Nádi boglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ranunculus lingua szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nádi boglárka
Illustration Ranunculus lingua0.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Boglárka (Ranunculus)
Faj: R. lingua
Tudományos név
Ranunculus lingua
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nádi boglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nádi boglárka témájú médiaállományokat és Nádi boglárka témájú kategóriát.

A nádi boglárka (Ranunculus lingua) a boglárkafélék családjába tartozó, Eurázsiában őshonos, a nedves élőhelyeket kedvelő ritka növény faj. A természetes nedves élőhelyek fogyatkozása és eltűnése miatt a nádi boglárka is veszélybe került, Magyarországon védett faj.

Jellemzői[szerkesztés]

A nádi boglárka évelő lágyszárú növény, 60-120 cm magas, vastag (10 mm átmérőjű) felálló szára van, ami hengeres és üreges. A szár a föld alatt rizómában folytatódik, tarackoló, a gyökerek a rizómából erednek. A szára alig vagy csak gyengén elágazó, csupasz vagy gyengén szőrözött.

A levelek ülők, szórtan helyezkednek el a száron. A levéllemez tagolatlan, a levelek hosszúkás lándzsa alakúak, ép vagy nagyon gyengén fogacskás szélűek, 10-20 cm hosszúak,1-2 cm szélesek.

Májustól augusztusig virágzik. A virágok tipikus élénksárga boglárka virágok, melyek 3-13 cm hosszú kocsányokon ülnek, a szirmok 15-20 mm hosszúak. A száron ernyős virágzatban 3-4, legfeljebb 5 virág ül. A virágok egylakiak, sugárszimmetrikusak. A többi boglárkaféléhez hasonlóan sok termője és sok porzója van, a portokok hosszúkásak.

A termőkből sok terméske alakul ki, melyek 2-3 mm hosszúak és 1,5-1,8 mm ármérőjűek, a terméske végén egy rövid csőr is kialakul.

Az eddigi vizsgálatok alapján a faj erősen polyploid, kromoszómakészlete: 2n=112 vagy 128.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Nedves, vizes élőhelyeken élő faj. A szár üregessége a növény oxigén ellátását segíti amikor víz borítja az élőhelyét. A virágok rovarbeporzásúak (legyek, bogarak). A terméseket a víz képes terjeszteni. Ivartalanul is képes szaporodni a rhizomák segítségével.

Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiai faj (Európa, Kazahsztán, Szibéria, Észak-Kína). Elsősorban a sík- és dombvidéki területeken él. Magyarországon a Dráva mentén, Balatonnál, Kisalföldön, Duna-Tisza közén és Észak-Alföldön található meg. Ritka.[2][3]

Nedves, vízzel borított, tápanyagban gazdag élőhelyeken él: nádasok, magassásosok, fűzlápok, mocsarak, folyó-, árok- és tópartok.[4]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Békaboglárka (Ranunculus flammula) - Ennek a boglárka fajnak is tagolatlan levelei vannak, de kisebb termetű és a szára inkább fekvő, illetve a leveleknek hosszabb levélnyelve van.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zungen-Hahnenfuß című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jaakko Jalas, Juha Suominen: Atlas Florae Europaeae. Band 8, Nymphaeaceae to Ranunculaceae. Helsinki 1989. ISBN 951-9108-07-6, S. 199.
  2. Bartha D. – Király G. – Schmidt D. – Tiborcz V. – Barina Z. – Csiky J. – Jakab G. – Lesku B. – Schmotzer A. – Vidéki R. – Vojtkó A. – Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.
  3. G Király, Virók (Viktor.), Szmorad (Ferenc.), Molnár (V. Attila.) (2009) Új magyar füvészkönyv: Magyarország hajtásos növényei: határozókulcsok; Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
  4. Erich Oberdorfer: Pflanzensoziologische Exkursionsflora für Deutschland und angrenzende Gebiete. Unter Mitarbeit von Angelika Schwabe und Theo Müller. 8., stark überarbeitete und ergänzte Auflage. Eugen Ulmer, Stuttgart (Hohenheim) 2001, ISBN 3-8001-3131-5, S. 408.