Reiner Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Reiner Imre (Versec, 1900. augusztus 18.Lugano, 1987. augusztus 21.) magyar festő, fametsző, rézkarcoló, betűtervező, illusztrátor.

Élete[szerkesztés]

1900. augusztus 18-án született a vajdasági Versecen, zsidó családban. A képzőművészettel és a betűmetszéssel apja mellett ismerkedett meg, aki szobrász és kőfaragó volt.[1] Tizenöt éves korában kezdett az erdélyi Temesváron szobrászatot tanulni. A román megszállás elől Budapestre költözött, ahol a Magyar Képzőművészeti Főiskolára szeretett volna beiratkozni, de a proletárdiktatúra bukása után 1920-ban el kellett hagynia Magyarországot.[2]

Először Frankfurtban, majd Stuttgartban az Állami Akadémián tanult könyvművészetet Ernst Schneidler tanítványaként.[3] Bauhaus vezető művészek közül kapcsolatba került Moholy-Nagy Lászlóval is.[4] Huszonkét éves korában volt első kiállítása. Később Olaszország több városában, majd 1923 és 1925 között az Amerikai Egyesült Államokban élt, de mivel nem sikerült művészi terveit megvalósítania, visszatért Stuttgartba.

A harmincas évek kezdetén Párizsban lakott, 1931-ben Svájcban, a Lugano melletti Ruviglianában telepedett le, ahol későbbi rövid londoni és párizsi tartózkodástól eltekintve élete végéig élt.[2] Az 1960-as évektől megromlott látása miatt már kevesebbet alkotott.[3] 1964-ben nagyobb anyaggal részt vett a lugánói Villa Cianoban rendezett nemzetközi kiállításon.[4] 1965-ben a firenzei Accademia delle Arti tiszteletbeli tagjául választotta.[5]

Biedermann und die Brandstifter 1958-as kiadású borítója, amit Reiner Imre tervezett

Munkássága[szerkesztés]

1927-ben elkészült reklámbetűnek különösen alkalmas talp nélküli antikvája, a Meridian. Legjelentősebb alkotása a klasszikus antikvák családjába tartozó Corvinus. Később egymás után tervezte meg híressé vált betűtípusait (Marura, Reiner Script, Reiner Black stb.).[6] A grafika szinte valamennyi műfajában alkotott, betűtervezésen kívül festményeket és különösen sok fametszetet, rézkarcot készített. Több jelentős illusztrációja jelent meg és számos kiállítása volt.[7]

Művészi munkássága számottevő részét a grafikák, könyvillusztrációk teszik ki. Korlátozott számú, a bibliofilek részére kiadott művek hosszú sora jelent meg rajzaival, rézkarcaival és fametszeteivel.[4] Ilyen kiadvány volt például Cervantes: Don Quijote, Chamisso: Peter Schlemil, Heine: Firenzei éjszakák, Hésziodosz: Munkák és napok, Homérosz: Iliász, Puskin: Pikk dáma, Voltaire: Babiloni királyleány (1943), Rilke: Le roses (1951), Arisztophanész: Békák (1961), Madarak (1965), Békesség (1965), Ezopus fabulái (1968), József Attila: Am Rande der Stadt, ford. és válogatta Gosztonyi Sándor (1962) című könyve.[6]

1964-ben két rézkarc mappája jelent meg 10-10 lappal Zehn Stilleben: Redierungen aus den Jahren 1950-1958, ill. Theater címmel.[3] 1945 után absztrakt festményeket és grafikákat is alkotott. Fametszetes illusztrációit fonadékszerű metszésvezetéssel készítette. A kiállításokon bemutatott műveit albumokban is megjelenítette.[6]

Számos tus-, kréta-, és gouache-technikájú lapjai, általában csurgatásos csurgatásos – a gesztusfestészet eljárására emlékeztető – technikával nonfiguratív jellegű művei is maradtak fent. Néhány festménye Paul Klee hatását mutatja.[5] Alkotásai között olaj és temperaképek, akvarellek, rajzok és sokszorosított grafikák egyaránt megtalálhatóak.[4] Festményei, rézkarcai és fametszetei művészeti albumokban és múzeumokban kaptak helyet. Több könyvet és tanulmányt írt.[2]

Betűtípus tervei[szerkesztés]

Fontjainak listája a Klingspor Museum leltára szerint:

  • Meridian (1930)
  • Gotika (1933)
  • Corvinus (1934)
  • Matura (1938)
  • Symphonie (1938)
  • Floride (1939)
  • Reiner Script (1951)
  • Contact (1952)
  • Reiner Black (1955)
  • Mustang (1956)
  • Bazar (1956)
  • London Script (1957)
  • Mercurius (1957)
  • Pepita (1958)

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1930: G. Zak, Párizs
  • 1933: Galerie d'Art Contemporain, Párizs
  • 1969: Chiasso, G. Mosaico
  • 1970, 1971: Square G., Milánó (kat.)
  • 1978: Schweizerischen Landesbibliothek, Bern
  • 1981: Galerie am Züriberg, Zürich.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Reiner Imre c. szócikk
  2. ^ a b c Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest: Hitel, 1992. 301. p.
  3. ^ a b c Fitz Péter: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2001. 509-510. p.
  4. ^ a b c d Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged: Szegedi ny., 1988. 509-510. p.
  5. ^ a b Markó László: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2004. 667. p.
  6. ^ a b c Viczián János: Magyar Katolikus Lexikon. Budapest: Szent István Társulat, 2006. 541-542. p.
  7. Bagossy László: Encyclopaedia Hungarica. Budapest: Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, 1996. 205. p.

Források[szerkesztés]

  • Kravjánszki Róbert: Reiner Imre c. szócikk, 2003. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  • Borbándi Gyula. Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Hitel, 301. o. (1992). ISBN 9630418592 
  • Markó László. Új magyar életrajzi lexikon. Magyar Könyvklub, 667. o. (2004). ISBN 9635490593 
  • Bagossy László. Encyclopaedia Hungarica. Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, 205. o. (1996). ISBN 0969589425 
  • Viczián János. Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, 541-542. o. (2006). ISBN 9633618002 
  • Fitz Péter. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Enciklopédia Kiadó, 244. o. (2001). ISBN 9638477466 
  • Seregélyi György. Magyar festők és grafikusok adattára. Szegedi ny., 509-510. o. (1988). ISBN 9635008171