René Huyghe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
René Huyghe
Huyghe átveszi az Erasmus-díjat
Huyghe átveszi az Erasmus-díjat
Született 1906. május 3.[1][2][3][4]
Arras
Elhunyt 1997. február 5. (90 évesen)[5][2]
Párizs
Álneve Maiastra
Állampolgársága francia[6]
Gyermekei François-Bernard Huyghe
Foglalkozása
  • kurátor
  • filozófus
  • művészettörténész
  • író
  • francia ellenálló
Tisztség seat 5 of the Académie française
Iskolái
  • Párizsi Egyetem
  • École du Louvre
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Concours général
  • Erasmus-díj (1966)
A Wikimédia Commons tartalmaz René Huyghe témájú médiaállományokat.

René Huyghe (Arras, 1906. május 3.Párizs, 1997. február 5.) francia művészettörténész, író, a Louvre kurátora, a Francia Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Filozófiát és esztétikát tanult a Sorbonne-on és az École du Louvre-ban, a bölcsészdiploma megszerzése után 1930-ban a Louvre képtárának helyettes kurátora, 1937-ben pedig főkurátora lett. Még ugyanabban az évben tanári állást is kapott az École du Louvre-ban. A múzeumszervezés érdekelte, bejárta Európát, és számos kiállítást rendezett. Főszerkesztője volt a L’Amour de l’Art és Quadrige folyóiratoknak. 1931-ben a L’Amour de l’Art bevezető cikkében írta le gondolatait a művészetpszichológiáról.

Jean Mistler, a kultuszminisztérium helyettes államtitkára 1932-ben kabinetjébe hívta. A második világháború kitörésekor Huyghe feladata volt a Louvre képtárának mentése és biztonságos helyre történő szállítása. Majd Lot megyébe vonult vissza és csatlakozott a francia ellenálláshoz. 1950-ben a Collège de France művészetpszichológia tanszékének tanárává nevezték ki. 1960. június 2-án a Francia Akadémia tagjává választották, 1966-ban az Erasmus-díjjal tüntették ki.

1986 augusztusában Kanada modern festészetéről rendezett szimpózium keretében előadást tartott Baie-Saint-Paulban, Québec tartományban a modern művészetről, művészetpszichológiai elmélete alapján. Véleménye szerint a művészi alkotás közel száz éve elszakadt a spiritualitástól, mert a polgári társadalom kizárólag a racionális és anyagi értékeket támogatta.[7]

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Histoire de l’art contemporain
  • Cézanne
  • L'univers de Watteau, dans Hélène Adhémar, Watteau : sa vie, son œuvre. Catalogue des peintures et illustration
  • La Peinture d’Occident Cent chefs-d’œuvre du musée du Louvre
  • Dialogue avec le visible
  • L’Art et l’Homme, Tome I (direction), Tome II, Tome III
  • Van Gogh
  • L’Art et l’Âme
  • Delacroix ou le Combat solitaire
  • Les Puissances de l’image
  • Sens et destin de l’art
  • L’Art et le Monde moderne
  • Formes et Forces
  • La Relève du Réel, la peinture française au XIXe siècle
  • Ce que je crois
  • La nuit appelle l'aurore, dialogue orient-occident sur la crise contemporaine (társszerző: Daisaku Ikeda)
  • La Relève de l’Imaginaire, la peinture française au XIXe siècle, réalisme et romantisme
  • Les Signes du temps et l’Art moderne
  • Se perdre dans Venise (társszerző: Marcel Brion])
  • Psychologie de l’art, résumé des cours du Collège de France
  • Une Vie pour l'art. De Léonard à Picasso

Források[szerkesztés]

  1. 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/347886
  2. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 1536, René Huyghe
  3. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  6. LIBRIS, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. Claude Gagnon: Interview avec René Huyghe (francia nyelven) (pdf). érudit, 1987. (Hozzáférés: 2015. november 17.)
  • René Huyghe (francia nyelven). Académie française. (Hozzáférés: 2015. november 17.)