólóműveket, részben pedig kamaradarabokat interpretálva, Rados Ferenc közreműködésével. Ekkor Ricci, a kamaratárs kiforrott és perfekcionista játékától fellelkesedve, felkérte Radost állandó kísérőjéül, ám a magyar zongoraművész visszautasította. Ennek hátterében – sejthetően – nem Ricci tudásának lebecsülése, hanem sokkal inkább az állhatott, hogy Rados az itthoni állandó tanítványait, már csak hivatástudatból sem áldozta volna föl egy nemzetközi koncertkarrier érdekében.

1988. április 16-20. között a Giuseppe Guarneri del Gesù által készített, il Cannone (az Ágyú) nevű hangszerével lemezre vette Niccolò Paganini 24 capriccióját.

2012-ben, Palm Springs-i otthonában érte a halál, 94 éves korában.

Magyar tanítványai[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Boris Schwarz, Ruggiero Ricci, in Great Masters of the Violin: From Corelli and Vivaldi to Stern, Zukerman and Perlman, London, Robert Hale, 1983, 533-537. o. (angolul)
  • Ruggiero Ricci, Left Hand Technique, New York, G. Schirmer, 1988 (angolul)
  • Henry Roth, Ruggiero Ricci, in Violin Virtuosos, From Paganini to the 21st Century, Los Angeles, California Classics Books, 1997, 168-173. o. (angolul)
  • Ruggiero Ricci, Lettera ai giovani violinisti, in Philippe Borer (a cura di), La pagina e l’archetto: Bibliografia violinistica storico-tecnica e studi effettuati su Niccolò Paganini, Genova, Comune di Genova, 2003, 11-14. o. (olaszul)
  • Ruggiero Ricci-Gregory H. Zayia (ed.), Ricci on Glissando: The Shortcut to Violin Technique, Bloomington, Indiana University Press, 2007 (angolul)
  • Jean-Michel Molkhou, Ruggiero Ricci, in Les grands violonistes du XXe siècle. Tome 1- De Kreisler à Kremer, 1875-1947, Párizs, Buchet Chastel, 2011, 191-195. o. (franciául)
  • Paolo Cecchinelli, Ruggiero Ricci in memoriam, in «A tutto arco» (rivista ufficiale di ESTA Italia-European String Teachers Association), anno VI, numero 10, 2012, 8-17. o. (olaszul)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ruggiro Ricci című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]