Reuter Camillo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Reuter Camillo
Született 1874. február 11.
Resicabánya
Elhunyt 1954. december 5. (80 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása orvos, egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1901, orvostudomány)

Reuter Camillo (Resicabánya, 1874. február 11.Pécs, 1954. december 5.) magyar orvos, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Reuter Károly (Carl Reuter) bányamérnök az 1850-es években telepedett le Magyarországon. Reuter Camillo az elemi iskolát Aninán, az első gimnáziumi évet Temesváron kezdte, majd Budapesten az Állami Gimnáziumban folytatta és ott is érettségizett. Leginkább a botanika iránt érdeklődött, ezért iratkozott be 1896-ban a budapesti Orvostudományi Egyetemre. Már az egyetemen foglalkozott az idegrendszer betegségeivel. 1901-től 1914 augusztusáig volt alkalmazva a Moravcsik Ernő vezette ideg- és elmekórtani klinikán, 1904-től tanársegéd volt. 1902-től folyamatosan jelentek meg írásai, leginkább az Orvosi Hetilapban. Számos szócikket írt a Révai nagy lexikona munkatársaként. 1914 júliusában kinevezték a zágrábi helyőrségi kórház 5-600 beteg befogadására szolgáló elme-és idegbeteg osztályának vezető orvosává. Itt írta meg 1916-ban A háború szerepe az elmebajok kóroktanában című tanulmányát. Orvosi munkájáért több kitüntetésben részesült. 1918 januárjában magántanárrá képesítették ideg- és elmekórtanból. 1918 áprilisában kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem orvosi karán az elmegyógy- és kórtan tanszékére nyilvános rendes tanárrá. Az egyetemet hamarosan kiutasították Pozsonyból, 1923-ig Budapesten működött. Pécsett 1923 októberében nyílt meg az Erzsébet Tudományegyetem, amelynek Reuter Camillo a dékánja volt 1925/26-ban és 1943/44-ben, illetve prodékánja 1927/28-ban. A pécsi Ideg- és Elmeklinika igazgatójaként dolgozott a nyugdíjazásáig. A klinika körül kiépített egy komplex szervezetet, arborétumot, virágkertészetet, zöldségeskertet telepített.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

  • A 20-as években bekapcsolódott a pécsi Mecsek Egyesület munkájába, 1935 és 1948 között az egyesület alelnöke volt. A két világháború között élénk turistaélet alakult ki az egyesületben, szerveztek, építkeztek, kb. 300 kilométernyi turistautat hoztak létre, gondoztak. 1935-ben az országban elsőként[1] megalakult az egyesületen belül a Természetvédelmi osztály, amelynek elnöke Reuter Camillo volt. Munkájuk nyomán a szársomlyói Colchicum hungaricum (magyar kikerics) megkapta az első védett növény státusát. 1945-ben még különböző mecseki területeket szerettek volna védetté nyilvánítani, de ezt már nem sikerült megvalósítani.
  • Reuter Camillo a két háború között Pécs társadalmi-kulturális életének más területein is aktívan dolgozott. Egy időben elnöke a Pécs-Baranyamegyei Múzeum-Egyesületnek. Részt vett alapítványok létrehozásában, előadásokat tartott a Szabad Lyceumban. Részt vett a Gyengetehetségű gyermekek iskolájának megalapításában, amely az országban az elsők közé tartozott.

Gyűjtőmunkája[szerkesztés]

  • Reuter Camillo közéleti aktivitását a gyűjtői szenvedélye egészítette ki.
  • Az általa vezetett klinika betegei sokféle tevékenységet folytathattak, a legnevezetesebb a kézművesi munkájuk: kb. 2000 rajz, grafika maradt fenn ezek közül. 1956-ban dr. Jakab Irén jelentetett meg először egy válogatást a rajzokból (németül és franciául), majd 1998-ban ez a könyv kissé kibővítve magyarul is megjelent. Azóta a gyűjteményre számosan felfigyeltek, kiállítás is nyílt belőlük Pécsen 2010-ben, Brüsszelben 2011-ben, Budapesten 2014-ben. A gyűjteményt ma Pécsett a PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika őrzi.
  • Neves könyvgyűjtő volt, gyűjtötte a pszichiátriai szakirodalmat, lexikonokat, tudományos és szépirodalmi anyagot, régi és bibliofil kiadásokat. 1947-ben a pécsi egyetemnek ajándékozott 20 ezer kötetet a könyvtárából.
  • Gyűjtötte Pécs és Baranya bibliográfiáját, helyneveit (ezt a munkát folytatta fia, ifj. Reuter Camillo erdőmérnök, helynévkutató 1920-1987). Írásai jelentek meg a helyi sajtóban.
  • A könyvek mellett gyűjtött ex libriseket, bélyegeket, térképeket. Nagy herbáriuma Budapestre került, a Magyar Természettudományi Múzeumba, de 1956-ban elpusztult.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A háború szerepe az elmebajok kóroktanában. Gyógyászat, 1916, 44/45. szám
  • Mecsek és a turistaság. Pécs, 1931 (6 lap)
  • Természetvédelem a Mecseken. MEÉ, 1933, 5-11.
  • Az alvás, az álom és az álmatlanság. (Danubia RT. Könyvkiadó Bizománya, Pécs, 1934)
  • A gyöngetehetségű gyermekről (Magyar tanítók könyvtára 2.. Bp., 1938, 4 lap)

Irodalom[szerkesztés]

  • Benke József: A Pécsi Orvostudományi Egyetem története (Pécs, 1992)
  • B. Horváth Csilla: A Mecsek Egyesület története 1891-2002 (Pécs, 2002. Kiadja a Mecsek Egyesület)
  • Jakab Irén: Képi kifejezés a pszichiátriában. Pszichiátriai és művészeti elemzés (Akadémiai Kiadó, Bp., 1998)
  • Jakab Irén: Reuter Camillo (1874-1954) (psychiatry.pote.hu/html/jakab_reuter.html
  • Vitéz dr. Szabó Pál (szerk.): A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (é. n.)
  • Dr. Szabó László Gy.: Id. Reuter Camillo és ifj. Reuter Camillo: Kitaibel Pál természettudós pécsi követői. Pécsi Szemle, 2003, 3. szám
  • Tényi Tamás dr.: Emlékezés Reuter Camillóra (1874-1954) (Orvosi Hetilap 136. évf. 38. szám, 1996)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Mecsek Egyesület évkönyve a XLVI-ik egyesületi évről pp. 29. Mecsek Egyesület, 1936. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)

Források[szerkesztés]