Remetegyurgyalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Remetegyurgyalag
Red-bearded Bee-eater - Kang Kra Chan - Thailand S4E4578 (14072121780).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Nyctyornis
Faj: N. amictus
Tudományos név
Nyctyornis amictus
(Temminck, 1824)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Remetegyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Remetegyurgyalag témájú médiaállományokat és Remetegyurgyalag témájú kategóriát.

A remetegyurgyalag (Nyctyornis amictus) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezés[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1824-ben, a Merops nemben Merops amictus néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, édesvízi tavak, folyók és patakok környékén, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 27–31 centiméter, a hím testtömege 68–92 gramm, a tojóé 61–70 gramm.[3] Nagy fejének homloka, arcrésze és torka vörös. Lefelé görbülő csőre, rövid lekerekedő szárnyai és szögletes végű farka van.

A tojó

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka a levegőben repülő rovarok.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Partoldalba vájt költőüregbe rakja tojásait.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 26.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. december 24.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 26.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]