Illusztráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jessie Willcox Smith illusztrációja
Zichy Mihály illusztrációja Madách Az ember tragédiája c. művéhez, 1887 (Athén-i szín)
Misztótfalusi Kis Miklós arcképe bélyegképen

Az illusztráció nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. A mai jelentésében a 19. század közepe óta használják.

Az illusztráció szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A művészi illusztráció az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. A középkori kódexek illusztrációit illuminációnak hívják. Elterjedése a könyvnyomtatással vált széles körűvé. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel. Rendkívüli nagy szerepe van a szöveghez illeszkedő illusztrációknak akár egy könyvben, akár egy folyóiratban, továbbá a betűtípus megválasztásának, tudta és élt is ezzel Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, Lengyel Lajos, stb. Ez már a könyvművészet nagy témakörét érinti, melyre nézve napjaink tömegtermelése negatív hatást gyakorol. A 20. században nagy népszerűségnek örvendett a képregény, ezek esetében az illusztráción volt a hangsúly, szöveg csak a képek alá került, mintegy a kommentálta a azokat.

A magyarországi könyv- és lapillusztrálás több évszázados hagyományainak megőrzése és továbbépítése céljából 1994-ben megalakult a Magyar Könyvillusztrátorok Társasága. E társaság művészettörténész tagjai foglalkoznak a magyar könyvillusztráció történetével.[1]

Jeles magyarországi illusztrátorok (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • N. Pataki Márta: A Kossuth Nyomda története : 1884-1984. A könyvet lektorálta Timkó György. Budapest : Kossuth Nyomda, 1984.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]